Miért nem szemét a banánhéj? – Komposztálás városi környezetben

A világ városaiban nap mint nap több millió tonnányi élelmiszermaradék, kávézacc, tojáshéj és kerti nyesedék kerül kidobásra, kihasználatlanul. Ezeknek az anyagoknak túlnyomó többsége hulladéklerakókban végzi, ahol más típusú hulladékkal keveredve, kedvezőtlen környezetben lassú bomláson és rothadáson megy keresztül.

A szerves hulladék ilyen módon történő kezelése mellett továbbra sem figyelhető meg számottevő csökkenés a szintetikus műtrágyák használatában, amelyeket az élelmiszerigények kielégítésére alkalmaznak – miközben a termesztett területek talajainak minősége folyamatosan romlik.

Mi lenne, ha a hulladék nem is hulladék lenne, hanem értékes erőforrás? 

A körkörös gazdaság egyik kulcseleme, a városi komposztálás, új perspektívát nyújt a szerves hulladékok kezelésére és újrahasznosítására. A különböző környezeti hatások részletes elemzése helyett ezúttal a városi körülmények között alkalmazható szervesanyag-hasznosítási lehetőségekre fókuszálunk. Joggal vetődik fel bennünk a kérdés: mi történne akkor, ha a hulladékot nem szemétként, hanem értékes erőforrásként kezelnénk?

A körkörös élelmiszerrendszer – amelybe a városi komposztálás is beletartozik – olyan modellt képvisel, amely az élelmiszer előállításától a fogyasztásig tartó folyamatok során a hulladéktermelés minimalizálására, valamint a rendelkezésre álló erőforrások többrétegű felhasználására törekszik. Ennek célja egy fenntarthatóbb és tudatosabb élelmiszertermelés és -fogyasztás megteremtése, amely egyúttal csökkenti a környezetre nehezedő terheket, mint például a szennyezés vagy a műtrágyahasználat.

A városi komposztálás egyre szélesebb körben terjed, és mára nem csupán a házikert-tulajdonosok körében népszerű megoldás, hanem a korszerű városi hulladékgazdálkodás szerves részévé is válik, amely hozzájárulhat a mezőgazdaság támogatásához is. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan illeszthető be egy kerti komposztáló vagy komposzthalom a városi környezetbe?

Szerencsére a komposztálásnak számos kreatív formája létezik, legyen szó kis méretű komposztdobozról, gilisztakomposztról vagy akár közösségi alapú komposztálásról és gyűjtésről. Ezek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy a háztartásokban keletkező szerves hulladék ne a lerakókban végezze.

A világ városaiban nap mint nap több millió tonnányi élelmiszermaradék, kávézacc, tojáshéj és kerti nyesedék kerül kidobásra, kihasználatlanul – fotó: Pixabay

Komposztálás a városban

A városi élelmiszer-hulladék nagy részét komposzttá lehet alakítani, mely a talaj tápanyagellátását és egészségét is támogatja. Amikor a komposztálás kerül szóba, sokaknak egy hátsó udvarban álló komposztáló jut eszébe, tele levelekkel és zöldséghulladékkal.

A városi környezetben azonban a komposztálásnak számtalan formája létezik – akad köztük modern, technológiai megoldás és közösségi alapú kezdeményezés is –, melyek közös célja, hogy a szerves hulladék ne a lerakókba, hanem vissza a talajba kerüljön. Ennek különös jelentősége van, mivel a városokban keletkező háztartási hulladék 30-50 százaléka élelmiszer-eredetű. Megfelelő feldolgozás mellett ezekből olyan sötét, morzsás állagú, talajszerű anyag – azaz komposzt – készülhet, amely javítja a talaj egészségét és elősegíti a növények tápanyagellátását.

Miért válik egyre fontosabbá a komposztálás a városban?

A városi komposztálás nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem a klímavédelemhez és a fenntartható városfejlesztéshez is hozzájárul. Számos oka van annak, hogy a komposztálás ma már a városi környezetben is jól működő, gyakorlatban is alkalmazható megoldásnak számít, hiszen közvetlenül és közvetve is több területen támogatja a fenntarthatóságot. Például, ha a szerves hulladék a háztartási szemétbe kerül és végül a lerakóban végzi, akkor oxigénhiányos környezetben kezd bomlani, míg komposztálás esetén oxigéndús feltételek – mint a rendszeres forgatás – biztosíthatók, ezzel csökkentve az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A komposzt ráadásul alkalmas lehet a műtrágya kiváltására is, így annak előállításához kapcsolódó környezeti terhek csökkenthetők. Ha a komposztálható hulladék nem a szeméttelepre kerül, a hulladékmennyiség mérséklődik, és ezzel párhuzamosan a kezelési költségek is csökkennek.

