Az utóbbi évtizedek meteorológiai adatai egyértelmű tendenciát mutatnak: nem feltétlenül a csapadék éves mennyisége változik a legnagyobb mértékben, hanem annak eloszlása és intenzitása. Magyarországi és közép-európai mérések szerint az elmúlt 40–50 évben nőtt a rövid idő alatt lehulló csapadék aránya.
Egyre gyakoribbak azok az események, amikor néhány óra alatt 20–40 milliméter vagy akár ennél több csapadék hullik le. Az ilyen intenzív esőzések egészen más módon hatnak a talajra, mint az egyenletes, lassú csapadék. Sok gazdálkodó ilyenkor egyszerűen azt mondja: túl sok eső esett. A valóság azonban gyakran inkább az, hogy a talaj nem tudta befogadni a vizet.
Forrás: HungaroMet
A beszivárgás korlátai
A csapadék sorsa a talajfelszínen nagyon gyorsan eldől. Ha a talaj képes befogadni a vizet, akkor a csapadék beszivárog, és a talaj vízkészletét növeli. Ha azonban a beszivárgás akadályozott, a víz a felszínen marad, és elindul a lejtés irányába.
A beszivárgás elsősorban a talaj pórusrendszerétől függ. Ideális esetben egy jó szerkezetű talaj térfogatának körülbelül 50 százalékát pórusok teszik ki. Egy vályogtalajban ezek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg vízvezető makropórusokra és víztartó pórusokra. A víztartó pórusok mikronos átmérőjűek, és elsősorban a növények számára elérhető vizet tárolják. Amikor ezek a pórusok vízzel telítődnek, már nem képesek továbbvezetni a fennmaradó vízmennyiséget. Ilyenkor a csapadék további mozgását elsősorban a nagyobb pórusok biztosítják. Ezek közé tartoznak a gyökérjáratok, a gilisztajáratok és a stabil talajmorzsák közötti üregek. A víz mélyebb talajrétegekbe jutása tehát nagyrészt a makropórusok mennyiségétől és folytonosságától függ.
1. ábra. Bal kép: a szerkezetét vesztett talajban kevés a víz befogadására alkalmas tér. Jobb oldali kép: ugyanaz a talajtípus megfelelő szerkezettel jó vízbefogadó – Fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Még a jó állapotú talaj sem képes azonban minden csapadékot azonnal befogadni. Nagy intenzitású esőzések során a víz érkezési sebessége gyakran nagyobb, mint a talaj beszivárgási kapacitása. Ilyenkor különösen felértékelődik a felszíni növénytakaró és a mulcs szerepe. A növényi maradványok és a felszíni takarás lassítják a víz mozgását, csökkentik a cseppek ütőerejét, és ideiglenesen visszatartják a csapadékot. Ez időt ad a talajnak arra, hogy a víz fokozatosan beszivárogjon. A csupasz talajfelszín ezzel szemben gyors lefolyást eredményez: a víz rövid idő alatt elindul a felszínen, és gyakran el is hagyja a területet.
Mennyi víz marad a talajban?
Egy 20 mm-es csapadékesemény hatása nagyon eltérő lehet a talaj állapotától és a csapadék intenzitásától függően. Jó szerkezetű talaj esetén a csapadék jelentős része beszivároghat, míg leromlott szerkezetű talajon a víz nagyobb arányban párolog el, vagy folyik le a felszínen. A különbség gyakran nem az eső mennyiségében, hanem a talaj vízbefogadó képességében rejlik.
Mi számít „átlagos” csapadéknak egy esőzés során Magyarországon?
Nagyon leegyszerűsítve:
Gyenge eső: 1–5 mm
Átlagos eső: 5–15 mm
Kiadós eső: 15–30 mm
Zápor/zivatar: 20–50 mm
Extrém esemény: 50 mm felett
2. táblázat. Mi lesz 20 mm csapadék sorsa? Talajhidrológiai kutatások és modellek alapján
A különböző talajállapotok között még látványosabb a különbség, ha növeljük a csapadékintenzitást:
2. táblázat. Az intenzitás növekedésével egyre kevesebb víz tud azonnal beszivárogni a talajokba.
A másik szélsőség: amikor a víz hiányzik
A csapadék szélsőséges eloszlása nemcsak az intenzív esőzések gyakoribbá válását jelenti. Ugyanilyen fontos változás, hogy hosszabb száraz időszakok alakulnak ki két csapadékesemény között.
