Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Habár ez a gyakorlat egyre népszerűbb, a megfelelő kivitelezés szempontjából nélkülözhetetlen információk még mindig csak nehezen lelhetők fel a szaklapok és különféle szakmai anyagok hasábjain. Jelen írásunkban áttekintjük a sorközvetés gyakorlatának sikeres elsajátításához szükséges legfontosabb gyakorlati ismereteket.

A vetésre alkalmas fajok

Amikor ültetvényeinkbe évelő sorköztakaró keverék vetése mellett döntünk, gyakran felmerül a kérdés, hogy mégis melyik keveréket, fajokat lenne érdemes választani. Számos, előre összeállított keverék kapható kereskedelmi forgalomban, azonban ha rendelkezésre áll a keverék összeállításához szükséges tudás, akkor akár a saját területhez, célokhoz, elképzelésekhez megfelelő keverék összeállítása is lehetséges. Amikor az utóbbi mellett döntünk, számos növényi tulajdonságot számításba kell vennünk. Például érdemes a keverékbe úgy összeválogatni a növényfajokat, hogy azok többféle gyökértípussal és más-más virágzattal rendelkezzenek, így a növénytakaró kedvezőbb hatást fejthet ki a talajéletre, illetve többféle ízeltlábú tevékenységét tudjuk vele támogatni.

Viszont talán az egyik legfontosabb szempont, hogy a vetett fajok a lehető legkevésbé akadályozzák a mezőgazdasági termelést. Ehhez elsősorban az adott növényfaj potenciális növekedési erélyét, magasságát, talajtakaró képességét kell figyelembe venni. A vetett fajok összessége legyen képes a gyomok többségét visszaszorítani úgy, hogy közben nem jelent túlzott konkurenciát a termesztett növény számára.

Ha a célunk egy általánosabban használható keverék összeállítása, akkor széles körben elterjedt, tág tűrésű fajokra van szükség. Ilyen fajok többek között a fehér here (Trifolium repens), vörös here (Trifolium pratense), szarvaskerep (Lotus corniculatus), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), komlós lucerna (Medicago lupulina), tarka koronafürt (Securigera varia) vagy a vadmurok (Daucus carota).

Ezen fajok takarmányozási célból vagy gyógynövényként termesztett változatainak vetőmagjához jellemzően elérhető áron lehet hozzájutni. Ha természetvédelmi szempontokat is figyelembe veszünk, az ökotípus (azaz az alkalmazott növényfaj adott tájegységen honos változata) magok vetése előnyösebb lehet. Amennyiben pázsitfűféléket is alkalmazunk, egy stabilabb takarónövényzet hozható létre, de ha egy keverék kifejezetten pázsitfűhangsúlyos, már jelenthet mérhető konkurenciát a kultúrnövény számára. Éppen ezért, ha használunk pázsitfűféléket, azokat igen körültekintően kell kiválasztani. Érdemes előnyben részesíteni a csomós, inkább alacsony biomassza-produkciójú fajokat.

Nemcsak a fajok kiválasztása fontos, hanem azok megfelelő arányai is az adott keverékben. A rövid életű (egy- vagy kétéves) fajok gyorsabb megtelepedésükkel már nem sokkal vetés után segítenek kontroll alatt tartani a gyomflórát. Az évelő fajok biztosítják a több évig tartó folyamatos borítást. Ennek eléréséhez a terület tulajdonságaitól függően a rövid életű fajokat 20–40 százalékos arányban érdemes a keverékbe tenni.

A vetés előkészítése és kivitelezése

A sorközök vetésének pontos menetrendje nagyban függ az addigi növényzettől, a gazdálkodó számára elérhető gépektől és a vetni kívánt növényfajoktól. Valójában azonban a vetés minden területen sikeresen végrehajtható többféleképpen is. A magágy-előkészítéskor fontos, hogy minél inkább növényzettől mentes, apró morzsás talajfelszínt hozzunk létre, hogy elősegítsük a vetett magok csírázását és a csíranövények fejlődését. A talajegyenetlenségek minél alaposabb eldolgozása kifejezetten fontos, mivel vetés után már nem lehet kiegyenlíteni a talajfelszínt a vetés károsítása nélkül, és ez a későbbiekben megnehezítheti a gépi munkálatokat.

