Ahogy rövidülnek a nappalok és hűvösebbé válnak az éjszakák, a természet fokozatosan téli álomba szenderül. A nyári hónapokban még nyüzsgő, zümmögő rovarvilág ilyenkor hirtelen eltűnik a szemünk elől. De vajon mi történik ezekkel az apró élőlényekkel a fagyos évszak beköszöntével? Hogyan vészelik át a telet, és kik azok, akik akár a lakásunkban is meghúzzák magukat?

Rovarstratégiák tél idején

A rovarok meglepően sokféle túlélési stratégiát alkalmaznak a tél átvészelésére. Egyes fajok, például a bogáncslepke, a vándormadarakhoz hasonlóan melegebb éghajlatra költöznek télire. Ez a lepkefaj a Szaharától délre eső területekről indulva egészen Európáig repül, ezzel a rovarvilág egyik leghosszabb vándorútját teljesítve – akár 12–14 ezer kilométert is megtéve oda-vissza.

Más fajok a hideg elől nem menekülnek, inkább egyfajta téli álmot alszanak, amelyet a szaknyelv diapauzának nevez. Ez nem közvetlenül a hőmérséklet, hanem a nappalok rövidülése hatására indul be. A diapauza lehet genetikailag kódolt, obligát típusú, vagy környezeti tényezők által kiváltott, ún. fakultatív forma is. Előbbit egynemzedékes fajoknál figyelhetjük meg, mint például a kukoricabarkó vagy a cseresznyelégy, míg utóbbi a többnemzedékes fajokra jellemző, például a burgonyabogárra.

katica

A katicabogarak például imágóként vészelik át a telet, leginkább avarban, fakéreg alatt vagy akár házak réseiben húzódnak meg – fotó: pexels.com

Fagyálló a bogarak testében?

Nem minden rovar vonul vagy alszik téli álmot. Vannak olyan fajok, amelyek különleges anyagokat termelnek a testükben, például szorbitot vagy glicerint, amelyek természetes fagyállóként működnek. A vörös skarlátbogár akár mínusz 40 Celsius-fokot is képes elviselni. Előfordul, hogy annyira alkalmazkodik a fagypont alatti környezethez, hogy egyszerűen odafagy a kéreg alatti búvóhelyéhez.

Sokan azonban nem élik túl a hideget. Ezek a fajok a telet peték, lárvák formájában vészelik át. A levéltetvek, szúnyogok, tücskök és az imádkozó sáska is ilyen módon biztosítja a faj fennmaradását. A darazsak esetében csak a megtermékenyített királynő éli túl a telet, aki tavasszal új kolóniát alapít.

A közösség melege: együtt könnyebb

Néhány rovarfaj a közösség erejével védekezik a hideg ellen. A mézelő méhek, hangyák, termeszek és katicabogarak is összebújnak a föld alatt vagy más védett helyeken. Ez a csoportos viselkedés nemcsak meleget biztosít számukra, hanem a túlélési esélyeiket is jelentősen növeli.

Nem ritka, hogy bizonyos rovarok melegebb, száraz helyeket keresnek téli menedék gyanánt – sokszor éppen az emberi otthonokban. A csótányok és a poloskák nem ritkán bukkannak fel a házakban, pincékben, padlásokon, és ilyenkor nehéz megszabadulni tőlük. Ugyanakkor természetes módszerekkel is védekezhetünk ellenük, például illóolajokkal, szellőztetéssel és alapos takarítással.

Hasznos vendégek a kertben

Bár a nem kívánatos rovarok kellemetlenségeket okozhatnak, nem szabad elfeledkezni azokról a hasznos fajokról sem, amelyek a kertünk ökoszisztémájának nélkülözhetetlen tagjai. A biológiai növényvédelemben és a beporzásban betöltött szerepük kiemelkedő.

Segíthetjük őket mesterséges búvóhelyek kialakításával – például levélkupacok, gallyrakások, rovarhotelek formájában –, amelyek nemcsak praktikusak, de esztétikusan is illeszkednek a természetes környezetbe.

A katicabogarak például imágóként vészelik át a telet, leginkább avarban, fakéreg alatt vagy akár házak réseiben húzódnak meg. Érdekesség, hogy egyes megfigyelések szerint képesek előre jelezni a közelgő tél keménységét: ha mélyre húzódnak vissza, az komoly fagyokat vetít előre.

Ragadozók és segítők

A futóbogarak – vagy más néven futrinkák – éjjeli ragadozók, amelyek más rovarokkal, lárvákkal és petékkel táplálkoznak. Télen kövek alá, levelek közé vagy a föld repedéseibe bújnak. Számukra például rőzsékből és falevelekből készített laza kupacok nyújthatnak menedéket.

A közönséges fülbemászók is hasznos rovarok, mivel levéltetvekkel és más kártevőkkel táplálkoznak. Ők gyümölcsök belsejében, kérgek repedéseiben vagy föld alatti üregekben telelnek. Segíthetünk nekik például fejjel lefelé fordított virágcserépben kialakított búvóhellyel.

A holyvák – apró, de rendkívül mozgékony bogarak – a levéltetvek, atkapopulációk természetes ellenségei. Számukra ideális telelőhely lehet egy kövekkel és növényekkel tarkított sziklakert.

A zöldfátyolkák több faja ragadozó életmódot folytat. Éjszaka aktívak, és előszeretettel húzódnak meg természetes üregekben, fakéreg alatt vagy padlásokon. Számukra zárt, redőnyszerű nyílásokkal ellátott dobozkákat készíthetünk, hogy biztonságban átvészelhessék a telet.

A tőrösdarazsak különleges életciklusa révén parazitaként élősködnek más rovarlárvákon. Ezért is számítanak a biológiai védekezés kiemelkedő szereplőinek. A komposzt és a korhadó faanyag kiváló életteret biztosít számukra, érdemes tehát kertünkben is fenntartani ezeket a természetes környezeteket.

Ember és rovar: közös jövő?

A fényszennyezés, a klímaváltozás és az élőhelyek csökkenése egyre több rovarfaj fennmaradását veszélyezteti. Ha ezek az élőlények eltűnnek, azzal ökoszisztémák omolhatnak össze, és az emberiség is súlyos következményekkel szembesülhet. Az évszakok eltolódása miatt néhány rovarfaj akár túl korán is kikelhet, vagy éppen invazív fajok terjedhetnek el.

Fontos tehát, hogy télen se feledkezzünk meg a hasznos rovarokról. Megfelelő búvóhelyek biztosításával mi is hozzájárulhatunk túlélésükhöz – és ezzel saját jövőnket is védelmezzük.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: pexels.com