Az utóbbi évek egyre gyakoribb száraz időszakai jelentős kihívást jelentenek a szarvasmarha-tenyésztők számára – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európa-szerte és Magyarországon is. Az aszályos hónapok alatt különösen fontos, hogy a gazdák takarékosan bánjanak a legelőkkel, hiszen az alacsony csapadék miatt a fű növekedése lelassul, a takarmány mennyisége csökken, az állatok táplálása pedig komoly logisztikai és anyagi terhet jelent.



Rotációs legeltetés – mi is ez pontosan?

A rotációs legeltetés lényege, hogy a legelőket kisebb részekre, ún. parcellákra osztják fel, és az állatokat meghatározott időközönként átvezetik egyik területről a másikra.

Így az épp nem használt parcellák regenerálódhatnak, visszanyerhetik tápanyagtartalmukat, és újra megerősödhet a gyepborítás. Ez a rendszer szemben áll az extenzív, „hagyományos” legeltetéssel, ahol az állatok hosszabb ideig ugyanazon a területen tartózkodnak.

Ez a módszer különösen előnyös száraz időszakban, amikor a túllegeltetés gyorsan kimeríti a talaj tápanyagkészleteit, és tartós károkat okozhat a legelőkön. A gyakoribb állatmozgatás több munkát igényel, viszont hosszú távon fenntarthatóbb, és csökkenti a pótlólagos takarmányozás szükségességét.


marha

Fotó: Shutterstock


Magyarországi gyakorlat: újra felfedezett hagyomány

Magyarországon a rotációs legeltetésnek megvannak a maga történelmi gyökerei – a pásztorkodás idején a hagyományos ridegtartásban természetes volt az állatok folyamatos mozgása. Az állattartók évszázadokon át követték az évszakos legelők ritmusát. Az intenzív mezőgazdaság térnyerésével ez a tudás azonban háttérbe szorult, és sok gazda áttért a zárt tartásra vagy az extenzív legeltetésre.

Az utóbbi évek klímaváltozása, az aszályos időszakok gyakoriságának növekedése, valamint a természetközeli gazdálkodás iránti igény azonban újra előtérbe helyezte a rotációs legeltetést. Egyre több magyar szarvasmarha-tenyésztő, különösen a húshasznú állományokkal dolgozók, kezdik alkalmazni ezt a módszert, főként az Alföld és a Dunántúl szárazabb régióiban.

Miért éri meg bevezetni?

A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy javítja a talaj szerkezetét és termőképességét. A gyepborítás megmarad, a csapadék jobban beszivárog, csökken a talajerózió, és hosszabb távon nő a legelők hozama. A takarmányköltségek csökkenhetnek, hiszen a legelőn tartott állatok természetes táplálékkal látják el magukat. Az állatok egészsége és komfortja is javul, hiszen nem egy túltaposott, gyenge minőségű legelőn tartózkodnak.



A jövő kihívása: szemléletváltás

Bár a rotációs legeltetés bevezetése nem igényel nagy technológiai beruházást, a szervezés, a kerítések telepítése és az állatok rendszeres mozgatása több időt és munkaerőt igényel. Épp ezért jönnek jól az olyan támogatások, amelyek ösztönzik az átállást.

A gazdák szerint nem elég egy jó év eleji szénabetakarítás – ha a fű nem nő, a takarmány készletek gyorsan elfogynak. A külső beszerzés pedig, különösen más országokból vagy régiókból, jelentős többletköltséggel jár. Egyes gazdaságoknak napi szintű kihívást jelent a takarmány biztosítása, amit a rotációs legeltetés részben képes enyhíteni.



Alkalmazkodás a természet ritmusához

A rotációs legeltetés nem újkeletű csodaszer, hanem egy régi, jól bevált gyakorlat újragondolt változata. A szárazság fokozódása, az inputanyagok drágulása és az állattartás fenntarthatósági kihívásai miatt érdemes komolyabban foglalkozni vele. Magyarországon is egyre több gazda ismeri fel, hogy nemcsak a jelen, hanem a jövő állattenyésztése is ezen múlhat.

Forrás: wcax.com

Indexkép: Shutterstock