A hazai cukorrépa-termesztés évek óta zsugorodó területekkel, romló jövedelmezőséggel és világpiaci nyomással küzd. A termelők nehéz helyzetét tovább súlyosbítják a klímaváltozás következményei, a kártevők okozta károk és a feldolgozóiparral folytatott viták. Bár a termeléshez kötött uniós támogatás egyelőre életben tartja az ágazatot, a jövő iránya kérdéses: stabilizáció vagy további leépülés?
Dorogi Árpád, a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége, illetve a Cukor Terméktanács és Szakmaközi Szervezet elnöke az Agroinformnak adott nyilatkozatában elöljáróban leszögezte: a magyar cukorrépa-termesztés az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan veszített a súlyából. Míg korábban az ország önellátottsága közelítette az 50 százalékot, ma már a hazai cukorfogyasztás mindössze harmadát fedezi a megtermelt mennyiség. Az idei szezonban a termést adó terület alig haladta meg a 11 ezer hektárt, ami 25 %-os visszaesés a korábbi két év átlagához képest.
– A hozamokat erősen befolyásolta a tavaszi és nyári csapadékhiány, amely a talajok vízháztartását is jelentősen rontotta – jelezte a szakember. – Emellett a répabolha és a répabarkó fokozott kártételt okozott. A korábbi években a szükséghelyzeti engedélyek segítettek a védekezésben, ezek nélkül a termelés kockázata tovább növekedett. A betakarítási kampány logisztikai és a szállítási nehézségei tovább súlyosbították a helyzetet.
A cukorárak hullámvasútja
A kristálycukor ára néhány évvel ezelőtt rekordmagasságokba emelkedett, de a piaci fordulat nem váratott sokáig magára. Az cukorárak 2025-re visszaestek, így a termelők cukorárhoz kapcsolódó bevételei jelentősen csökkentek, miközben a költségek magasak maradtak. A csökkenő világpiaci árak a hazai árakat is lefelé húzzák, ami rontja a cukorrépa-termesztés és a cukorelőállítás versenyképességét. A két ágazat az elmúlt évben jelentős veszteséget könyvelt el.
– A helyzet különösen érzékenyen érinti a nagyobb és kisebb termelőket, akiknél a jövedelmezőség már így is kritikus szintre került. A cukorrépa értékesítéséből származó árbevétel, az alacsony cukorár miatt, önmagában nem fedezi a termesztés költségeit
– közölte Dorogi Árpád.
Jövedelmezőség és a támogatások szerepe
Az ágazat jövedelmezőségi mutatói támogatás nélkül évek óta negatív tartományban mozognának. Egy hektárra vetítve ma Magyarországon a cukorrépa-termelés tartósan veszteséges lenne a termeléshez kötött támogatás nélkül.
– A hektáronként több százezer forintos támogatás a termelés folytatásának biztosítéka, hogy a gazdák ne hagyják fel végleg ezen kultúra termelését. Ám a támogatás léte inkább tüneti, átmeneti kezelés, nem tartós megoldás. Hosszú távon a megfelelő piaci árak és a jövedelmet biztosító feldolgozói, termeltetési feltételek adhatnának további perspektívát az ágazat megmaradására – fogalmazott az elnök.
Konfliktusok a feldolgozóiparral
Az elnöktől azt is megtudtuk: a feldolgozó 2025-2027. évi szerződéses ajánlata számos ponton váltott ki elégedetlenséget a termelők körében. A minimum ár hiánya, a szigorú bónusz–malus rendszer, valamint a folyamatosan növekvő szállítási költségek nagy részének a gazdákra hárítása a termelők szerint egyoldalúan hátrányos.
Idén nem mindenütt colt ilyen szép, egészséges az állomány, a klímaváltozás miatt a kórokozó- és a kártevőnyomás is erősebb – Fotó: Pixabay
A tavalyi kampány során több konfliktus forrása volt az új átvételi gyakorlat is. A répák cukortartalma az elvártnál alacsonyabban alakult, emellett büntetési tételt is bevezettek a szennyezettségre és a rothadásra vonatkozóan. A termelők úgy érzik, hogy a feldolgozóipar a kockázat jelentős részét áthárítja rájuk. Ilyen például az aszályos időjárás terméscsökkentő hatása és az alacsony cukortartalom árkövetkezménye.
Klímaváltozás és termesztéstechnológiai kihívások
A szakember kijelentette: a cukorrépa-termesztés az egyik legérzékenyebb ágazat a klímaváltozás hatásaira. A hosszabb száraz időszakok, a nyári hőhullámok számottevően csökkentik a hozamokat.
– A termesztés technológiai fejlesztése – például öntözési rendszerek kiépítése, precíziós gazdálkodási eszközök alkalmazása – sok kisebb gazdaság számára elérhetetlen a beruházási költségek miatt. A jelenlegi piaci környezetben, a jövedelemtermelés hiányában a megtérülés nem biztosított – szögezte le.
Merre tovább?
Dorogi Árpád szerint a magyar cukorrépa-termelés jövője több forgatókönyv mentén képzelhető el. Az egyik út a további termőterület csökkenés, amely a jelenlegi trendek alapján reális veszély. Ez magában hordozza a cukorrépa-termelés megszűnését és egyúttal a cukorgyártás végét is jelenti hazánkban. A másik út a stabilizáció, amelyhez átfogó együttműködés szükséges a termelők, a feldolgozóipar és a piaci szereplők között. Ez feltételezi az öntözött területek növelését, emelkedő hozamok és javuló minőség mellett, továbbá a termelési támogatás megtartását.
– A gazdálkodók legfőbb elvárása a kiszámítható ár, amelynek része a garantált minimum ár, amelyben a ráfordítások megtérülnek. A támogatások fenntartása mellett döntő kérdés, hogy sikerül-e olyan piaci és technológiai környezetet teremteni, amely képes tartósan valódi jövedelmezőséget biztosítani a termelők számára – mondta végül.
A cukorrépa-termesztés Magyarországon történelmi múltú ágazat, amely mára a túlélésért küzd. A támogatások ideig-óráig életben tartják. Hosszú távon csak a más szántóföldi növényekkel versenyképes a jövedelem előállítás, a termesztés közgazdasági alapja. Fontos a termelők és a feldolgozók közötti partnerség, a piaci feltételek javulása, továbbá a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás jelenthet kiutat. Amennyiben ez elmarad, a magyar mezőgazdaság egy újabb stratégiai növénye kerülhet végveszélybe.
Indexkép: Pixabay
