Ha itt a tavasz, feléled a természet. Ezzel együtt pedig nagyon sok állat hozza a világra ilyenkor a kicsinyeit. Megtelnek az erdők és tisztások élettel, és persze kirándulókkal is. Akik közül sokan találkozhatnak például őzgidákkal, akikről azt gondolják, hogy bajban vannak. Pedig ez általában nem így van. Érdemes tehát megtudni, mit kell ilyen helyzetben tenni, mielőtt a cselekedetünkkel jóval nagyobb bajt okoznánk, mint azt gondoltuk volna.

Ne hozd el az őzgidát az erdőből

A kirándulások során nem csupán növényekkel, hanem állatokkal is találkozhatunk. Sőt néha az állatok kicsinyeivel is. Gyakran pedig őzgidákat is láthatunk, megbújva a szántóföldön, vagy a mező füvében. Az őzgidák minden évben április és július között születnek meg. A kirándulók pedig, amikor magányos őzgidát látnak, arra gondolnak, hogy elhagyta az anyja. Éppen ezért nagyon sokan elviszik onnan a gidát, és ezzel nagyon nagy hibát követnek el.

Az őzgidákat a legtöbbször nem hagyja magára az anyjuk hosszabb időre, így ne nyúljunk hozzájuk és ne vigyük magunkkal őket, amennyiben nem sérültek. Fotó: Shutterstock

Az őzgida anyja ugyanis a legtöbb esetben a közelben van, és vissza is fog térni a gidájához. Azzal pedig, ha megfogjuk, megsimogatjuk, vagy elvisszük onnan a gidát, kifejezetten árthatunk neki. Az Országos Magyar Vadászkamara közleményben hívja fel a figyelmet erre. Azt írják, hogy a fűben lapuló, nemrég született vadak csak látszólag védtelenek és elárvultak, a suta ugyanis többnyire akkor hagyja egyedül – azaz fekteti el – az utódját, ha veszélyt érez vagy pedig táplálékért megy. A gida ilyenkor ösztönösen meglapul, próbál beleolvadni környezetébe, és mivel nem menekül, sokan gondolhatják, hogy az állat beteg.

Sokan képtelenek ellenállni, és megsimogatják a kis állatokat, pedig ezt szigorúan tilos, hiszen az emberszagú gidát az anyja már nem fogja elfogadni és szoptatni sem! Ha tehát rosszul cselekszünk, az a gida életébe kerülhet! A kis gida az anyja nélkül sem táplálkozni nem tud, sem pedig magát megvédeni.

A gidákat nem szabad befogni, hazavinni, és otthoni nevelésükbe kezdeni, ugyanis jogilag amíg a vad él, az állam tulajdona. Így ha valaki hazaviszi, a Büntető Törvénykönyv értelmében lopást követ el. De az őzgida érdekében is nagyon fontos, hogy amennyiben az állat nem sérült, ne érintsük meg és ne vigyük magunkkal! Ha a gida sérült, akkor értesítsük a területileg illetékes állatvédő szervezetet.

A fentiek miatt fontos, hogy lakott területen kívül ne engedjük szabadon kutyáinkat séta közben. A kutyák póráz nélküli sétáltatása természeti, védett természeti és vadászterületen szabálysértésnek minősül, a szabálysértési törvény értelmében (193. § (1) b)). A szigor pedig nem véletlen, és a tavaszi, nyár eleji időszakban különösen indokolt. Ezekben a hetekben más ragadozók mellett a kóbor, és az elkószált ebek is fenyegetik a gidákat.

A suták 10 hónapos vemhesség után hozzák világra utódaikat, általában kettőt, de kedvező élőhelyeken nagyritkán akár négyet is, és a gidák 10-12 napos korukban már követik anyjukat. A gidákat pedig szeptember elejéig még rendszeresen szoptatja az anyjuk.

Ne fotózkodj a kisállatokkal

Nem csak a vadon élő kisállatok, de mi is komoly veszélybe kerülhetünk, ha odamegyünk hozzájuk, és megsimogatjuk, esetleg magunkkal akarjuk vinni őket. A kisállatnak is óriási bajt okozhatunk, hiszen ahogy azt már korábban leírtuk, ha megérzi rajtuk az anyaállat a szagunkat, nem fog a közelükbe menni, így a kis állatok sem élelemhez, sem védelemhez nem fognak jutni. De magunknak is nagy bajt okozhatunk, ha egy feldühödött anyaállat félteni kezdi tőlünk a kicsinyét.

