Ebben az évben is fontos felhívni a figyelmet a talaj természetes úton történő takarásának – takarónövény, mulcs, fássávok stb. - fontosságára. Ennek egyre jelentősebb szerepet kell kapni a mezőgazdasági területeken kívül is, azaz minden esetben – településeken, ipari területeken is. – melynek eredőjeként nem fűtjük, hanem hűtjük környezetünket.
Az agráriumban a jelenlegi támogatás esetében egyre nagyobb hangsúlyt kap a talajaink takarásának fontossága, egyre inkább ez irányba tereli a gyakorlatokat a támogatások feltételeit meghatározó előírásrendszer.
A talaj- s a benne tárolt nedvesség védelmének egyik kulcsa a talaj takarása, erre vonatkozó kötelezettség a Feltételességben is megfogalmazódik, miszerint július 15 és szeptember 30 között a talaj takarását biztosítanunk kell növény, vagy tarló fennhagyásával – még pihentetett terület esetében is – persze max. 30 napos időintervallum biztosított az agronómiailag indokolt feladatok elvégzése érdekében.
A fenti érzékeny időszakban a tarlóval borított területen a talaj bolygatása csak sekély tarlóhántással és -ápolással vagy középmély lazítás által lehetséges úgy, hogy a talaj takarása biztosított maradjon. Tarlót nem biztosító növények esetében pl. hagyma, a betakarítást követően másodvetést szükséges betervezni.
_fitmax_750x750_0.jpg "talajtakarás")
Az agráriumban a jelenlegi támogatás esetében egyre nagyobb hangsúlyt kap a talajaink takarásának fontossága – Fotó: pexels.com
Fentiek fontosságáról az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium híreiben is olvashatnak ITT és ITT.
A szaktárca számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az aszály napjaink egyik legsúlyosabb agrárkockázata, ezért különösen fontos a talajban lévő nedvesség megőrzése. A Közös Agrárpolitika (KAP) feltételességi előírásai – köztük a HMKÁ 6 – a fenntarthatóbb, ellenállóbb gazdálkodást szolgálják.
A fedetlen talaj nyári hőmérséklete 50 fok fölé is emelkedik, ahol a talajélet is korlátos, tehát a talajnak is szüksége van „növényi szalmakalapra”, mely által a kipárolgás mértéke is csökken.
A hajnali harmat idején – ami nyáron sajnos egyre ritkább - is jó „vízcsapda” az élő növényzet, vagy a szármaradvány. A talaj takarásával, fedésével tehát a nap és a szél – mely szinte mindennapossá vált még a hőségnapokon is - nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, s segít megőrizni a talajban még őrzött nedvességet, s árnyékol is tehát.
Akár hisszük, akár nem az élő gyökér jelenléte a legjobb orvosság talajainknak. A talaj mindezért takarni akarja magát, ha máshogy nem úgy a spontán zöldüléssel, amit sokszor gyomosságnak nevezünk, holott az is talajtakaró.
Forrás: NAK
Indexkép: pexels.com
