Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete legfrissebb prognózisában arra figyelmeztet, hogy a Kárpát-medencében is megjelenhetnek a Kanada déli régióiban már ismert, percek alatt egész településeket elpusztító erdőtüzek. Ezek füstje több száz kilométerre is eljut, két éve például marsi tájjá változtatta New York látképét.
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló hőhullámok és szárazság miatt a mérsékelt övi erdőkben is fokozódik a tűzveszély. Kanada egyik legérintettebb tartományában, Brit Columbiában a természetvédők új megoldást találtak: a hódok visszatelepítését és a hódműtárgyak – gátak, várak, csatornák – ökoszisztéma-mérnöki hatásának tudatos alkalmazását.
A víz tájban tartása a kulcs
A Brit Columbiai Vadvédelmi Szövetség (BCWF) „10,000 Wetlands Project” nevű programja a vizes élőhelyek helyreállítását tűzte ki célul. A projekt ugyan tűzvédelmi indíttatásból indult, de lényege hasonlít a Magyarországon is szorgalmazott, Vízválasztó Mozgalom által képviselt koncepcióhoz: a víz tájban tartására, a természetes vízvisszatartásra épít.
A hódok a múltban Észak-Amerika legtöbb vízfolyásának részesei voltak. A prémvadászat, az erdőirtások és a vízrendezések azonban a 21. századra csaknem kipusztították őket. Az utóbbi években azonban egyre többen ismerték fel, hogy a hódok által épített gátak és csatornák lassítják a víz lefolyását, gazdagítják a talajvízkészleteket, és védelmet nyújtanak az aszállyal, az árvizekkel és a tüzekkel szemben.
Hód, mint ökoszisztéma-mérnök
A hódok monogám családokban élnek, territóriumaik mérete a környezeti adottságoktól függően 0,5 és 20 négyzetkilométer között változik. Bár a lassú folyású vizeket kedvelik, megtelepedhetnek tavakban, záportározókban és akár vízelvezető árkokban is. A gátak, várak és csatornák nemcsak vízmegtartó infrastruktúraként, hanem élőhely-helyreállító eszközként is működnek: elősegítik a növényzet megújulását, csökkentik az eróziót, és lassítják az erdőtüzek terjedését.
A hódok által kialakított vízfelületek a távoli talajvízkészleteket is töltik, így a környező mezőgazdasági területek aszálykockázata is csökken.
A vizes vegetáció pedig sokkal ritkábban szárad ki annyira, hogy teljes egészében leégjen egy tűzvész során.
Mesterséges hódgátak és helyspecifikus alkalmazás
A BCWF programjában mesterséges hódgátakat is alkalmaznak, amelyek hatékonysága közelít a valódiakéhoz. Ezek nemcsak a villámárvizek felfogásában és az üledék visszatartásában játszanak szerepet, hanem előkészítik a terepet a valódi hódok visszatelepítésére is. A tapasztalat szerint az állatok idővel a mesterséges építményeket saját gátjaikkal váltják fel.
A szakértők azonban óvatosságra intenek: a hódalapú helyreállítás nem mindenhol alkalmazható. Az élőhelynek alkalmasnak kell lennie a faj számára, például legalább egy méter mély nyílt víztesttel és megfelelő növénytársulással. Fontos továbbá a terepviszonyok és az emberi infrastruktúra közelségének figyelembevétele is.
Tanulság a Kárpát-medencének
A kanadai példa azt üzeni, hogy a természetes vízmegtartás és az ökoszisztéma-mérnök fajok bevonása kulcskérdés lehet a jövőben a Kárpát-medencében is. A szélsőséges aszályok, árvizek és a növekvő erdőtűzkockázat miatt hazánkban is egyre nagyobb szükség lesz az ilyen természetközeli, tájban gondolkodó megoldásokra.
Forrás: Qubit
Indexkép: Pixabay
