Szomor Dezső, az egyik legkitartóbb magyar szürkemarha-tenyésztő évtizedek munkájával teremtett mintagazdaságot: 4500 hektáron őshonos állatok, visszagyepesített legelők és vizes élőhelyek szolgálják a tájat – és a jövőt.
Az újrakezdés a régi földeken
A hazai szürkemarha-tenyésztés doyenje Apaj környékén, a Kiskunsági Nemzeti Park területén indította el gazdaságát, a Szomor Ökofarmot a volt állami gazdaság földjein.
– A hetvenes években kezdtünk bele a munkába. Gyenge minőségű szántóterületeket vettünk művelésbe és elhatároztam, hogy visszaadjuk őket a természetnek. A saját magunk által kikísérletezett fűmagkeverékkel gyepesítettük a földeket, majd biztosítottuk, hogy a gyepterületek háborítatlanul fejlődhessenek – idézte fel a kezdeteket.
Szomor Dezső – Fotó: Facebook/Szomor Ökofarm
Az évekig tartó munka végeredménye a legjobb bizonyíték arra, hogy a természet képes hálásan reagálni. A túzokállomány, amely korábban 300 egyed körül mozgott, 10 év alatt 600 fölé nőtt a Kiskunságban, amiben meghatározó szerepe volt a Szomor-gazdaságnak.
– A gyepesítés nemcsak a gazdaság érdeke volt, hanem a természeté is. A madarak, rovarok, apróvadas élőhelyek újraéledtek – mondta a gazda.
A szürkemarha, mint szenvedély és küldetés
Szomor Dezső neve összeforrt a magyar szürkemarhával.
– Az első hat borjút és három bikát még a Hortobágyról vásároltam a hetvenes években. Senki nem akarta őket tartani, mert veszteségesnek tűnt a szürkemarha. De én hittem benne, hogy a fajtát meg kell őrizni – mondta, hozzátéve, Dr. Bodó Imre professzor, aki abban az időben a Hortobágyon dolgozott, megmentett 160 nő- és 7 hímivarú magyar szürkemarhát. Ezek lettek a fajta újraindításának alapjai.
A nyolcvanas években, amikor a magyar szürke szinte teljesen eltűnt, Szomor olyan javaslatot tett le az asztalra a minisztériumban, ami máig előremutatónak számít.
– Azt mondtam: ha meg akarjuk menteni a szürkemarhát, akkor ne pénzt adjunk a tenyésztőknek, hanem területet. A pénz eltűnik, de a legelő megmarad.
Aki földet kap, az a szaporításban érdekelt, nem az állomány csökkentésében
– fogalmazott.
Javaslata akkoriban sokakban megütközést keltett, de az idő őt igazolta. Az általa képviselt elv, a legeltetési alapú génmegőrzés, ma már a természetközeli állattartás egyik mintája.
4500 hektár: amikor a táj is "gazdálkodik"
A gazdaság mára 4500 hektáron működik, ebből 1500 hektár szántóból visszagyepesített terület, így ma összesen 3500 hektárnyi gyep áll az állatok rendelkezésére. Ezek túlnyomó részben védett gyepek.
– A föld nem ipari üzem. Nem a maximumot kell kipréselni belőle, hanem a jót megőrizni. Mi ezt próbáljuk csinálni – mondta a termelő.
A birtokon ma 3000 szürkemarha, 300 bivaly és 800 mangalica él, mellettük halastavak és vizes rétek teszik teljessé az ökoszisztémát.
A táj formálásában jelentős szerepe van a szürkemarhának – Fotó: Facebook/Szomor Ökofarm
– A szürkemarha lassan nő, sokat eszik, és gazdaságilag nem versenyképes a nagyüzemi fajtákkal. De ami a húsából készül, az prémium minőség. Tiszta, egészséges, és nem okoz problémát azoknak sem, akik más húst nem bírnak megemészteni – szögezte le a szakember.
Szoros az együttműködés a Kiskunsági Nemzeti Parkkal: az állattartás egyben természetvédelmi feladat is. A legelők kezelése, a vízvisszatartás, a halastavak működtetése mind hozzájárulnak a térség biodiverzitásához.
Húsfeldolgozás és helyi értékteremtés
A gazdaságban húsfeldolgozó üzem is működik, amely főként a saját szürkemarha-, mangalica- és bivalyállomány húsából készít egészséges termékeket.
– A fő profil a szalámi- és húselőállítás, amit a nemzeti parki területen nevelkedett állatokból készítünk. A hús sötétebb, ízesebb, és sokkal egészségesebb, mint a tápos állatoké – mondja Szomor.
A termékek közvetlenül kerülnek piacra, éttermekbe és két budapesti mintaboltba.
A gazdaságban ma 800 mangalica hízik – Fotó: Facebook/Szomor Ökofarm
– Négy és fél évig csak vitték a pénzt ezek a boltok, de ma már megállnak a saját lábukon. A vásárlók egyre jobban keresik a valódi élelmiszert – tette hozzá.
A gazdaság nemcsak Magyarországon ismert: a mangalica- és szürkemarha-termékek Hongkongba és Makaóba, valamint Ázsia 50 legjobb éttermébe is eljutottak.
A víz és az élet visszatérése
A gazdaság másik pillére a halastó-rendszer, amely 450 hektáron terül el.
A vizes élőhelyek tipikus haszonállata a bivaly – Fotó: Facebook/Szomor Ökofarm
– Ezek a szikes tavak zöldmezős beruházások keretében jöttek létre. Tíz évig építettem a halastavakat, amíg élet költözött ide. A ponty a fő halfaj, de nekünk nem a hozam a cél, hanem az, hogy gazdag legyen az élővilág – magyarázta, megjegyezve: a nemzeti parkkal együttműködésben üzemeltetik a tavakat.
A halastavak és a kapcsolódó vizes élőhelyek Ramsari-minősítést kaptak, ami a nemzetközi természetvédelem egyik legmagasabb elismerése.
– Nem akartam visszaengedni a leeresztett vizet a csatornába, inkább elvezettem a rétekre, ahol élet született tőle.
Tíz év óta 3 millió köbméternyi vizet engedek ki évről-évre 500 hektárnyi területre
– mondta a gazdálkodó.
Misszió és jövőkép
– Mi nem a multiknak termelünk, hanem az embereknek, akik finom és egészséges, hormonoktól és szermaradványoktól mentes táplálékot szeretnének a család asztalára tenni – mondja.
A jövőt illetően is határozott: tovább fejlesztené a húsfeldolgozó üzemet, s a minimális, alapvetően marketingcélú export mellett a hazai fogyasztást szeretné növelni, mert azt tartja fontosabbnak. S nem utolsósorban: megőrizné azt a harmóniát, ami ökofarmját jellemzi.
A szürkemarha húsából tiszta, egészséges prémium termékek készülnek – Fotó: Facebook/Szomor Ökofarm
– A föld, az állat, a víz és az ember összetartozik. Ha ezek harmóniában vannak, abból nemcsak megélhetés, hanem jövő is lesz – zárja gondolatait.
A magyar puszta közepén így vált a természet és a hagyomány szövetségéből egy olyan mintagazdaság, amely bizonyítja: a szürkemarha és a gyep nem a múlt, hanem a jövő kulcsa is lehet.
Indexkép: Facebook/Szomor Ökofarm
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)