Azt eddig is tudtuk, hogy a játék igen elterjedt az állatvilágban; most svéd kutatók azt vizsgálták meg, hogy a kistyúkok hogyan játszanak, ehhez 6-53 napos koruk közt végeztek rendszeres megfigyeléseket.

A csibék a napjuk jó részét kényelmes neveldében töltötték társaikkal, majd hetente egypárszor néhányukat átrakták egy „csibejátszótérre", ahol a kutatók összesen 12 különféle játékos viselkedést tudtak megkülönböztetni a megfigyeléseik során. Ezek egy része mozgáshoz kapcsolt játék volt, például hempergés vagy a szárnyakkal csapkodás. A tárgyakkal játszás során kergettek egy tárgyat, vagy csipkedték, esetleg cipelték azt. A társas játék során pedig ütögették egymást, ugráltak.

A három játéktípus között a mozgáshoz kapcsolt volt a legritkább, de ezt mindkét nem egyformán űzte. A tárgyakkal való játék volt a leggyakoribb, ezt és a társas játékot a hímek többször űzték. A csibék életkorától is függött a játék: a kis jércék 36 naposan, a kis kakasok 43 naposan játszottak a legtöbbet. Ezt követően a játékosság fokozatosan visszaesett.

A két nem játéka közti eltérések oka elsősorban az lehet, hogy felnőtt korukra a játék során edzett képességeikre lesz jobban szükségük. Tehát a kiskakasok azt gyakorolják csibeként, amit majd felnőtt kakasként a hétköznapjaikban tenniük kell. Mivel a kakasok védik a területet – és ezzel együtt a tojókat is –, érthető, hogy ők játszanak más csibékkel, a későbbi társas viszony eseményeit imitálva.

A kutatók úgy vélik, az is lehet, hogy az agyfejlődés mellékhatása ez a játékosság.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Shutterstock