A parajdi sóbánya májusi vízbetörése következtében jelentős mennyiségű só került a Korond-patakba, majd a Kis- és Nagy-Küküllőn keresztül a Marosba, elérve Magyarországot is. A szennyezés hatására drasztikusan megnőtt a Maros vízének sótartalma: a víz vezetőképessége – amely a sókoncentráció jó közelítő mutatója – egyes pontokon elérte az 1150 µS/cm értéket, szemben a korábbi 287–505 µS/cm-es szintekkel.



Kockázatos, mégis öntöznek?

A legfrissebb vízminőségi adatok szerint a Maros vizének vezetőképessége jelenleg 968–1066 µS/cm körül mozog. A korábbi gyakorlat alapján 800 µS/cm felett korlátozni kellett volna az öntözővíz használatát, ám az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) új szakmai ajánlásai szerint immár 900 µS/cm-ig „megfelelő”, 900 és 1500 µS/cm között pedig „tűrhető” minősítésű a víz – vagyis az öntözés továbbra is engedélyezett.

A változásról az Ativizig közleményeiben és egy nyilvános szakmai előadáson esett szó. Az új határértékek megállapításakor állítólag figyelembe vették az élelmiszer-biztonsági, talajvédelmi és természetvédelmi szempontokat is.



Korábbi szakmai ajánlások

Egy 2015-ös hazai szakcikk alapján az 500 mg/l alatti sótartalmú (vezetőképesség szerint kb. 780 µS/cm alatti) víz általánosan alkalmas öntözésre, mivel nem okoz jelentős sófelhalmozódást a talajban. Az ennél magasabb értékeknél azonban már egyéb tényezők – a talaj típusa, drénviszonyok, csapadék, növényi sótűrés – befolyásolják, hogy biztonságos-e az öntözés.

A mostani 1000 µS/cm körüli érték tehát már a korábban elfogadott határértékek felett van, de a hatóságok szerint a „tűrhető” tartományba esik. A kérdés az, hogy ez hosszabb távon milyen hatással lesz a talajokra, a terméshozamokra, illetve a mezőgazdasági területek ökológiai egyensúlyára.



Következmények és kérdések

A döntés rövid távon lehetővé teszi a gazdák számára a jelenlegi öntözési rend fenntartását, különösen az aszályos időszakban, amikor minden víz számít. Ugyanakkor a korábban érvényes határértékek megemelése aggodalomra adhat okot.

Az ügy mindenképpen ráirányítja a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás és az ipari balesetek következtében egyre gyakoribbá váló vízminőségi problémák kezelésére átfogó, transzparens szabályozásra van szükség – olyanra, amely egyszerre védi a gazdák érdekeit és a természeti erőforrásokat.

Forrás: hvg.hu

Indexkép: Shutterstock