Nő a dióültetvények területe Magyarországon, de növekszik a dióburok-fúrólégy kártétele is. A meglévő hatóanyagokkal – megfelelő előrejelzés és tökéletes permetfedés mellett – megoldható a védekezés a kártevő ellen. A gyakorlatban mégis mindkét elváráson elbukhat a dolog. A MATE Gyümölcstermesztési Kutatóközpont kísérleti területén, Érd–Elvira majorban az előrejelzéssel nem lehet probléma, a védekezés kivitelezésén azonban lehetett javítani.
Mint kiderült, alacsony permetlészórási magassággal (legfeljebb 3–4 m) földi gépekkel nehéz tökéletesen fedni a diófák felső harmadát – márpedig ezek a „napimádó” kártevők elsősorban itt tartózkodnak. A megoldást a drónos növényvédelem hozta el. Ezekről a tapasztalatokról kérdeztük dr. Bujdosó Gézát a PREGA konferencián megtartott előadását követően.
Dr. Bujdosó Géza – Fotó: Agroinform
Agroinform: Megoldható dióburok-fúrólégy elleni védekezés a jelenlegi hatóanyagokkal?
Bujdosó Géza: Igen, teljesen hétköznapi növényvédő szerekkel dolgoztunk a kísérletben: Karate Zeonnal (lambda-cihalotrin), Mospilannal (acetamiprid) és csalogatóanyaggal (CeraTrap). Négy-öt év alatt mégis 100%-os kártételről 5%-ra tudtuk csökkenteni a fertőzöttség arányát.
Az eredményeink nem a csodaszereknek, hanem a permetezés minőségének köszönhetőek.
A.: Az előadásában arról beszélt, hogy a földi gépekkel nehéz tökéletesen lefedni a diófák felső harmadát, ahol ezek a „napimádó” kártevők tartózkodnak.
B. G.: A gyümölcslegyek nemzetségének (Rhagoletis) legtöbb faja, így például a cseresznyelégy is, jellemzően a fakorona felső egyharmadában tartózkodik. Ezért olyan földi gép szükséges a védekezéshez, amelyik 10–12 vagy akár 15 méteres magasságba is megfelelő mennyiségű permetlevet tud kijuttatni. Emellett a koronaforma is fontos: ne legyen túl sűrű, hogy a permetlé valóban elérje a felső zónát. Mi a drónos védekezésben láttuk annak garanciáját, hogy meg tudjuk védeni a termést. 2023–2024-től már nemcsak kísérleti célra engedélyezett a Mospilan drónos bevetése, és a hatóanyag-paletta vélhetően tovább fog szélesedni.
A.: Saját drónt használtak?
B. G.: Nem. Egy olyan céggel dolgoztunk, amelynek már volt tapasztalata ezen a területen, és kellő rugalmasságot tanúsított. A rajzás kezdete ugyanis évről évre változik, ezért nem lehetett fix időpontra megrendelni a munkát. Például tavaly a június átlag feletti hőmérsékletű volt, július 10-től viszont hűvössé vált az időjárás, ezért később kezdődött a rajzás.
A.: Mennyit kellett kísérletezni a drónos kijuttatás paramétereivel, például a repülési magassággal vagy a cseppmérettel?
B. G.: A szóráskép alapján az bizonyult megfelelőnek, amikor az állomány felett másfél méterrel repült el a 10 literes tartállyal szerelt drón. Ekkor a viszonylag nagy méretű cseppek mintegy 3 méter szélességben hatékonyan elérték a lombkoronát.
A.: Hány kezelés bizonyult elegendőnek?
B. G.: Kezdetben magasabb kezelésszámmal dolgoztunk, de a negyedik-ötödik évre bebizonyosodott, hogy valójában elegendő két acetamiprides, csalogatóanyagos kezelés ahhoz, hogy az 5%-os kártételi küszöbérték alá szorítsuk a fertőzést. Emellett a földi és a légi kijuttatás gazdaságossági oldalát is vizsgáltuk olyan egyszerű paraméterek alapján, mint a kijuttatás idő-, energia- és anyagigénye. A drónos védekezés minden szempontból jobbnak bizonyult.
A drón működtetésére például kezelésenként 63%-kal kevesebbet kell költeni, mint a földi gépre; ebben közrejátszik, hogy százszor kevesebb permetlevet kellett megmozgatni vele, ráadásul maga a munka is csak harmadannyi ideig tartott.
Idén már hetedik éve zajlanak a kísérletek, és úgy látjuk, hogy ezek az eredmények nem az évjárathatásból adódnak.
