A talajmunkálatok alkalmával gyakran forgatunk ki különböző pajorokat a talajból, amelyeket az esetek nagy részében kártevőként határozunk meg. A hazánkban gyakori cserebogár lárvája a tapasztalattal nem rendelkezők számára nagy hasonlóságot mutat a rózsabogár lárvájával.
Lényeges tudni azonban, hogy ezek a pajorok bármennyire hasonlónak tűnnek, másféle tevékenységet folytatnak a lárvaállapotuk során és később más faj imágója fejlődik ki belőlük. Mik a különbségek, hogyan tudjuk megkülönböztetni őket? – tette fel a kérdést a novenyvedoszer.hu.
Élőhely szerinti különbség
A két faj lárváinak más a tápláléka, így az élőhelyük szerint is megkülönböztethetjük őket.
A rózsabogár lárvái korhadéklakóként részt vesznek a komposzt alkotóelemeinek lebontási folyamataiban, itt fejlődnek, majd a kifejlett bogarak május-júniusban bújnak elő. Azaz, ha korhadó/rothadó növényi maradványokat szórunk szét és abban több fehéres, vastag, szőrös lárvát látunk, amelyek kifli alakban vannak összegörbülve, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a rózsabogár lárváit találtuk meg.
A zöld cserebogár (Anomala vitis)viszont hazánkban a homokos területeken él, jelenleg az egyik legnagyobb kártételű faj Magyarországon. Tojásaikat a talajba rakják le, a lárvák 3 évig a talajban fejlődnek, eleinte csak a humuszt eszik, később viszont a növények gyökereit is károsítják. A pajorok a talajban telelnek át, majd június második felében és júliusban rajzanak ki.
Különbségek vannak a kifejlett bogarak kinézetében is
Az aranyos rózsabogár és a zöld cserebogár mérete nagyjából azonos. Azonban az aranyos rózsabogár fémesen zöld, fényes fedőszárnyain jellegzetes fehér mintázat látható, míg a teste alul rézvörös színű. "Tarkóján" a tor és a potroh találkozásánál háromszög alakú alakzat látható, mely fontos segítség a megkülönböztetésében.
|
A zöld cserebogár fő jellemzője, hogy háta nem sima, hanem domború. 20-22 mm hosszú, vaskos testalkattal rendelkezik, feje, tora és szárnyfedője smaragdzöld színű, fémfényű.
Kártétel szerinti különbségek
Az aranyos rózsabogarat nem sorolják a jelentős kártevők közé, hiszen csak a kifejlett alakja károsít, alkalmi kártevőként a gyümölcsfák virágzatának bibéjét, porzóit, szirmait eszi meg, így ezekből a virágokból nem fejlődhet már termés. A rózsabogár szinte soha nem károsítja a lombot (szemben a zöld cserebogárral).
A zöld cserebogár szőlőn okozott kártétele már régóta ismert. A gyümölcsfák leveleit is előszeretettel fogyasztják, rajokban szállnak a fákra és rémisztő gyorsasággal "csipkésre" rágják a leveleket, csak a levélereket hagyva a fákon. Tápnövényei között szerepel a szőlőn kívül, a dió, a szilva, a cseresznye, a meggy, az alma, az orgona, a fűz, a nyár, a hárs, az eperfa. A fákat tarra is rághatják, különösen a fiatal telepítéseknél okozhatnak nagy károkat.
Hogyan védekezzünk ellenük?
Mivel a rózsabogarak kártétele a zöld cserebogarakéhoz képest kevésbé jelentős, így a kertünkben felbukkanó egy-egy rózsabogár miatt nem kell aggódnunk. Mivel az aranyos rózsabogarat vonzza a kék szín, virágzáskor és a barackfélék érésekor célszerű kék színű, erjedő gyümölcslével feltöltött tálkákat kitenni, ezekkel számos egyedet össze lehet fogni.
A cserebogarak rajzáskori kártétele azonban nehezen akadályozható meg, mert általában csak későn vesszük észre a megjelenésüket. A rajzó cserebogarakat a fán bármilyen eszközzel gyérítsük: mechanikailag rázással, erős vízsugárral vagy összeszedéssel. A cél nem más, mint a rágáskár olyan mértékű csökkentése, amelyet a fa képes lesz túlélni.
Biológiailag is védekezhetünk ellenük, például feromoncsapdákkal, vagy nem olajos rovarölőkkel. A pajorok láthatatlan kártétele azonban sokkal nagyobb kihívást jelent.
Vegyi védekezésben a deltametrin, lambda-cihalotrin, acetamiprid hatóanyag-tartalmú rovarölő szereket lehet alkalmazni.
