Magyarország területének körülbelül 90%-a aszállyal veszélyeztetett, a legsúlyosabb aszályok természeti adottságainknak és földrajzi elhelyezkedésünknek megfelelően az Alföldön, legfőképp annak középső részén alakulnak ki.
A Kárpát-medence vízföldrajzi és klimatikus szempontból különleges terület, mivel évente hozzávetőlegesen 300 km³ csapadék hullik a medence területére (158-szorosa a Balaton megtöltő vízmennyiségnek), ami jelentős vízmennyiségnek számít. Ennek ellenére az elmúlt években Magyarországon és a régió más országaiban egyre gyakoribbá váltak a súlyos mezőgazdasági aszályok, csökkentek a terméshozamok, romlott a talajok állapota.
Mégis, hogyan lehetséges, hogy az ország középső és keleti része fokozatosan vízhiányossá válik?
- a klímaváltozás következtében átalakuló csapadékeloszlásban,
- a párolgás növekedésében,
- a táj természetes vízmegtartó képességének csökkenésében,
- a mezőgazdasági és vízgazdálkodási rendszerek sérülékenységében.
A legfőbb probléma nem kizárólag a lehulló csapadék mennyisége, hanem az, hogy a víz milyen gyorsan távozik a rendszerből és milyen mértékben képes a táj hosszabb ideig megőrizni. Sajnos a klímaváltozás következtében egyre ritkábbá válnak a több napon keresztül fennálló, egyenletes és nagy területi kiterjedésű csapadékos periódusok, továbbá a Kárpát-medence éghajlatában megfigyelhető melegedési tendencia következtében nő a légkör párolgási igénye, miközben a csapadék időbeli eloszlása pedig egyre inkább szélsőségesebbé válik.
Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég az, hogy essen az eső – legalább ilyen fontos, hogy a lehullott csapadékot meg tudjuk tartani a tájban, és ne hagyjuk gyorsan elpárologni vagy elfolyni.
A Kárpát-medence vízföldrajzi és klimatikus szempontból különleges terület, mivel évente hozzávetőlegesen 300 km³ csapadék hullik a medence területére – Fotó: pexels.com
Miért is a klímaváltozás következtében átalakuló csapadékeloszlás és a párolgás növekedés?
A hideg- és meleg tengeráramlatok folyamatos mozgásban vannak. Befolyásolják a partmenti területek hőmérséklet- és csapadékviszonyait. Ennek egyik legismertebb példája az Európa nyugati partjait (télen) „melegítő” Golf-áramlat. A Golf-áramlat egyike a legfontosabb vízi áramlatoknak, és bolygónk legfontosabb időjárást befolyásoló tényezője. A 90-es években figyeltek fel az Atlanti-óceán áramlatainak lassulására, okának a globális felmelegedést tartják. Mintegy 15 %-kal lassult az áramlás a múlt század közepe óta. Ha ez így folytatódik, 3–4 °C-kal is hidegebbé válhatnak Nyugat-Európa és Észak-Amerika érintett területei.
Hazánk éghajlatát azonban az áramlatok csak közvetett módon befolyásolják. Tehát, ha valamilyen módon a rendszerben változás történik, akkor a mi éghajlatunkban is változás következhet be.
Mik is ezek a közvetett hatások a teljes folyamat ismertetése nélkül?
- Kevesebb csapadékkal érkező ciklon éri el hazánkat, ami érkezik front is többnyire nem nyugat, hanem dél, délnyugat felől éri el hazánkat
Forrás: Understanding meteorology in Aviation: The Fronts - Study flight
- nem jut elég pára a levegőbe ahhoz, hogy kialakuljanak az esőfelhők, csapadékképződési folyamatok.
- nincs elegendő nedvesség sem a talajban, sem a levegőben → helyi kialakulású záporok, zivatarok hiánya
Forrás: A légköri hő elosztásában résztvevő folyamatok
Az Alföldi régióban a szárazságot erősítő tényezők tehát a magas hőmérséklet, az alacsony páratartalom, légköri aszály és az erős szél → nincs további lokális hatás, aminek következtében csapadékképződési folyamatok beindulnának pl.: hegységek által kialakult felhőképződési folyamatok
Mit is tehetünk a pozitív változások helyben történő előmozdítása érdekében?
