A történet azonban jóval többről szól, mint egy sikeres állatmentő akcióról: arról is, hogyan találkozhat a modern technológia, a felelős gazdálkodás és a természetvédelem. Kiss Balázs gazdálkodó szerint a jövő kulcsa nem egyetlen eszközben, hanem a megelőzésben és az együttműködésben rejlik.
Június 18-án, hajnalban a Miklósfa Parkerdő Vadásztársaság területén még a kaszálógépek indulása előtt kezdődött a munka. A cél ezúttal nem a szálastakarmány betakarítása volt, hanem a magas fűben megbújó őzgidák felkutatása, hogy azok ne váljanak a kaszálás áldozatává.
Hajnalban a legnagyobb az esély
Kiss Balázs gazdálkodó, vadgazdálkodó és képzett drónpilóta szerint nem véletlenül indulnak útnak már hajnalban.
Mint elmondta, ilyenkor a legnagyobb az úgynevezett Delta T, vagyis a környezeti hőmérséklet és az állatok testhőmérséklete közötti különbség. Ez teszi lehetővé, hogy a hőkamerás drón a sűrű növényzetben megbújó gidákat is nagyobb biztonsággal észlelje
Az őzgidák ugyanis ösztönösen mozdulatlanul lapulnak a fűben. Az anyjuk szándékosan rejti el őket, a kicsik pedig addig nem mozdulnak, amíg az őzsuta vissza nem tér értük. Éppen ez az ösztönös viselkedés teszi őket különösen veszélyeztetetté a kaszálások idején.
Így rejtőzött a magas fűben az egyik gida – a kaszálógépből nem feltétlenül észrevehető – Fotó: NAK Zala megyei szervezet
Egy kis területen is meglepően sok gida bújhat meg
Az aznapi felderítés során a hőkamerás drón összesen kilenc gidát jelzett a 6,5 hektáros táblán. Közülük hetet sikerült biztonságba helyezni, kettő pedig a megközelítés közben elszaladt.
A keresés során a drón kezelője irányította a felderítést, Kiss Balázs pedig gyalog közelítette meg a jelzett pontokat, és emelte ki az állatokat a magas növényzetből.
A gazdálkodó szerint kívülről nézve semmi sem utalt arra, hogy ilyen kis területen ennyi gida rejtőzik.
Nem elég megtalálni, szakszerűen is kell menteni
A gidák mentése nagy körültekintést igényel.
Kiss Balázs hangsúlyozta, hogy az emberi szagot a vad könnyen megérzi, ezért a mentés során szagtalan nitrilkesztyűt használt, amelyet előtte még a fűbe is bedörzsölt, hogy átvegye a növényzet illatát. Az állatokat néhány szál fű segítségével emelték ki, majd ládába helyezték, letakarták, árnyékos helyen tartották a kaszálás végéig.
Ezután pontosan oda vitték vissza őket, ahol korábban feküdtek.
– Ahogy visszakerült a gida, azonnal jelzett jellegzetes vékony hangján, az anyja pedig rövid időn belül megjelent érte – idézte fel tapasztalatait.
A drón nagy segítség, de nem mindenható
Bár maga is rendelkezik drónpilóta-képesítéssel, Kiss Balázs elmondta: speciális hőkamerás felszerelése nincs, ezért a Vadvilág Élőhelyrehabilitáló Alapítvány önkénteseit kérte fel a feladatra.
A szervezet országos hálózatban dolgozó drónos szakemberekkel segíti a gidamentéseket, működésüket pedig elsősorban támogatásokból finanszírozzák.
Ezúttal azonban a gazdálkodó saját maga vállalta a kiszállás és a felderítés költségeit. Úgy fogalmazott: ezek az önkéntes közösségek rendkívül fontos munkát végeznek, ezért támogatásuk közös érdek.
Nem csak az állatokat védi
A gazdálkodó szerint a gidamentés nemcsak természetvédelmi kérdés.
Ha egy elpusztult állat bekerül a silóba vagy a takarmányba, annak komoly minőségi és állategészségügyi következményei is lehetnek. Emellett a vadállományban okozott veszteség hosszú távon a vadgazdálkodásra is hatással van.
Éppen ezért úgy véli, hogy a megelőzés minden érintett érdeke.
A jövő a többféle módszer kombinációja
Kiss Balázs szerint a drónos felderítés önmagában nem jelent teljes megoldást. Kevés a hőkamerás drónnal dolgozó szakember, ráadásul előfordulhat, hogy egy gida a felderítés után visszatér a területre. Ezért fontosnak tartja az aktív, traktorra szerelhető vadriasztó eszközök alkalmazását is, amelyek munka közben is figyelmeztethetik a gépkezelőt.
Úgy látja, a jövő a különböző technológiák együttes alkalmazásában rejlik, de még ennél is fontosabb a szemléletváltás.
– Nem kell mindenkinek drónnal rendelkeznie. A lényeg az, hogy minden gazdálkodó gondolja végig, saját lehetőségeihez mérten mit tud tenni a megelőzésért – fogalmazott.
A kirándulóknak is fontos üzenetet küldött
Kiss Balázs arra is felhívta a figyelmet, hogy aki kirándulás közben magányosnak tűnő őzgidára bukkan, a legtöbb esetben ne nyúljon hozzá. Az őzsuta rendszerint a közelben tartózkodik, csak távolról figyeli kicsinyét. A legnagyobb segítség ilyenkor az, ha az ember csendben továbbhalad, és nem viszi el az állatot.
Forrás és indexkép: Facebook/NAK Zala Vármegyei Szervezet
