Az Amazonas esőerdeje a világ tüdeje – és most éppen azok őrzik, akik évszázadok óta együtt élnek vele. Egy friss tanulmányból kiderült, hogy helyi közösségek önkéntes alapon szervezett járőrszolgálata nemcsak a halpopulációkat hozza vissza az életbe, hanem hatalmas erdőterületek védelmét is biztosítja.

Halőrzésből erdőmentés

A Juruá-folyó mentén 14 apró közösség döntött úgy, hogy saját kezébe veszi a sorsát: 96 tavat őriznek, amelyek létfontosságú élőhelyek az arapaima óriáshal és más veszélyeztetett fajok számára. A helyiek saját szabályokat alkottak, fellépnek az orvvadászok ellen, a halászati hozamot pedig évente egyszer, közösen osztják szét. Az eredmény? Újra pezseg az élet a vizekben, és ezzel párhuzamosan a környező erdők is fellélegeznek.

Rejtett láncreakció

A kutatók felfedezték, hogy minden egyes védett tó több tízszer akkora erdőterületet is védelem alá von, hiszen az élőhelyek szorosan összefonódnak. Az Amazonas térségében így közel 37 millió hektár erdő került „láthatatlan kerítés” mögé – ez akkora, mint egész Indiana állam az USA-ban. És mindez nem drága állami program, hanem a helyiek szívós munkája eredményeképpen.

Amazonas

Az Amazonas esőerdeje a világ tüdeje – Fotó: Shutterstock

A világ csendes hősei

A közösségi járőrözés költsége eltörpül a klasszikus védett területek fenntartása mellett. Parkőrök, infrastruktúra, felszerelés helyett itt helyiek dolgoznak – önként, fizetség nélkül. Munkájuk eredményeként nemcsak halak, hanem óriásvidrák, manátuszok és amazóniai teknősök is visszatértek. A professzorok szerint ezek az emberek a természetvédelem „névtelen hősei”.

De meddig tartható ez fenn?

Bár a helyiek példátlan eredményeket értek el, mindezt saját zsebükből finanszírozzák. Üzemanyag, élelem, felszerelés – mindent maguk állnak. Ez hosszú távon fenntarthatatlan. A kutatók szerint az államnak és a nemzetközi szervezeteknek most kell lépniük: ha a közösségeket méltányosan támogatják, a természetvédelem olcsóbb és hatékonyabb lehet, mint bármely más módszer.

Az Amazonas védelmének kulcsa talán nem hatalmas nemzeti parkokban rejlik, hanem azokban az emberekben, akik ott élnek, ismerik az erdő minden zegét-zugát, és nap mint nap küzdenek érte.

Forrás: earth.com