A marhák, a klíma és a greenwashing

Az állattenyésztést gyakran éri kritika a klímaváltozás kapcsán, különösen a szarvasmarhák metánkibocsátása miatt. Egyre több kutatás mutat azonban arra, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb: a legeltetés ugyanis nemcsak metánfelszabadulással jár, hanem szén-dioxid-elnyeléssel is. Ezt a tényt nehéz a támogatások vagy a karbonkvóták számításakor figyelembe venni, a bürokrácia és a kereskedelem azonban sok mindenre képes.

A legeltetés a klíma szempontjából sem rossz – Fotó: Pixabay

A metán csak az egyik oldal

A kérődző állatok – így a szarvasmarhák is – emésztésük során metánt bocsátanak ki, amely rövid távon erős üvegházhatású gáz. Ez a tény önmagában nem vitatható. A probléma ott kezdődik, amikor a számítások kizárólag erre a kibocsátásra koncentrálnak, és figyelmen kívül hagyják azt az ökológiai rendszert, amelyben az állattartás zajlik. A legelők nem passzív területek: a növényzet és a talaj aktívan részt vesz a szén körforgásában, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot képes megkötni.

A kutatási eredmények szerint a megfelelően kezelt gyepterületek – különösen elegendő csapadék és okszerű legeltetés mellett – jelentős szénelnyelő kapacitással rendelkeznek. A növények fotoszintézis során szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, amelynek egy része a talajban hosszú távon megkötött szerves anyaggá alakul. Ez azt jelenti, hogy

a gyepterületek képesek részben vagy akár teljes mértékben ellensúlyozni az ott tartott állatok üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Bizonyos körülmények között a mérleg akár pozitív is lehet, vagyis a rendszer több szenet köt meg, mint amennyit kibocsát. 

A kulcs a legeltetési gyakorlatban rejlik. A mértékletes gyephasználat – azaz a megfelelő állatsűrűség és az egyes szakaszok regenerálódására hagyott idő – döntő hatással van a legelő szénmegkötő képességére. A túlhasználat egyértelműen a káros gázok javára billenti el a mérleget, mivel ilyen esetekben romlik a talaj és a növényzet állapota. 

Mindent mérni akarunk – mert pénz függ tőle

Az agrárpolitikában egyre nagyobb súlyt kapnak a számok. Csak a mérhető környezeti hatásokat ismerik el támogatásra érdemesnek. Ezen túlmenően a jelenlegi karbonszabályozások is méréseken alapulnak. Csakhogy mindkét rendszer alapvető problémája, hogy könnyen mérhető paraméterekre épülnek, miközben a valós ökológiai folyamatok – így a talajban megkötött szén mennyisége – háttérbe szorulnak. Egy legelőn tartott szarvasmarha esetében például a metánkibocsátás viszonylag pontosan becsülhető, míg a talaj szénkészletének növekedése aligha mérhető.

Ennek következtében a rendszer könnyen torz ösztönzőket hoz létre.

Ha a kvóták és a támogatások kizárólag kibocsátásalapúak maradnak, az hosszú távon hátrányba hozhatja azokat a gazdálkodókat, akik fenntartható, gyepalapú állattartást folytatnak – pedig ezek a rendszerek bizonyítottan hozzájárulnak a klímavédelemhez.

Az EU karbonpiacának egyelőre nem része a mezőgazdasági kibocsátás, de folyamatos vita zajlik arról, hogy az állattenyésztés vagy a talajművelés bekerüljön-e a kvótarendszerbe. Egy önkéntes karbonpiac azonban már létezik a gazdálkodók számára. A regeneratív gazdálkodás eredményei például értékesíthetők ezen a platformon. Más kérdés, hogy a környezeti terhelés csökkenését a fentiek miatt gyakorlatilag lehetetlen megmérni, a mérés hitelesítése pedig drága. Sokszor olyan érzésünk van, hogy ez is egyfajta greenwashing, amely alapvetően a pénzről és az imázsról szól – és valljuk be, ez a kettő éppen elég ok lehet arra, hogy a karbonpiac sokak számára vonzóvá váljon.

Az állat is jól lakik, a fű is megmarad

A legtöbb gazdálkodó számára elsősorban az a fontos, hogy ne tegye tönkre a saját takarmánybázisát. A fenntartható gyepgazdálkodás józan gazdasági érdek. Egy tavalyi kutatás szerint a világ gyepterületeinek nettó szénelnyelő hatása összességében javult az elmúlt száz évben, ami örvendetes. Az intenzíven kezelt legelők viszont nettó üvegházhatásúgáz-forrássá váltak. Az ilyen erodálódó területeken csökken a szénmegkötő képesség, romlik a biodiverzitás, és zuhan a terület állateltartó képessége. 

Indexkép: Pixabay