A mikotoxinok jelenléte a takarmányban komoly és gyakran alábecsült kockázatot jelent a szarvasmarhatartásban – még akkor is, ha nincs látható penészesedés. Kutatások szerint ezek az anyagok jelentős gazdasági veszteségeket okozhatnak, ráadásul hatásuk összetett és nehezen kimutatható.



Nem csak a penész a baj

A közhiedelemmel ellentétben nem szükséges, hogy a takarmány láthatóan penészes legyen ahhoz, hogy veszélyt jelentsen. A mikotoxinok – különböző penészgombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek – akár láthatatlanul is jelen lehetnek, és komoly hatást gyakorolhatnak a tehén szervezetére. A takarmánybevitel, illetve a tejhozam hirtelen csökkenése (akár napi 6 literrel is) gyakran első jele a problémának.

Komplex hatásmechanizmusok

A különböző mikotoxinok hatásai eltérők, és még keveset tudunk arról, hogyan befolyásolják egymást, illetve milyen bomlástermékek keletkeznek a szervezetben. Az viszont már ismert, hogy ezek az anyagok:

  • csökkentik a takarmányfelvételt és a tejtermelést,
  • károsítják a májat és a veséket,
  • gyengítik az immunrendszert,
  • krónikus esetben hosszú távú egészségkárosodáshoz vezethetnek.

Hogyan ismerjük fel a mikotoxinok jelenlétét?

Bár a vérvizsgálatok alkalmazása egyelőre nem elterjedt gyakorlat, a gyakorlati tapasztalatok és esettanulmányok alapján több tipikus tünet is segítheti a diagnózist:

  • hirtelen vagy fokozatos tejhozamcsökkenés,
  • általános bágyadtság, visszaesett takarmányfelvétel,
  • májfunkciós zavarok,
  • emésztési problémák.

Fontos, hogy ezek a tünetek az állomány több csoportjában is megfigyelhetők legyenek, különösen, ha ugyanazzal a takarmánnyal etetik az állatokat.



Azonnali intézkedések szükségesek

Ha mikotoxin-fertőzés gyanúja merül fel, haladéktalanul mintavételt kell végezni a takarmányból, és szükség esetén megkezdeni annak kivonását az etetésből. A gyanús takarmányt – különösen, ha penész is látható – azonnal ki kell vonni a forgalomból.

A szarvasmarhatartók számára kulcsfontosságú a megelőzés: a takarmány minőségének folyamatos ellenőrzése, megfelelő szárítás és tárolás, valamint szükség esetén toxinmegkötő adalékanyagok használata segíthet minimalizálni a kockázatot.

Forrás: agrarheute.com

Indexkép: Shutterstock