Sokkal előnyösebb lenne, ha a növényi sejtfalak fő alkotóelemét, a cellulózt sikerülne lebontani, annál is inkább, mivel a cellulóz nem élelmiszerforrás, s így nem vetélytársa az élelmiszernövényeknek.
Eddig a cellulóz lebontása jobbára fermentatív úton történt, amikor is a cellulózt cukor építőelemeire „hasították le”, és aztán azokat lassú, költséges eljárással fermentálták.
A cellulózt ellenőrzött és irányított módon nemesített baktériumtenyészettel fermentorokban szokás lebontani. Német kutatók a cellulóz hasznos szerves vegyületekké való közvetlen átalakítását célzó módszereken dolgoztak. Különböző nemesfém-katalizátorokat próbáltak ki, de azok nem váltak be.Kínai és amerikai kutatók újabban wolframkarbidból álló katalizátort fejlesztettek ki, melynek hatékonyságát csekély mennyiségű nikkellel fokozni tudták.
Előnyös lenne, ha a növényi sejtfalak fő alkotóelemét, a cellulózt sikerülne lebontani – fotó: Shutterstock
A nikkel és a wolfram közötti szinergista hatásnak köszönhetően a cellulózt 100 százalékig át tudták alakítani, ráadásul a keletkező polialkoholokban az etilénglikol arányát imponáló módon 61 százalékra tudták fokozni. Ez utóbbi alkohol ipari felhasználása sokrétű (a műanyagiparban poliészterrostok és -gyanták előállítására, az autóiparban fagyálló folyadék készítésére).