Fontos a tudatos tájhasználattal a környezet hűtése:
- növényborítottság növelésével, amely árnyékolja a talajt és hűti a környezetet,
- talaj takarásával (takarónövények, mulcs), amely csökkenti a párolgást,
- szélsebesség mérséklésével (mezővédő erdősávokkal, agrárerdészeti rendszerekkel, fásításokkal stb.),
- víz helyben tartásával a talajban történő tároláson túl: tározókban, csatornákban, termőterületen vápákban, valamint vizes élőhelyek létrehozásával.
Fentiek szerint tehát nagyon fontos tényező lenne a helyben kialakuló záporok, zivatarok realitásának elősegítése. Ehhez azonban nem csak a globális folyamatokra kell várnunk, hanem helyben is tudunk tenni érte. A kulcs a környezet hűtése és a nedvesség megőrzése.
A megoldás pedig nem egyetlen intézkedés, hanem sok apró lépés összehangolt rendszere, melyhez példák az alábbiakban olvashatóak:
Takarónövények használata
A csupasz talaj gyorsan felmelegszik és kiszárad. Ha azonban növény borítja (pl. zöldtrágya, takarónövény), akkor csökken a párolgás – harmatcsapda is -, hűvösebb marad a talaj – a takaratlan talaj 38 Celsius fokos hőségben 60-65 Celsius fokot is elérhet, s jelentős a kipárolgása is -, több víz szivárog be a mélyebb rétegekbe a növényzet vízvisszatartása, a gyökerek levezetése révén.
Folyamatos talajfedés (mulcsozás, szármaradványok)
Növényi maradványokkal fedett talaj akár 30–50%-kal kevesebb vizet veszít, hosszútávon javul a talajszerkezet, minek következtében nő a vízmegtartó képesség és ezáltal javul a tápanyagellátottság is.
Mezővédő erdősávok telepítése, agrárerdészeti rendszerek (fák + szántóföldi növényekkel együtt)
A fás sávok lelassítják a szelet, ezáltal csökkentik a kipárolgást, javítják a mikroklímát, hűsítenek, így segítik a helyi csapadékképződést.Víz helyben tartása
Nagyon fontos, hogy a csapadék ne folyjon el, így ügyeljünk annak minél további helyben tartására sekély vízvisszatartó árkok, kisebb tavak, vizes élőhelyek, belvíz visszatartása (belvíz leghosszabb ideig történő tűrése, a jogszabály értelmében idényen belül legalább 15 napidényen kívül a téli vízellátás idején pedig minimum 30 nap), városokban esőkertek, zöldtetők.
Ezek mind-mind segítenek a környezet hűtésében, melynek mindenki számára fontos célnak kell lennie. Ezáltal minél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a települési hűtés minél szélesebb körű elterjesztésére a burkolt felületek csökkentésével, zöldfelületek növelésével, csapadékvíz helyben tárolásával/tartásával, önkormányzati csatornák vízzel történő feltöltésével, illetve a csatornákban történő csapadék vizek megtartásával, jó gyakorlatok ITT elérhetők.
Fentiek szerint tehát: Minél zöldebb (növényzettel borított) és minél kékebb (vízben gazdag) egy táj, annál hűvösebb és párásabb mikroklíma alakul ki. Ez pedig növeli az esélyét a helyi csapadékképződésnek is.
Másként megfogalmazva: a vízmegtartás és a hűtés nem csak következménye, hanem előfeltétele is lehet az újabb csapadék kialakulásának. Tehát ha hűtjük a környezetünket és megőrizzük a vizet a talajban, tájban akkor nemcsak az aszályt csökkentjük, hanem a csapadék kialakulásának esélyét is növeljük.
Forrás: NAK
Indexkép: pexels.com
