Lépfene jelenlétét igazolta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriumi vizsgálata egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei szarvasmarha-állományban. A vizsgálatokra azt követően került sor, hogy hat állat minden előzetes, jellegzetes tünet nélkül, hirtelen elhullott. A fertőzés feltételezett forrása egy közeli legelő lehet, amelynek talajában lépfenespórák lehetnek jelen. A lépfene betegségre alapvetően fogékony minden emlős, az embert is beleértve. A betegség megelőzésére engedélyezett, közforgalomban hozzáférhető vakcina áll az állattartók rendelkezésére.
A talaj volt fertőzött
Az érintett szarvasmarhák elhullását nem előzték meg a lépfenére jellemző, könnyen felismerhető tünetek. Az eset észlelését követően a járási főállatorvos haladéktalanul elrendelte a helyi zárlatot. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az állomány vakcinázása is annak érdekében, hogy csökkentsék a további megbetegedések kialakulásának kockázatát.
A lépfene, más néven anthrax olyan, kiemelt állategészségügyi jelentőségű fertőző betegség, amely az állatok mellett az emberek egészségét is veszélyeztetheti. Fontos sajátossága ugyanakkor, hogy a megbetegedés nem terjed közvetlenül emberről emberre, illetve állatról állatra. Az egyes fertőzések hátterében közös fertőzési forrás áll.
A kórokozó különösen nagy ellenálló képességű spórái hosszú időn keresztül megőrizhetik fertőzőképességüket a talajban. Akár évtizedekkel később is előfordulhat, hogy a korábban fertőzött területen található spórák ismét a felszínre kerülnek. Ebben különböző környezeti és emberi tevékenységhez kapcsolódó hatások is szerepet játszhatnak. Ilyen lehet például a talaj megmunkálása vagy más földmozgatással járó tevékenység, de az áradások szintén felszínre hozhatják a mélyebben található spórákat. A tartós szárazság és az aszály ugyancsak olyan körülményeket teremthet, amelyek következtében a kórokozó ismét fertőzési forrássá válhat. Ez magyarázza azt is, hogy a betegség hosszabb, látszólag eseménytelen időszak után újra megjelenhet egy-egy területen.
A lépfene elsősorban a legelőn tartott állatokat veszélyezteti. Különösen érintettek lehetnek a szarvasmarhák, a juhok és a kecskék, amelyek legelés közben kerülhetnek kapcsolatba a talajban vagy annak felszínén található spórákkal. A fertőzés ugyanakkor más állatfajoknál, valamint az embernél is súlyos megbetegedést idézhet elő.
Tünetek
A tünetek állatfajonként különbözőek, de a magas láz, elesettség, szapora és nehezített légzés szinte mindig előfordulnak. A kiskérődzők igen gyorsan, szinte előzetes tünetek nélkül is elhullhatnak. A szarvasmarhák végbélnyílásából – néha az orrából és a hüvelyből is – vér szivároghat, kevésbé heveny esetekben véres hasmenés tapasztalható. Előfordulhat, hogy tüneteket nem is látunk az elhullás előtt. Lovaknál is gyakran tapasztalható véres hasmenés. A sertések esetében általában a toroktájéra, esetleg a bélre korlátozódik a betegség, így nyelési és légzési nehézségek, torok ödéma, illetve – bél érintettsége esetén – hányás és véres hasmenés figyelhető meg. A húsevők (például az állatkerti nagymacskák) esetében általában heveny vérfertőzés alakul ki, magas lázzal, elesettséggel, véres hasmenéssel, nehezített légzéssel, torok- és fejtájéki ödémával.
A lépfene az embert is megbetegíti, elsősorban „foglalkozási ártalomból”. Főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai fertőződhetnek meg, de kérődzők házi vágását követően előfordulhat hús közvetítette lépfene is. A kialakult fertőzés antibiotikumos kezeléssel jól gyógyítható, ennek ellenére az esetek megelőzése és a gyanús megbetegedések gyors felismerése különösen fontos. Az állattartóknak ezért érdemes fokozott figyelmet fordítaniuk az állományban bekövetkező váratlan elhullásokra, különösen olyan területeken, ahol korábban már előfordult lépfene.
Tavaly is volt egy eset
Magyarországon a betegség ritkán bukkan fel. A mostani esetet megelőzően 2025-ben, illetve 2019-ben azonosították egy-egy alkalommal a lépfene kórokozóját hazánkban. A ritka előfordulás ellenére a kórokozó környezeti ellenálló képessége miatt a korábban érintett területek hosszú idő elteltével is kockázatot jelenthetnek.
A védekezés egyik hatékony lehetősége az állatok számára engedélyezett és közforgalomban hozzáférhető vakcina alkalmazása. A fertőzés által érintett területeken a vakcinázást célszerű még a legeltetési időszak megkezdése előtt elvégezni, ezzel mérsékelve annak esélyét, hogy az állatok a legelőn megfertőződjenek. A megelőzés mellett lényeges, hogy fertőzés gyanúja esetén az állattartók maradéktalanul betartsák az állategészségügyi hatóság által előírt intézkedéseket. A gyors bejelentés, a szükséges korlátozások végrehajtása, valamint az állomány megfelelő kezelése egyaránt hozzájárulhat a további esetek megelőzéséhez.
További információk a Nébih honlapján.