A vaddisznó kicsinyei nagyon aranyosak, de véletlenül se jusson eszünkbe a közelükbe menni. Szerencsére a legtöbb esetben a vaddisznók igyekeznek elkerülni a velünk való találkozást, így ha észlelik a jelenlétünket, inkább odébb állnak. Amikor pedig világra hozzák a kismalacaikat, egyáltalán nem szerencsés összefutni velük. Érdemes hát felkészülten érkezni, és minél jobban elkerülni a találkozás lehetőségét. Ha pedig a találkozás mégis megtörtént, minél gyorsabban véget kell vetni neki.

A legfontosabb, hogy hiába látjuk meg a bájos kis vaddisznókat, eszünkbe se jusson megállni és megsimogatni őket. Mert jó, ha tudjuk, ahol a kismalac, ott hamarosan fel fog tűnni az aggódó anyadisznó is. Úgyhogy semmiképp ne álljunk le szelfizni a malacokkal, inkább igyekezzünk minél hamarabb eltűnni a találkozó helyszínéről.

Az se jusson eszünkbe, hogy magunkkal visszük a kicsiket. Az anyjuk egészen biztosan nem hagyta őket magukra, hanem valószínűleg csak élelem beszerző körúton van, és hamarosan vissza fog térni hozzájuk. Ha pedig a kismalacok kieresztik a hangjukat, az anyaállat nagyon gyorsan ott teremhet mellettünk.

őzgida

Az őzgidák nagyon aranyosak, de nem szabad megsimogatnunk őket, különben az anyjuk többé nem megy a közelükbe. Fotó: Shutterstock

Az elkergetése ilyenkor igazán rossz ötlet, hiszen ha fenyegetettséget érez, annak bizony támadás lesz a következménye. Azt pedig ne éles helyzetben akarjuk megtudni, hogy mi, vagy a vaddisznó vagyunk a gyorsabbak.

A legjobb védekezés ebben az esetben semmi esetre sem a támadás, hanem a megelőzés. Hiába tanították nekünk gyermekkorunkban, hogy az erdőben csendben kell lenni, mint egy templomban, és élvezni kell az ott élők hangjainak megfigyelését. Természetesen csodálatos dolog egybeolvadni a természettel, és csendben figyelni az erdei életet. Azonban az életünket akkor tudjuk megvédeni, ha a körülöttünk lévő vadállatok időben értesülnek a jelenlétünkről. Így hát érdemes hangosan beszélgetni, énekelni, persze azért olyan módon, hogy az csak jelt adjon rólunk, de ne legyen zavaró az ott élő állatok és a kirándulók számára.

Semmiképp ne hadonásszunk botokkal, még akkor sem, ha nem látunk a közelben vadállatot, mert ezt, ha észreveszik, egészen biztosan fenyegetőnek fogják találni és megtámadhatnak minket miatta. Sok recept van a vaddisznóval való találkozásra. Van, aki úgy véli, maradjunk egy helyben, azzal semmiképp nem érzi magát fenyegetve a vad. Mások szerint fussunk, ahogy bírunk, azonban, mivel a vaddisznó akár 45 km/h sebességgel is képes futni, amennyiben nem vagyunk olimpiai kerettagok hosszútávfutásban, inkább ne próbálkozzunk meg ezzel.

Így hát, ha összefutunk egy vaddisznóval, két dolgot tehetünk. Az első, hogy úgy teszünk, mintha nem vettük volna észre, és haladunk tovább, a megkezdett úton, a megkezdett tempóban. Természetesen azért ehhez óriási önfegyelemre van szükség, de azok, akik már találták magukat szemben vaddisznóval, azt javasolják, hogy ezt tegyük. Illetve van még egy megoldás, hogy megállunk, és megvárjuk, amíg elmegy a vaddisznó. Mindeközben semmi esetre se vegyük fel a vaddisznóval a szemkontaktust, mert azt fenyegetésnek fogja venni.

A vaddisznó támadás nem játék. Sajnos sokak életébe került már. A támadáskor a vadkan az agyarait használja, míg a koca leginkább harap. Ha olyan szerencsétlen helyzetbe kerülünk, hogy a vaddisznó ránk támad, akkor a legjobb, ha a hasunkra fordulunk, és összegömbölyödünk. Így tudjuk ugyanis a legjobban megvédeni a belső szerveinket. De a legjobb, ha nem egyedül járjuk az erdőt, ha nem térünk le a kijelölt utakról, és ha némi zajjal jelezzük, hogy jelen vagyunk.

Mindenkinek jó kirándulást kívánunk, és ügyeljünk rá, hogy indokolatlanul ne kerüljünk kapcsolatba az ott élő állatokkal.