Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói egy olyan innovatív technológián dolgoznak, amely a békalencse természetes tápanyagfelvevő képességét hasznosítaná a sertéstelepek trágyatavainak tisztítására. A fejlesztés célja, hogy a növény segítségével csökkentsék a szennyvíz nitrogén- és foszfortartalmát, miközben az így keletkező biomassza értékes alapanyagként hasznosítható lenne a mezőgazdaságban és az energetikában.

A sertéstartó telepeken keletkező hígtrágya kezelése világszerte komoly környezetvédelmi kihívást jelent. A trágyát sok helyen nagy tározókban, lagúnákban gyűjtik, amelyek heves esőzések idején túlcsordulhatnak. Ilyenkor jelentős mennyiségű tápanyag kerülhet a környezetbe, ami növeli a felszíni vizek szennyeződésének kockázatát.


A békalencse természetes szűrőként működhet

Ryan Sartor professzor kutatócsoportja olyan rendszert fejleszt, amelyben a békalencse közvetlenül a trágyatárolók vizéből veszi fel a felesleges tápanyagokat.

A kutatók szerint a növény egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy rendkívül gyorsan képes megkötni a nitrogént és a foszfort. Ezek azok az elemek, amelyek nagy mennyiségben korlátozzák a kezelt szennyvíz mezőgazdasági felhasználását.

A fejlesztők számításai alapján a megfelelő békalencsefajták a vízben található nitrogén- és foszfortartalom akár felét is eltávolíthatják. Ez lehetővé teheti, hogy a gazdálkodók a környezetvédelmi előírások betartása mellett nagyobb mennyiségű kezelt vizet használjanak fel tápanyag-utánpótlásra.

Nemcsak tisztítja a vizet, hanem értékes alapanyaggá is válhat

A projekt egyik legnagyobb előnye, hogy a békalencse nem hulladékként végzi.

A tisztítási folyamat után a növényeket betakarítják és megszárítják, mivel a vízben hagyott biomassza lebomlásakor a megkötött tápanyagok ismét visszakerülnének a környezetbe.

A szárított békalencse ugyanakkor számos célra felhasználható. A kutatók szerint a biomassza fehérjetartalma eléri a 30 százalékot, emellett jelentős keményítőt is tartalmaz, ezért állati takarmány alapanyagaként is szóba jöhet.

A szakemberek emellett vizsgálják annak lehetőségét is, hogy a növényből koncentrált szerves trágyát állítsanak elő. Ez könnyebben szállítható és kezelhető lehet, mint a hagyományos hígtrágya.

Bioüzemanyag is készülhet belőle

A kutatás a mezőgazdaságon túl az energetikai hasznosításra is kiterjed.

A békalencséből előállított biomassza alkalmas lehet biogáz, bioetanol, biobutanol vagy akár hidrogén előállítására is. Amennyiben ezek a technológiák gazdaságosan alkalmazhatók, a sertéstartók számára új bevételi forrást jelenthetnek.

A kutatók szerint a rendszer jól illeszkedik a körforgásos gazdaság szemléletéhez, amelyben az állattartás során keletkező melléktermékek nem hulladékként jelennek meg, hanem újrahasznosítható nyersanyagként szolgálnak.


Új békalencsefajtákat is nemesítenek

A fejlesztés nem csupán a természetben előforduló békalencse felhasználására épül.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói olyan új fajták kiválasztásán és nemesítésén is dolgoznak, amelyek gyorsabban növekednek, nagyobb biomasszát képeznek, magasabb keményítőtartalommal rendelkeznek, valamint jobban tűrik a magas ammóniakoncentrációt és a nyári hőséget.

A legígéretesebb jelölteket először laboratóriumi és üvegházi körülmények között vizsgálják, ezt követően pedig sertéstelepekről származó hígított szennyvízzel működő kísérleti rendszerekben tesztelik.

Ha a fejlesztés sikerrel jár, a békalencse egyszerre segíthet csökkenteni a sertéstelepek környezeti terhelését, javítani a hígtrágya kezelésének hatékonyságát, valamint új gazdasági lehetőségeket teremthet az állattartók számára.

Forrás: farmer.pl

Indexkép: Shutterstock