A csípős ételek szeretete szinte ellentmond a józan észnek – hiszen fáj, éget, könnyezünk és izzadunk tőle. Mégis sokan egyenesen rajonganak a chiliért és más „tüzes” finomságokért. A kulcs a kapszaicin nevű vegyület, amely a fájdalomérzékelő TRPV1 receptorhoz kötődve aktiválja testünk vészreakcióit: beindul a verejtékezés, könnyezés, orrfolyás. De a történet itt nem áll meg!

A csípős ételek rendszeres fogyasztásának hatására a receptoraink fokozatosan egyre érzéketlenebbé válnak, így a fájdalom és a kellemetlen érzés idővel csillapodik, és az agyunk megtanulja, hogy testünk reakciói biztonságosak és kontrollálhatók. És ahogy a fájdalom „újrakeretezése” során az agyunk megtanulja, hogy nem valódi veszélyről van szó, a korábban kellemetlen élmény végül élvezetessé válik.

Ez hasonló a horrorfilmek nézéséhez vagy a hullámvasutazáshoz: miközben félünk, mégis jól érezzük magunkat. Ezt a jelenséget a tudósok „ártalmatlan mazochizmusnak” nevezik. Ráadásul ha barátokkal, családdal együtt esszük a csípőset, még nagyobb az élvezet, hiszen az irányítás érzése és a közösségi élmény felerősíti a pozitív hatásokat.

Szóval ha legközelebb könny szökik a szemedbe egy harapás után, emlékezz: ez az evolúció és a pszichológia mesteri összjátéka – és ez esetben te vagy a főszereplő!

Forrás: 24.hu