Hazai példák is igazolják, hogy számos településen külön gyűjtik a zöldhulladékot a „zöld járat” segítségével, így az más feldolgozásban részesül. A komposzt értékes tápanyagforrás: megfelelő érettség esetén – amikor földszerűvé válik – helyben is felhasználható, például tetőkertek, balkonkertek vagy konténeres növények talajaként, de szabadföldi felhasználása is lehetséges. Amennyiben nem saját felhasználásra készül, a „zöld” frakció szelektív gyűjtése önkormányzati szinten is hozzájárulhat nagyobb mennyiségű komposzt előállításához, mely visszajuthat a mezőgazdaságba is.

A városi komposztálás nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem a klímavédelemhez és a fenntartható városfejlesztéshez is hozzájárul – fotó: Pixabay

Milyen lehetőségek vannak a városi komposztálásra?

A városi komposztálás előtt álló akadályok leküzdésére egyre több innovatív és közösségi kezdeményezés ad választ világszerte. A városi környezet számos előnnyel és kihívással jár együtt, ám a komposztálás területén jellemzően inkább a hátráltató – de nem megoldhatatlan – tényezők dominálnak. Ilyen akadály lehet a szűkös hely, a kellemetlen szagokkal vagy kártevőkkel kapcsolatos félelmek, valamint a szükséges infrastruktúra hiánya.

E problémák enyhítésére és a városi komposztálás lehetőségeinek bővítésére jöttek létre a közösségi komposztáló központok, amelyek jellemzően közösségi kertekhez kapcsolódnak. Ilyen központokat már Európában és Latin-Amerikában is működtetnek, ahol a lakosok leadhatják háztartási szerves hulladékaikat, az ebből előállított komposztot pedig maguk is felhasználhatják, vagy az mezőgazdasági célokra kerülhet továbbhasznosításra – így valósulhat meg egy körkörös gazdálkodási modell.

New Yorkban például okostechnológiával felszerelt intelligens komposztládák segítik a lakosokat: ezek okostelefonos alkalmazással működtethetők, és jelzik, mikor telítettek, azaz mikor lehet újra hulladékot elhelyezni bennük. Emellett már olyan miniatűr komposztálók is elérhetők, amelyeket a lakásban is használhatunk előkomposztálás céljára. Ezek nagyobb léptékben is alkalmazhatók, ha a szerves anyagot zárt tartályban, szabályozott hőmérséklet, levegő és nedvesség mellett kezelik – ami higiénikus és hatékony megoldás lehet éttermek, iskolák vagy társasházak számára is.

Komposztkultúra: Az emberek bevonása

A komposztálás városi sikere nem csupán technikai kérdés, hanem szemléletformálás és tudásmegosztás eredménye is. A komposztálás eredményessége nem merül ki a megfelelő tárolóedények beszerzésében – szükség van olyan emberekre is, akik értik és értékelik e tevékenység jelentőségét. Ezért kulcsfontosságú az oktatás, amely történhet önkormányzati műhelyeken vagy iskolai programokon keresztül is, segítve egy olyan szemlélet kialakítását, amit „komposztkultúrának” nevezhetünk.

Amikor az emberek megtapasztalják, hogy a hulladék hasznos anyaggá alakul, és megértik, milyen módon járul hozzá a fenntarthatósághoz, nagyobb eséllyel vállalnak aktív szerepet a komposztálásban. Azoknak, akik a jelen mellett a jövő generációira is gondolnak, a komposztálás egy vonzó lehetőség arra, hogy életmódváltás nélkül is a fenntarthatóság útjára lépjenek.

Mindezek alapján jól látható, hogy a városi komposztálás sok helyen már túllépett a kezdeti, divatos tevékenység szintjén, és mára egy tudatos, fenntarthatósági programként működik. A hulladék ilyenkor értékes erőforrássá válik, amely révén természetes folyamatokat emelünk át a városi környezetbe. Az egyén számára ez egy egyszerű, mégis hasznos lépés lehet, a közösségek számára pedig az összefogás egyik kézzelfogható formája.

Forrás: novenyvedoszer.hu/Horotán Katalin (EKKE, MATE), Kisvarga Szilvia (MATE)/

Indexkép: pixabay.com