Az „Európai Állattenyésztés Hangja” nevű összefogás – amelyet azonos elveket valló uniós piaci szereplők hoztak létre – legújabb anyagában egy fontos nyílt levelet foglal össze. Ezt a levelet az északi-tengeri régió állattenyésztési szakértői küldték el az Európai Bizottságnak. A kiadvány hangsúlyozza, hogy az uniós döntéshozók a mai napig nem kezelik a helyén, és nem veszik kellően komolyan az állattenyésztési ágazat stratégiai fontosságát. Határozottan amellett foglalnak állást, hogy a

mechanikus egyedszám-leépítés helyett a technológiai megújulásra kellene helyezni a hangsúlyt.

Véleményük szerint a jelenleg érvényben lévő, az állatállományok apasztását célzó politikai irányvonalak ahelyett, hogy előremozdítanák a fenntarthatósági törekvéseket, valójában egy kulcsfontosságú gazdasági ágazat komoly sérülésének a veszélyét idézik elő.

Az utóbbi időben az európai állattenyésztés helyzetét övező társadalmi és politikai diskurzus rendkívüli módon kiélesedett. Egyfelől folyamatosan fokozódik az elvárás az állattenyésztési szektor ökológiai lábnyomának mérséklésére, másfelől egyre súlyosabb aggodalmak merülnek fel a túlzottan szigorú korlátozások gazdasági, jóléti és ellátásbiztonsági következményei miatt. Ebben a feszült helyzetben az európai agrár- és állattudományi kutatók egy csoportja határozottan állást foglalt, és közvetlenül az Európai Bizottsághoz fordult. Beadványukban az általuk ártalmasnak ítélt állattenyésztési intézkedések revízióját szorgalmazzák, és a döntéshozók figyelmét a jelenlegi szemléletmód gyökeres megváltoztatására irányítják.

A diskurzus magva egy alapvető tételben fogalmazható meg: az állattenyésztési ágazat valódi, tartós fenntarthatóságának elérése nem redukálható le az állatállomány egyszerű csökkentésére, a sikerhez sokkal inkább az innováció, a technológiai haladás és a tudásalapú fejlesztések melletti határozott elköteleződés vezet.


A dokumentum kidolgozói különösen hangsúlyozzák az úgynevezett „Északi-tengeri Klaszter” súlyát, amely magában foglalja Dánia, Hollandia, Belgium és Németország területét. Ez a régió a világ egyik legfejlettebb állattenyésztési bázisának számít, és elengedhetetlen feladatot lát el a globális élelmezésben, a technológiai újdonságok bevezetésében, valamint az európai gazdasági életben. Az elmúlt évtizedek folyamán ez a térség a világ egyik leginkább összetett agrár-állattenyésztési struktúráját alakította ki, ahol a felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek és piaci vállalatok szorosan összefonódva dolgoznak együtt a teljes folyamatban: az állatgenetikai alapoktól és a takarmányozástechnológiától kezdve a telepi menedzsmenten át egészen a vágóhídi és feldolgozóipari fázisokig. Ez a struktúra jóval több egy hagyományos termelő ágazatnál: egy olyan valós „innovációs ökoszisztéma”, amely alkalmas a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő élelmiszerek előállítására, miközben folyamatosan mérsékli az egy termékegységre jutó környezeti terhelést, emellett technológiai megoldásokat és szaktudást exportál a nemzetközi piacokra.

Ennek ellenére a szakértői megállapítások szerint az állattenyésztés stratégiai szerepét az európai szakpolitikák még mindig nem méltányolják kellőképpen - írják a nyílt levél megfogalmazói.

Az utóbbi években több olyan jogszabályi kezdeményezés is napvilágot látott, amelyek az állatállományok számszerű visszaszorítását célozták meg a károsanyag-kibocsátás és a környezeti hatások mérséklése érdekében. Rávilágítanak, hogy a kizárólag a darabszámok csökkentésére fókuszáló szemléletmód valójában erodálja az ágazat pozícióit, gazdasági károkat okoz, nem hoz érdemi javulást a környezeti mutatókban, és gátat szab az innovációs folyamatoknak. Elsősorban azért, mert

az európai kibocsátás mesterséges visszafogása nem tünteti el az állati termékek iránt mutatkozó globális fogyasztói igényt.

