Egy váratlan betegség, egy határozott fiúgyerek, egy porig égett kombájn és egy anyai döntés, amely mindent megváltoztatott. Vissi-Kelemen Adrienn története nem a gazdálkodásról szól – hanem arról, hogyan lehet válságból jövőt építeni családként, közösségként, nőként és anyaként. És hogy mit jelent ma mezőgazdaságból élni úgy, hogy közben senki nem ad semmit ingyen.
„Nem így terveztük az életünket”
– 2019-ben lett beteg az apósom, aki addig vezette a százhektáros gazdaságot Lövőn – kezdi történetét Vissi-Kelemen Adrienn. – Addig a férjem más területen dolgozott, én a helyi családi bölcsődét vezettem, mindkettőnknek megvolt a maga élete, szakmája. A gazdaságba csak ritkán segítettünk be, de igazából nem is láttunk bele. Apósom betegsége azonban mindent felborított. A családnak azzal kellett szembenéznie, hogy mi történik a vetésekkel, a földdel, a gépekkel, ha ő már nem tudja továbbvinni. Férjem egyértelműen elzárkózott, azt mondta, biztos, hogy nem csináljuk mi tovább. Gyerekként benne élt a gazdálkodásban, soha nem volt egy szabad hétvégéje, nem akarta újrakezdeni.
– Az akkor 12 éves fiunk, Valér aztán egyik este fogta a malacperselyét, letette a konyhaasztalra, és azt mondta: ő ezt komolyan gondolja. Ő ezt szeretné. És ő mindenét odaadná, ha folytatnánk – idézte fel Adrienn.
Ez a pillanat döntötte el a család jövőjét.
A Vissi-család Fotó: Facebook
– Belevágtunk, bár semmilyen tapasztalatunk nem volt. A férjem dolgozott tovább a munkahelyén, én pedig lassan-lassan elkezdtem beletanulni – meséli Adrienn. – A fiam közben már minden gépet kezelt a kombájnon kívül. Ő pontosan tudta, hogy ezt akarja.
A gazdaság eleinte nehezen működött. Húsmarhát is tartottak, aminek napi kétszeri etetését a család elosztotta egymás közt.
– Anyósom reggel, én délután, de végül lemondtunk az állatokról, mert sok volt munka mellett...
Adrienn és férje ezzel párhuzamosan úgy döntött: ha a fiúk így beleáll, ők is teljes erőbedobással csinálják.
– Megtanultam traktorozni, a fiam és a barátai, három gazdagyerek, Bertalan, Gábor és Márk tanított meg mindenre. Letettem a traktoros jogsit, gépet vezettem, papíroztam, intézkedtem. Nőként sokan nem nézték ki belőlem, meglepődtek – látták, hogy nemcsak irányítok, hanem csinálom is.
„A kombájn tíz perc alatt porrá égett”
A második szezon hozta a legsúlyosabb válságot:
– A férjem aratott, édesapám volt a traktorosa. Egyszer csak jött a hívás a páromtól:
„Baj van. Kigyulladt a kombájn.”
Mire odaértünk, a gép porig égett. A férjem akkor azt mondta: vége... Valért ez nagyon szíven ütötte, alig-alig szólt valamit. A baráti segítséggel kombájnt szereztünk, learattak nekünk, de a kérdés ott lebegett: hogyan tovább? Elkezdtünk gépeket nézni. Szlovákiában találtunk egy nagyobb és újabb New Hollandot. Alkudtam az árból, intéztem a hitelt, és végül megvettük – meséli Adrienn. – A férjem csak akkor tudta meg, amikor felhívtam: „Vettem egy kombájnt.”
Vissi Valér (balról) és barátai – igazi csapattá kovácsolódtak. A fiúk biztosan tovább viszik majd családjaikban a gazdálkodás hagyományát Fotó: Facebook
„A fiúkból csapat lett – belőlem vezető”
A gépvásárlás után elindultak a dolgok. A fiúk – Valér és barátai – beálltak segíteni egymásnak: ha valaki végzett, ment a másik földjére. Természetesen, nem pénzért – szívességből.
– Annyira erős kis csapat lett, hogy amikor a megyei fiatal gazdák elnöke, Derdák Gábor meglátott minket együtt dolgozni, megkeresett: alapítsunk gazdakört.
Adrienn lett az újonnan alakult Alpokalja Gazdakör vezetője.
– Fiú gazdakör, egyetlen nőként, de elfogadtak. Később egy megyei női gazdakör elnöki címét is megkaphattam. Én, aki néhány éve még a bölcsiben voltam vezető... – mesélte a gazdasszony.
„A lányom gyakran kimarad – pedig hős ő is”
– A kislányunk, aki most 12 éves, versenyszerűen légtornászik a Fit Világ SE színeiben. Volt már Európa-bajnokságon, készül a világbajnokságra. Sok lemondással jár neki ez az élet. Gyakran egyedül jár versenyekre, mert mi nem tudunk menni a munkák miatt. Ő is segít nekünk – például készít nekünk süteményt aratáskor.
Adrienn egy drónfotózást is szervezett, ahol lánya egy búzatábla fölött mutatott be pár koreográfiát.
– Egyedülálló felvételek lettek. Ő is a része ennek az egésznek – csak máshogy – fogalmazott.
Villő máshogy veszi ki a részét a munkából – amit lehet, megold maga és süt a többieknek például az aratás idején. Azért az agrár kötődés nála is megvan: profi légtornászként mutatott be már koreográfiát kint, a földek felett is Fotó: Facebook
„Támogatás? Semmi. Minden saját erőből”
– Mi soha semmilyen támogatást nem kaptunk – mondja Adrienn. – Egy meglévő gazdaságot vettünk át, így a pályázati lehetőségekkel nem tudtunk élni. A hitelt csak úgy vihettük tovább, hogy hivatalosan is őstermelők lettünk, én ezért hagytam ott a bölcsit.
Férje továbbra is dolgozik a munkahelyén a gazdaság mellett. Adrienn közben Lövő alpolgármestere lett és a közösségért is dolgozik.
– Ez a gazdaság elvileg el tudna tartani minket – de ahhoz hogy lépést tudjunk tartani, több lábon kell állnunk. Az időjárás, az inputárak, a bizonytalanság mind-mind rontja a jövedelmezőséget és megkérdőjelezi a létbiztonságot. De nem adjuk fel!
– szögezte le.
Adrienn most biokertészkedéssel is próbálkozik:
– A kisebb, pihentetett földeken kézzel vetettünk kukoricát, tököt. Ez már másfajta sikerélmény. Amit a nagyszüleimtől tanultam, most végre szüleim segítségével átültethetem a gyakorlatba is. Bizakodó vagyok – máshogy ezt nem is lehetne csinálni... – tette hozzá végül Vissi-Kelemen Adrienn.
Indexkép: Vissi-Kelemen Adrienn
