Első pillantásra a mimóza (Mimosa pudica) inkább tűnik ártatlan szobanövénynek, mint a tudomány egyik legizgalmasabb kérdésének. Finom, tollszerű levelei, kecses megjelenése és az a bizonyos látványos mozdulat – amikor érintésre hirtelen összecsukódik – gyerekkori élmények tömegét idézi fel. A legtöbben itt le is zárják a történetet. Pedig a mimóza ennél sokkal többet tud.
A növénykutatók ugyanis már évtizedek óta suttognak valamiről, ami elsőre inkább hangzik sci-finek, mint botanikának: a mimóza emlékezik. Nem képletesen, nem költőien, hanem a szó tudományos értelmében.
Tanulás agy nélkül? Igen, lehetséges
A mimózának nincs agya, nincsenek neuronjai, idegrendszere sincs. Mégis képes különbséget tenni veszélyes és ártalmatlan ingerek között. Ez önmagában is megdöbbentő, de ami igazán felkavarta a tudományos állóvizet, az az, hogy ezt a különbségtételt képes hosszabb ideig megőrizni.
A növény nemcsak reagál – hanem szelektál. Ha kell, bezárkózik, ha nem, energiát spórol. Ez pedig már nem egyszerű reflex.
Amikor a mimóza „megtanulja”, hogy nincs mitől félni
A növénytan egyik sokat idézett – és sokáig vitatott – kísérlete Monica Gagliano nevéhez kötődik. A kutató mimózanövényeket ejtett le kis magasságból egy puha felületre. Az első alkalmaknál a levelek azonnal összecsukódtak, ahogy azt mindenki várná.
Ám néhány ismétlés után valami megváltozott. A növények „ráéreztek”, hogy az inger ártalmatlan, és egyszerűen nem reagáltak többé. Nem záródtak be, nem védekeztek. Ami ennél is különösebb: napokkal később is emlékeztek erre, még akkor is, ha közben más, új ingerek érték őket. Ez a jelenség az állatvilágban a tanulás egyik alapformája. Növényeknél viszont sokáig ezt elképzelhetetlennek tartották.
A mimóza képes különbséget tenni veszélyes és ártalmatlan ingerek között – Fotó: Pixabay
Hogyan működik a növényi emlékezet?
A válasz egyelőre nem teljesen tisztázott, de két fő elmélet körvonalazódik. Az egyik szerint a mimóza sejtjeiben molekuláris szintű változások jönnek létre, amelyek egyfajta biológiai „jegyzetfüzetként” működnek. A másik elmélet a vízháztartás, a turgornyomás és az ioncsatornák finom szabályozásában látja a kulcsot.
A legújabb vizsgálatok alapján a mimóza képes különbséget tenni: esőcseppek; enyhe érintések; erősebb mechanikai hatások; valamint már ismert, ártalmatlan ingerek között.
Ez azt jelenti, hogy nem mindenre reagál ugyanúgy. És ez már túlmutat az egyszerű inger–válasz kapcsolaton.
Takarékos stratéga
A mimóza akár hetekig is megőrizheti azt a viselkedési mintát, amelyet „megtanult”. Ha tegnap sok felesleges inger érte, ma már nem pazarolja az energiát védekezésre. Nem csukódik össze minden érintésre, csak akkor, ha valóban szükséges.
Sok kutató szerint ez az egyik legérdekesebb bizonyítéka annak, hogy a növényi viselkedéskutatás még gyerekcipőben jár. Lehet, hogy a növények érzékelése és alkalmazkodóképessége jóval összetettebb, mint eddig gondoltuk.
Mit tanulhatunk mi a mimózától?
Talán azt, hogy nem minden ingerre kell azonnal reagálni. A mimóza pontosan tudja, mikor érdemes bezárkózni és mikor jobb nyitva maradni. Ez a rugalmas alkalmazkodás az egyik leghatékonyabb túlélési stratégia a természetben.
A tudomány még csak most kezdi kapargatni a növényi emlékezet felszínét. Egy dolog azonban biztos: a mimóza már régóta „jegyzetel”. Csak csendben, zölden és feltűnés nélkül teszi.
Forrás: termeszeti.hu
_fill_540x300_0.jpg)