Az európai állattenyésztés már jelenleg is fenntarthatóbb alapokon nyugszik, mint számos más kontinensen, így az állatállomány puszta leépítése könnyen azt eredményezheti, hogy a termelés áttevődik olyan külső országokba, ahol jóval enyhébbek a környezetvédelmi, állategészségügyi és állatjóléti szabályozások. Ez a folyamat globális szinten még kedvezőtlenebb ökológiai mérleget von maga után.

Megállapítható az is - jegyzik meg -, hogy a szektor visszaszorítása komolyan veszélyezteti annak megújulási potenciálját. A megcsappanó beruházási kedv, a visszaeső kutatás-fejlesztési aktivitás és az ágazat fiatal generációk számára nyújtott vonzerejének csökkenése együttesen fékezhetik azt a technológiai evolúciót, amely elengedhetetlen lenne az állattenyésztés fenntarthatósági szintjének emeléséhez. A gazdasági és strukturális következmények szintén húsbavágóak lehetnek: a piaci versenyképesség elvesztése, a munkahelyek megszűnése és a vidéki régiók elnéptelenedése. Bár az Északi-tenger térsége a globális állatállománynak csupán egy kisebb hányadát adja, ez a régió messze kiemelkedik azzal, hogy ott érvényesülnek a legszigorúbb környezetvédelmi és állatjóléti szabályok. Ez azt jelenti, hogy az európai állattenyésztési gyakorlatok hatékonyságának és fenntarthatóságának további növelése pozitív mintaként hathat globális viszonylatban is, kiváltképp akkor, ha az itt kikísérletezett eljárásokat más termelési régiókba is adaptálják. Ezzel szemben a kibocsátás és a volumen visszafogása a legfejlettebb térségekben a globális fejlődési ütem lelassulását kockáztatja.



A valódi feladat nem az, hogy korlátozzuk a termelést, hanem az, hogy magasabb minőséget érjünk el, az innovációt állítva a középpontba. Amennyiben a mennyiségi visszavágásnak nyilvánvaló korlátai vannak, milyen egyéb utak állnak nyitva? A nyilatkozatot jegyző kutatók válasza egyértelmű:

a technológiai megújulásba kell tőkét fektetni.

Ez a gyakorlatban magában foglalja a takarmányhasznosítás hatékonyságának növelését, olyan eljárások és fenntartható módszerek kidolgozását, amelyekkel érdemben csökkenthető az ágazat emissziója, a digitalizációs megoldások révén a telepi működés optimalizálását, a melléktermékek értéknövelő hasznosítását a körforgásos gazdasági modellekben, valamint a felsőoktatás és a piaci szereplők közötti kapcsolat megerősítését a tudományos eredmények gyakorlati átültetése érdekében. A fenntartható állattenyésztés komplex kérdéskörét nem lehet leegyszerűsítő, tiltó jellegű döntésekkel rendezni. Az ökológiai lábnyom mérséklése elkerülhetetlen, ám ezt úgy kell végrehajtani, hogy eközben a többi, egyenrangúan fontos szempont – mint az élelmiszer-önrendelkezés, a stratégiai autonómia, a gazdasági stabilitás és a vidéki népesség megtartása – ne szenvedjen csorbát.

A dokumentumot aláíró tudósok és szakemberek nyomatékosan szorgalmazzák az Északi-tengeri Állattenyésztési Kiválósági Klaszter jelentőségének és stratégiai szerepének nyílt, politikai szintű elismerését. Elvárják a térség gazdasági és környezetvédelmi hatékonyság terén elért, kiemelkedő nemzetközi szerepének elfogadását, valamint olyan szabályozási környezet kialakítását, amely a technológiai fejlődésre alapoz, és megvalósítható, reális végrehajtási határidőket szab meg. Kérik továbbá, hogy a rendelkezésre álló támogatási forrásokat a technológiai innovációk és azok gyakorlati bevezetése felé csoportosítsák át. Az aláíró felek saját tudományos szakértelmüket is felajánlják a folyamatok támogatásához, és készek bármilyen érdemi, konstruktív párbeszéd megkezdésére.

Forrás: NAK

Indexkép: illusztráció/Shutterstock