A „Minden csepp számít!” Agroinform online konferencián Dr. Parádi István, az ELTE egyetemi adjunktusa arra hívta fel a figyelmet: a növények már akkor stresszben élnek, amikor mi még csak számokat látunk.
Dr. Parádi István, az ELTE egyetemi adjunktusa – Fotó: Agroinform
A klímaváltozás hatásairól sokat beszélünk – csökkenő csapadék, növekvő hőmérséklet, szélsőséges időjárás. Ezek azonban többnyire csak a felszíni jelenségek. A növények szintjén ennél sokkal korábban és összetettebb folyamatok indulnak el. Dr. Parádi István szerint az egyik legnagyobb félreértés az, hogy a stresszt a látható tünetekhez kötjük, miközben a növény már jóval korábban reagál a környezet változásaira.
– Amikor például egy növény vízhiányt, túlzott hőt vagy erős sugárzást érzékel, azonnal átáll egy védekező üzemmódra. Ez a folyamat nem látványos: nem sárgul még a levél, nem lankad a szár. De a növény már energiát von el a növekedéstől és a termésképzéstől, hogy felkészüljön a stresszre. Ez az a pont, ahol a termésveszteség valójában elkezdődik – csak mi még nem látjuk – magyarázta.
A hőstressz és az UV-B sugárzás ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik. Mindkettő a napsugárzásból ered, és bár az UV-B aránya a teljes fényhez képest elenyésző, hatása a növényekre rendkívül jelentős. A növények nem passzív elszenvedői ennek: kifinomult érzékelőrendszerekkel „mérik” a rájuk ható sugárzást. Képesek külön érzékelni az UV-B-t, a hőt, sőt a sejtszintű változásokat is, például a fehérjék vagy a membránok állapotán keresztül.
Az UV-B sugárzás különösen érdekes, mert nemcsak káros hatású. Normál mennyiségben kifejezetten hasznos: segíti a növény fejlődését, szabályozza a növekedést, és egyfajta „edzést” biztosít. Ilyenkor a növény védőanyagokat – például flavonoidokat – termel, amelyek később más stresszek ellen is védelmet nyújtanak. Ez az úgynevezett priming hatás, amikor egy enyhébb inger felkészíti a növényt egy későbbi, erősebb terhelésre.
Dr. Parádi István szerint az egyik legnagyobb félreértés az, hogy a stresszt a látható tünetekhez kötjük, miközben a növény már jóval korábban reagál a környezet változásaira – Fotó: Unsplash
A probléma a szakember szerint akkor kezdődik, amikor ez az egyensúly felborul. Túl erős UV vagy tartós hőhatás esetén a növény védekező rendszere túlterhelődik. Megnő az úgynevezett reaktív oxigéngyökök mennyisége, amelyek sejtszinten károsítják a növényt: roncsolják a fehérjéket, a membránokat, sőt akár a DNS-t is A fotoszintézis hatékonysága csökken, a növény kevesebb energiát tud termelni, miközben egyre többet használ fel védekezésre.
Dr. Parádi István rámutatott: a hőstressz hasonló mechanizmusokon keresztül hat, de agronómiai szempontból talán még látványosabb következményekkel jár. A növény ilyenkor fokozza a párologtatást, hogy hűtse magát, de ha nincs elegendő víz a talajban, a sztómák bezáródnak, a hűtés leáll, és a rendszer gyakorlatilag összeomlik. Ez nemcsak a vízháztartást érinti, hanem a tápanyagfelvételt is. A legkritikusabb időszak a virágzás és a termésképzés ideje, amikor a hőstressz pollensterilitást és rossz kötődést okozhat.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a stresszhatások ritkán jelentkeznek önmagukban. A valóságban szinte mindig kombinációról van szó: hő és aszály, UV és tápanyaghiány, vagy ezek együtt. Ezek a hatások nem egyszerűen összeadódnak, hanem egymást erősítik. Ugyanakkor a növény védekezése is „összevont”: bizonyos mechanizmusok többféle stressz ellen is hatékonyak.
– A növények védekező rendszere lenyűgözően komplex. Képesek „naptejként” működő anyagokat előállítani, antioxidáns rendszerekkel semlegesítik a káros molekulákat, speciális fehérjékkel stabilizálják a sejtjeiket, és még a növekedési stratégiájukat is átalakítják. Vastagabb leveleket, erősebb viaszréteget fejlesztenek, csökkentik a párologtatást. Mindez azonban energiaigényes folyamat, és végső soron a termés mennyisége és minősége látja kárát – fogalmazott Dr. Parádi István.
A gyakorlati következtetés egyértelmű: a stresszt nem akkor kell kezelni, amikor már láthatóvá válik. A növények „előbb reagálnak, mint mi gondolnánk”, ezért a megelőzés kulcsfontosságú. Ebben szerepet játszhatnak a biostimulánsok, amelyek segítenek felkészíteni a növényt a stresszre, de a legfontosabb tényező továbbra is a talaj. A talaj nem csupán közeg, hanem egy élő rendszer, amelynek vízmegtartó képessége és biológiai aktivitása alapvetően meghatározza a növény stressztűrését. A talaj mikrobiológiai közösségei segítik a növényt a védekezésben, javítják a vízgazdálkodást, és hosszú távon stabilabb rendszert alakítanak ki.
A végső üzenet egyszerű, mégis kulcsfontosságú: bármilyen komplex is a növények védekezése, a stresszkezelés alapja továbbra is a víz. Ha a növény hozzájut a szükséges vízhez, képes működtetni saját védelmi rendszereit. Ha nem, akkor a legfejlettebb technológia sem tudja teljesen kompenzálni a hiányt.
A klímaváltozás korában tehát nem elég a gépeket fejleszteni és az öntözést optimalizálni. A növények „belső világának” megértése nélkül a termésbiztonság egyre nagyobb kockázattá válik.
Horváth Attila Agroinform
A Termésbiztonság és növényvédelem a gyümölcs- és szőlőültetvényekben Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
