Magyarországon 2025-ben mindössze 146 ezer hektárt öntöztek legalább egyszer a KSH szerint, más források ezt is kétségbe vonják. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szőlők, gyümölcsösök és szántóföldi zöldségfélék együttes területe 220-230 ezer hektárra tehető, akkor azt látjuk, hogy ez a lefedettség még a kertészeti kultúrák biztonságos előállítását sem teszi lehetővé. A MAGOSZ legutóbbi közleményében arra mutatott rá, hogy azok a mezőgazdasági termelésben jeleskedő országok, ahol megnövekedett a vízigény, a termelési struktúra átalakításával válaszoltak az öntözési költségekre: abba hagyták a gabonafélék termesztését és áttértek a zöldségek, gyümölcsök előállítására. 

A MAGOSZ közleményben emlegetett romániai példa azért érdekes, mert abban több százezer hektár szántóföld vízzel való ellátása szerepel. Ezért ezt a példát alaposabban is kibontjuk, szükség szerint pontosítjuk a leírt adatokat.

Romániának hárommillió hektáros öntözőrendszere volt

A román történet megértéséhez évtizedeket kell visszalépni. Az ország mai öntözési programja (2016) ugyanis jelentős részben a szocialista időszakban létrehozott infrastruktúra rehabilitációjáról szól. Az öntözésre valaha kiépített terület nagysága itt mintegy 3,1 millió hektár volt, ami az ország mezőgazdasági területének körülbelül 22, szántóterületének pedig 34 százalékát jelentette. A jelenlegi szakmai értékelés ebből körülbelül 2,6 millió hektárt tekint olyan területnek, amelyen elméletileg megvalósítható a gazdaságilag életképes öntözés.

A rendszerváltás után az infrastruktúra jelentős része itt is használhatatlanná vált. A 2016. évi Nemzeti Öntözési Infrastruktúra Rehabilitációs Program többször is módosult az elmúlt évek folyamán, de az utolsó lökést a 2022-es, nagy aszály adta meg a megvalósításhoz. A kormány ekkor úgy döntött, hogy 2027 végéig 1,5 milliárd euró költségvetési forrást különít el a célra. Ez körülbelül 600 milliárd forint 5 év leforgása alatt. Összehasonlításként: Magyarország kormánya 2019 végén jelentette be, hogy 10 éven át évente 17 milliárd forintot fordít a vízkormányzás rendbetételére, tehát 10 év alatt 170 milliárdot.

Az éves bontásban hétszer nagyobb romániai forrást magyarázhatjuk azzal, hogy nyolcszor nagyobbat álmodtak: 2,6 millió hektárt akartak ellátni vízzel, míg mi csak 300-400 ezer hektárt. 

Az ottani elképzelés az volt, hogy 191 fő szivattyútelep, 257 átemelő, több mint 4 ezer kilométer fő vízszállító csatorna, mintegy 3,6 ezer kilométer elosztócsatorna és több mint nyolcezer hidrotechnikai műtárgy újul meg az öt év során. Mindemellett uniós pénzek segítségével természetesen ők is finanszírozták a termelők öntözési beruházásait.

Mi történt eddig?

A 2025-ös öntözési idény végén a román állami vízgazdálkodási ügynökség 1,823 millió hektárt tartott öntözésre előkészítettnek, miközben a feltöltött csatornák "csak" valamivel több mint egymillió hektár kiszolgálását tették lehetővé. Tényleges vízszolgáltatási szerződés mintegy 997 ezer hektárra volt, ebből mintegy 670 ezer hektárt legalább egyszer meg is öntöztek. Ez csaknem dupla akkora terület, mint a 2021-ben lejelentett 345 ezer hektár volt. Hazánkban ugyanebben az időszakban 39 százalékkal nőtt a ténylegesen öntözött terület nagysága.

Sejthető, hogy a romániai területduplázás sem csak a 2022-ben elkezdődött programnak köszönhető. Valójában már 2022 márciusában 1,289 millió hektárnyi működő infrastruktúrával rendelkeztek, mivel évekkel korábban olyan nagy beruházások indultak, mint az Olt–Călmățui rendszer rendbetétele. A megöntözhető terület 3 év leforgása alatt így is bő félmillió hektárral nőtt. Azért ez nem rossz, még akkor sem, ha 2027-ig már kevés az idő a még hiányzó 700 ezer hektárhoz.

Egy régi tervvel elérhető a cél

Előkerült azonban egy régi terv az asztalfiókból, amivel mégis megvalósulhatna a stratégiai cél: 2,6 millió hektár öntözhetővé tétele. Az ehhez hiányzó, utolsó 700 hektárt egyetlen csatornarendszer rendbetételével meg lehetne oldani. Az elképzelés szerint a Siret vizét a Călimănești-tározótól egy közel 200 kilométeres főcsatorna vezetné a Bărăgan-síkság felé, egészen a Dridu-tározóig. Itt a munkálatok már 1987-ben elkezdődtek, de aztán a rendszerváltás vihara, majd a pénzügyi és környezetvédelmi nehézségek miatt megakadt a megvalósítás.

2026 nyarán a román agrárminisztérium tájékoztatása szerint az első, mintegy 24 kilométeres szakasz megvalósítására már közbeszerzési eljárás zajlott, a kivitelezést pedig hozzávetőleg két év alatt tervezik elvégezni. A projekt egyik legnagyobb előnye, hogy a víz jelentős területre gravitációsan juthatna el. Egy 2026-os szakmai becslés szerint a 700 ezer hektárból legalább 400 ezer hektárt lehetne így ellátni.

Ha minden jól megy, 2027-re  Románia mezőgazdasági területének 18,5 százaléka válhat öntözhetővé. 

Fényévnyi távolságban

Mint ahogyan azt a cikk elején írtuk, Magyarországon a legigényesebb kultúrákra sem jut elég öntözőkapacitás. Eközben Románia képes lehet nemcsak a kertészeti kultúrákat, de a napraforgót, repcét is megöntözni. Hazánkban is vannak tapasztalatok azzal, hogy az olajnövények vízpótlása megtérülő befektetés, épp csak lehetőségünk nincs rá, hogy egymillió hektárt elérjünk. A szója 110 ezer hektáros területét is döntően emiatt nem tudtuk fenntartani.

A legkifizetődőbb azonban az intenzív zöldségtermesztés fejlesztése lenne, hiszen számos termékből - a brokkolitól kezdve a salátákig - importra szorulunk. Ha csak a megálmodott 300-400 ezer hektárt valóban öntözni tudnánk, már megoldódna számos kertészet problémája. 

A vízügyi szakemberek sorra teszik le az asztalra azokat a terveket, amelyek javíthatnák a csatornák vízellátottságát. A kérdés nagyon komplex, és mindenképpen sok pénzt igényel, de a magyar kormánynak hamarosan döntenie kell, merre indul el. Nincs több időnk.

Indexkép: Shutterstock.