Február a szőlőmetszés egyik legfontosabb időszaka Magyarországon. Ilyenkor még tart a téli nyugalmi állapot, de már közeledik a vegetációs időszak, ezért a jól időzített és szakszerűen elvégzett téli metszés meghatározza az adott év termésmennyiségét, borminőségét és a szőlőtőkék egészségi állapotát. Ha most körültekintően dolgozunk, nemcsak az idei szüret sikerét alapozzuk meg, hanem hosszú távon is biztosítjuk az ültetvény fenntartható működését.

A februári munkák során kiemelt figyelmet kell fordítanunk a rügyterhelés beállítására, a fagykár megelőzésére, a metszési technológia helyes megválasztására, valamint a kötözési és támrendszer-karbantartási feladatok előkészítésére. Ezek együttese adja a sikeres szőlőtermesztés alapját.

Rügyterhelés beállítása: a termés megalapozása

A szőlőmetszés egyik legfontosabb szakmai kérdése a megfelelő rügyterhelés meghatározása. Amikor metszünk, valójában arról döntünk, mennyi termést várunk el a tőkétől.

Ha túl sok termőrügyet hagyunk meg, a tőke túlterheltté válik, a fürtök kisebbek lesznek, csökkenhet a cukorfok, romolhat a must minősége, és nőhet a betegségek – például a lisztharmat vagy a peronoszpóra – kockázata. 

Ha viszont túl kevés rügyet hagyunk, a növény vegetatív túlsúlyba kerül, erős hajtásokat nevel, de nem használjuk ki a benne rejlő termőképességet.

Általános irányelvként négyzetméterenként 8–12 termőrügyet érdemes hagynunk, de ezt mindig a fajta, a tőke kondíciója, a talajadottságok, valamint az alkalmazott művelésmód (például Guyot, ernyőművelés, kordon) alapján határozzuk meg. Egy erőteljes növekedésű tőke többet elbír, míg egy gyengébb kondíciójú ültetvény esetében visszafogottabb terhelésre van szükség. A célunk minden esetben az egyensúly: harmonikus hajtásnövekedés, jól beérett vesszők és egészséges fürtök.

Metszési technikák és sebfelületek kezelése

A szőlő metszése során nemcsak a rügyek számítanak, hanem az is, hogyan és hol ejtjük a metszlapot. Törekedjünk a sima, tiszta vágásra, mert a roncsolt felületek nehezebben gyógyulnak, és kaput nyithatnak a kórokozók – például az esca-betegség vagy más fatestet károsító gombák – előtt. Vastagabb részek eltávolításakor ügyelünk arra, hogy ne hagyjunk hosszú csonkokat, de a törzshöz túl közel se vágjunk.

Nagyobb ültetvényben érdemes a metszőollókat rendszeresen fertőtleníteni, különösen, ha beteg tőkékkel is dolgozunk. A növényegészségügyi fegyelem ma már a modern szőlőtermesztés alapvető része.


szőlő metszése

Szőlő metszése – Fotó: Chat GPT

Fagyveszély: mikor és hogyan védekezzünk?

Februárban még minden borvidéken számolnunk kell a téli fagyok kockázatával, különösen az északi fekvésű, mélyebben fekvő vagy úgynevezett fagyzugos területeken, ahol a hideg levegő megül. A szőlő nyugalmi állapotban viszonylag jól tűri az alacsony hőmérsékletet, de a friss metszési felületek és a rügyek érzékenyebbek lehetnek egy hirtelen, -10 °C alatti lehűlésre. A nagyobb sebfelületek ráadásul lassabban gyógyulnak, és a fagy okozta mikrosérülések utat nyithatnak a fatestet károsító kórokozóknak.

A metszés időzítésénél ezért figyelembe kell venni az adott terület mikroklímáját, a hosszú távú időjárási előrejelzéseket és a tőkék állapotát is. Általános gyakorlat, hogy a kevésbé fagyérzékeny, jó fekvésű területeken korábban kezdünk, míg a kockázatosabb parcellákat a metszési időszak végére hagyjuk. Ezzel csökkentjük annak esélyét, hogy egy késői hidegbetörés komoly károkat okozzon.

Fagyérzékeny fajták – például egyes csemegeszőlők vagy korai érésű borszőlők – esetében tudatosan alkalmazzuk az előmetszés technikáját. Ilyenkor hosszabb csapokat, több rügyet hagyunk, majd a rügyfakadás előtt, a tényleges fagykockázat elmúltával végezzük el a végleges visszavágást. Ez a módszer biztonsági tartalékot jelent: ha a felső rügyek károsodnak, az alsóbb rügyek még életképesek maradhatnak, így a termés egy része megmenthető.

Fontos az is, hogy tartós, -5 °C alatti hőmérsékletben ne metsszünk, mert a fagyott vesszők könnyebben repednek, roncsolódnak, és a metszlap minősége romlik. A szőlőmetszés szakszerű időzítése tehát nemcsak agronómiai, hanem gazdasági kérdés is: a helyesen megválasztott időponttal jelentős terméskiesést előzhetünk meg.

A klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak a szélsőséges hőingadozások – enyhe periódusokat hirtelen lehűlések követnek. Ez a kiszámíthatatlanság még inkább felértékeli a rugalmas metszési stratégiát és a területspecifikus döntéshozatalt a modern szőlőültetvény-kezelésben.

Kötözés előkészítése: a sikeres hajtásnevelés alapja

A metszést követően megkezdhetjük a szőlőkötözés előkészítését, amely kulcsszerepet játszik a későbbi hajtásnevelésben és a megfelelő lombfal-kialakításban. A cél az, hogy a meghagyott vesszőket úgy rögzítsük a huzalokhoz, hogy a rügyek egyenletesen helyezkedjenek el, és a fejlődő hajtások elegendő fényt és levegőt kapjanak.

A jó fényellátottság közvetlenül befolyásolja a fotoszintézis intenzitását, a cukorképződést és végső soron a szőlő minőségét.

A vízszintes vagy enyhén ívelt lekötés elősegíti az egyenletes rügyfakadást, mert mérsékli az úgynevezett csúcsdominanciát. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a felső rügyek erőteljesebben hajtanak ki, míg az alsók gyengébben fejlődnek, ami egyenetlen lombfalat és nehezebb növényvédelmet eredményezhet. A tudatos kötözési technika tehát közvetve a betegségmegelőzésben és a hatékony növényvédelemben is szerepet játszik.

Kötözéshez lehetőség szerint környezetbarát, lebomló kötözőanyagokat használjunk, például kenderzsineget vagy speciális, rugalmas szalagot. A túl szoros kötés bevághat a vesszőbe, akadályozhatja a tápanyag- és vízszállítást, ezért mindig hagyunk elegendő mozgásteret a vastagodáshoz. Nagyobb ültetvényekben egyre elterjedtebbek a félautomata vagy gépi kötözési megoldások, amelyek gyorsítják a munkát, de a kézi ellenőrzés továbbra is elengedhetetlen.

A februári időszak ideális arra is, hogy átvizsgáljuk a támrendszer állapotát. Ellenőrizzük a huzalok feszességét, a sorvégi oszlopok stabilitását, a karók épségét és a rögzítések biztonságát. A kilazult huzalok nemcsak a hajtások helyzetét befolyásolják, hanem erős szél esetén mechanikai sérüléseket is okozhatnak. Az időben elvégzett karbantartás megelőzi a vegetációs időszakban jelentkező problémákat, és hozzájárul az ültetvény hosszú távú stabilitásához.

A szakszerű kötözés és a jól karbantartott támrendszer tehát nem pusztán technikai részlet, hanem a kiegyensúlyozott hajtásnövekedés, az egészséges lombfal és a minőségi szőlőtermés egyik alapfeltétele.

Talajállapot és tápanyag-gazdálkodás – gondolkodjunk komplexen

A téli metszés időszaka nemcsak a növényről, hanem a talajról is szól. Érdemes ilyenkor átgondolnunk a tápanyag-utánpótlási tervet, talajvizsgálati eredmények alapján megtervezni a trágyázást vagy a szervesanyag-visszapótlást. Az egészséges talajélet kulcsszerepet játszik a szőlőtőkék vitalitásában és a minőségi szőlőtermés elérésében.

Ha ökológiai gazdálkodást folytatunk, különösen fontos a talajtakarással, zöldtrágyázással és komposztálással kapcsolatos döntések előkészítése.

Tanácsok a gazdálkodóknak

  • Figyeljünk a metszési időzítésre: Ne siessünk, várjuk meg a fagyok enyhülését!
  • Rügyterhelést a tőke erejéhez igazítsuk: Kerüljük a túlterhelést!
  • Előmetszés fagyveszély esetén: Csak a végleges metszést végezzük el a tavasz közeledtével!
  • Környezetbarát kötözőanyagokat használjunk: Ezzel óvjuk a tőkét és a talajt is.
  • Ne feledkezzünk meg a támrendszer ellenőrzéséről: Az időben elvégzett javítások megelőzik a későbbi problémákat.

A gondos metszés hosszú távon térül meg

A februári szőlőmetszés nem rutinmunka, hanem stratégiai beavatkozás a szőlőültetvény életébe. Amikor tudatosan állítjuk be a rügyterhelést, figyelembe vesszük a fagyveszélyt, és előrelátóan készülünk a vegetációs időszakra, akkor a minőségi szőlőtermesztés alapjait rakjuk le. A precíz, szakmailag megalapozott munka nemcsak az idei termést javítja, hanem hosszú távon is biztosítja a tőkék egészségét és a gazdaság fenntarthatóságát.

Ha most odafigyelünk minden részletre, a gondos metszés valóban meghozza gyümölcsét – szó szerint is.

Indexkép: Shutterstock