Ha vetés előtt nem volt állandó növénytakaró a sorközökben, a talajelőkészítés jóval egyszerűbb: akár 1–2 kör tárcsázással, boronálással, esetleg talajmarózással megfelelő magágy készíthető, főként lazább talajokon. Ha egy főként évelő fűfélékből álló növényzet helyére akarunk vetni, akkor a talajelőkészítést érdemes időben elhúzni, hogy a meglévő vegetációt minél jobban visszaszorítsuk. Ehhez a tárcsázáson és talajmarózáson kívül már ajánlott kultivátort vagy mélylazítót is alkalmazni. A talajfelszín elegyengetése történhet boronával vagy hengerrel, attól függően, hogy mi áll rendelkezésre a gazdaságban. Kontinentális éghajlaton a vetésre legalkalmasabb időpontok általában az augusztustól októberig vagy márciustól áprilisig terjedő időszakban vannak, de akár februárban is elszórhatók a magok.

Az utóbbi évek tapasztalatai alapján inkább az őszi vetést érdemes előnyben részesíteni, mivel az egyre gyakoribb tavaszi hőhullámok és aszályos periódusok hátráltatják a frissen kelt vetés megtelepedését. Vetéskor a közepesen nedves talajállapotot érdemes keresnünk, és az sem árt, ha az előrejelzések csapadékot jósolnak az elkövetkező napokra. A vetés elvégzéséhez a külön erre a célra tervezett, apró magokat is vetni képes vetőgépek a legmegfelelőbbek, habár ezek sok gazdaság számára nem hozzáférhetők. Ilyen esetben akár egy precízen beállított műtrágyaszóróval is el lehet vetni a magkeverékeket, vagy kisebb területeken akár kézzel is.

Mindkét esetben érdemes a keverék térfogatát valamilyen kitöltő anyaggal megnövelni, hogy biztosan elegendő legyen a keverék a vetni kívánt területre. Ez lehet akár kukoricadara, kézzel vetve akár homok vagy más anyag.

Ha van a célnak megfelelő vetőgép, a vetési mélységet akkor sem érdemes 0,5–1 cm-nél mélyebbre állítani, mivel a keverékekben lévő apró szemű magok nehezen kelnek ennél mélyebbről. A vetési norma általában négyzetméterenként 1,5–2,5 gramm között mozog, de ez keverékenként eltérhet. Vetés után javasolt a talajt lehengerelni, hogy biztosítsuk a talaj és a magok megfelelő kapcsolatát.

Techmag magazin

1. kép: Egy szőlősorközökbe fejlesztett vetőgép – Fotó: ÖMKi

A vetett sorközök gondozása

Ahhoz, hogy a vetett sorköztakaró minden előnyét kiaknázhassuk – például, hogy minél jobban támogassuk a hasznos ízeltlábú szervezetek felszaporodását –, biztosítani kell a vetett növényzet lehető legelnyújtottabb virágzását és a keverék fajainak maghozását. Ezért, ha évelő sorköztakarást alkalmaztunk, érdemes ehhez igazítani az ültetvény sorközápolási feladatainak ütemezését.

A vetés utáni évben a keverék fajainak megtelepedése még valószínűleg nem fejeződött be; az is előfordulhat, hogy inkább csak a talajbolygatás következtében feljövő gyomflórát vesszük észre. Ebben az esetben, ha a spontán gyomnövényzet túl magasra nőne, érdemes a kaszálást vagy mulcsozást magas tarlóval (legalább 8 cm) végezni. Ha kellően magasra állítottuk a gépet, akkor a fejlődő csíranövények még nem, vagy alig fognak sérülni, míg a gyomok térnyerését vissza tudjuk ezzel fogni úgy, hogy a talajfelszín is védve marad. Szükség szerint a beavatkozás többször is elvégezhető. Őszi vetés esetén a vetett növényzet sokszor már nyár elejére záródik, míg tavaszi vetéskor ez inkább őszre várható. (2. kép)