Forrás: HungaroMet
Magyarországon a vegetációs időszakban egyre gyakoribbak a 30–40 napos csapadékszegény periódusok, miközben egy-egy esőzés alkalmával rövid idő alatt jelentős mennyiségű csapadék hullhat le. Ha a csapadék hosszú idő után érkezik, a talaj gyakran már kiszáradt, és szerkezete részben összeesett. A száraz talaj felszíne könnyebben cserepesedik, és a pórusok egy része elveszíti folytonosságát. Amikor végül megérkezik a nagy mennyiségű eső, a talaj már nem képes hatékonyan befogadni azt. A víz egy része így felszíni lefolyásként távozik, miközben a beszivárgás korlátozott marad.
A talaj kötöttsége és a víz mozgása
A csapadék hasznosulását a talaj kötöttsége érdemben befolyásolja. Minél magasabb az agyagtartalom, annál erősebb térfogatváltozásokra képes a talaj nedvesedés és száradás hatására. Száraz időszakokban az agyagosabb talajok zsugorodnak, és mély repedések alakulnak ki bennük. Ezek a repedések akár másfél méter mélységig is lehatolhatnak a talajban.
.jpg "talaj")
1. ábra. Zsugorodások, repedések, romló vízfelvétel, növekvő párolgási veszteség – Fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Ez két fontos következménnyel jár. Egyrészt a repedések növelik a párolgási veszteséget. A mélyebb rétegek nedvessége is könnyebben kapcsolatba kerül a felszínnel, így a víz gyorsabban távozhat a talajból. Másrészt csapadék idején a víz ugyan gyorsan lefolyhat ezekben a repedésekben, de a gyökérzónában való hasznosulása nem biztosított. A kötöttebb talajok nehéz nedvesedése miatt a víz egy része egyszerűen áthalad a talajon, miközben a növények számára fontos zónák nem telítődnek megfelelően.
A magasabb humusztartalom, az élő gyökérzet jelenléte és a talajfelszín takarása jelentősen enyhítheti ezt a jelenséget. A szerves anyag javítja a vízmegtartást, a gyökerek stabil pórusokat hoznak létre, a felszíni takarás pedig csökkenti a párolgást.
A talajművelés szerepe
A szerkezetét vesztett, porosodó talaj egészen másképp viselkedik víz hatására, mint egy stabil, morzsás szerkezetű talaj. Amikor az ilyen talaj csapadékot kap, gyakran talajpéppé alakul. Elveszíti rugalmasságát, a pórusok összeesnek, és a talajművelő eszközökre is kedvezőtlenül reagál.
Nedves állapotban a talajművelő elemek kenik és gyúrják a talajt, a talajrögök összetömörödnek és kenődnek. Amikor pedig a talaj később kiszárad, ugyanez a réteg nagy hantokra törik vagy porosodik.
A kötöttség növekedésével egyre szűkebb lesz az a nedvességtartomány, amelyben a talaj viszonylag sérülésmentesen művelhető. A szerkezet romlása ezt az időablakot tovább szűkíti.
A szélsőséges csapadékesemények és a rossz talajszerkezet együtt egyre inkább megnehezítik – sok esetben szinte lehetetlenné teszik – a roncsolásmentes talajművelést.
Ez könnyen negatív spirált indít el: a romló szerkezet megnehezíti a megfelelő időzítésű művelést, a kedvezőtlenül elvégzett műveletek pedig tovább rontják a talaj állapotát.
Változó körülmények, változó szemlélet
A mezőgazdaság vízgazdálkodása ma egyre inkább két szélsőség között zajlik: a hosszabb aszályos időszakok és a rövid idő alatt lehulló intenzív csapadékesemények között.
Ez a helyzet szükségszerűen alkalmazkodást igényel.
A területhasználati és talajművelési szokásainkat ugyanis alapvetően két dolog határozza meg: az időjárás és a talaj állapota. Márpedig mindkettő látványosan megváltozott az elmúlt évtizedekben.
Változó körülményekre változatlan eljárásokkal nem lehet tartós megoldást találni.
A természet valójában már rég megmutatta, hogyan működik jól a talaj: folyamatos növénytakaróval, élő gyökérzettel, aktív talajélettel és stabil szerkezettel.
A talaj ugyanis nem élettelen közeg, hanem élő rendszer. És mint minden élő rendszer, képes a regenerálódásra is – ha hagyjuk működni a folyamatait.
A víz sorsa a talajban dől el
A csapadék mennyiségét nem tudjuk szabályozni. Azt viszont igen, hogy a talaj milyen állapotban várja az esőt.
És talán itt az ideje kimondani: a jövő mezőgazdaságának egyik legfontosabb feladata nem az, hogy több vizet juttasson a talajba, hanem az, hogy a lehulló víz végre a talajban is maradjon.
Dr. Hupuczi Júlia
A Talajstratégiák Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
_fill_540x300_0.jpg)