2. kép: Egy vetett sorköz részlete bő két hónappal tavaszi vetés után, 2021. június 16-án az egyik egri kísérleti helyszínen – Fotó: ÖMKi

A második évtől (3. kép), ha a megfelelő fajokból álló keveréket vetettük, évente két, legfeljebb három kaszálásra lehet szükség. Ez a gyakoriság már lehetővé teszi, hogy a vetett fajok virágozzanak, magot érleljenek, és az ültetvény sorközei is a gondozottság érzetét keltsék. Hazánkban az első mulcsozás idejét valamikor május elejére érdemes időzíteni, amikor a vetett fajok hajtásnövekedése felgyorsul. Ha így teszünk, visszafoghatjuk a további hajtásnövekedést, így csökkentve a szükséges mulcsozási körök számát az idényben.

3. kép: Az első ábrán látható vetés 2022. június 8-án. – Fotó: ÖMKi

A csapadék mennyiségétől függően a második mulcsozásra júliusban vagy augusztusban (esetleg közvetlenül a szüreti munkálatok előtt) kerülhet sor, de alapvetően érdemes megvárni, amíg a keverék fajai magot hoznak. A háromszori mulcsozást csak csapadékosabb évjáratokban ajánljuk; ebben az esetben is célszerűbb lehengerelni az állományt. Érdemes lehet megfontolni minden második vagy harmadik vetett sorköz első mulcsozásból történő kihagyását. Így ezen sorközökben („búvósávokban”) valamivel hamarabb kezdődik a virágzás, emellett menedéket nyújtanak a mulcsolt sorközökből kiszorult ízeltlábú népességnek, így segítve a mulcsolt sorközök későbbi újrakolonizálását. A meghagyott sorközök mulcsozását vagy két-három hét csúszással, vagy akár a második alkalomig is eltolhatjuk, ha a növényzet magassága nem zavaró.

Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a jó ökológiai állapotú mezsgyék, sövények és más táji elemek megléte ugyanúgy fontos a mezőgazdasági területek biodiverzitásának megőrzése szempontjából. Ezen elemek együttes használata felerősítheti egymás biológiai sokféleségre gyakorolt jótékony hatását, ezért érdemes egyszerre több ilyen praktikát is alkalmazni.

A sorköztakarás várható hatásai

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetben már több mint egy évtizede vizsgáljuk a sorközvetések ültetvényekre gyakorolt hatásait. Ezek alapján számos tapasztalatot szereztünk, ami megerősíti, hogy ez a technológia beépíthető a minőségi borszőlő- és gyümölcstermesztés gyakorlatába.

Vizsgálataink alapján a megfelelő keverék a megfelelő adottságú ültetvényekben akár 4–5 éven keresztül is képes megfelelő borítottságot nyújtani, és jó kondíciójú, beállt ültetvényen – kiváltképp minden második sorba vetve – nem okoz jelentős konkurenciát a szőlőnövény vagy gyümölcsfák számára, és sem növényegészségügyi, sem a termés minőségére vonatkozóan nincs negatív hatása.

Vizsgálataink számos hasznos ízeltlábú-csoport egyedszámának jelentős növekedését mutatták ki az ültetvények sorközeiben, ami a termesztett növényen található ízeltlábú-együttesekre is hatást gyakorol. A megfelelően megtelepedett, pillangósvirágú fajokban gazdag keverék az évek alatt nagymértékben segíti a talajban a nitrogénmegkötést, valamint a többi tápanyag fokozott kiürülését is lassítja, miközben a talajélet nagymértékben nő egy mechanikailag rendszeresen művelt talajhoz képest.

Ez a kutatás az Agroecology TRANSECT európai uniós projekt társfinanszírozásában valósult meg. Az Agroecology-TRANSECT projekt az Európai Unió Horizon Europe kutatási és innovációs keretprogramjának finanszírozásában részesült a 101060816. számú támogatási szerződés keretében.

Miglécz Tamás, Mezőfi László, Divéky-Ertsey Anna, ÖMKI