A regeneratív mezőgazdaságról szóló beszélgetések többsége a szarvasmarhatartás körül forog, miközben egy őshonos, jól alkalmazkodó háziállatunk gyakran kimarad a képből: a házi bivaly. Ez az állat nemcsak ridegtartásban tartható jól, de ideálisan illeszkedik a legeltető állattartás környezettudatos szemléletébe is, ezért egyre többen kezdik újra felfedezni.

Egy farm, ahol a bivaly a gazdálkodás középpontja

Egy hazai farmon ma már több mint kétszáz bivalyt tartanak, nagy, természetes környezetben, ahol mocsaras, lápos területek is helyet kapnak. A gazdaság vezetője eredetileg más területről érkezett, ám az állatokkal való találkozás annyira mély benyomást tett rá, hogy azóta szenvedéllyel végzi a munkáját.

A bivaly az egyik legrégebbi háziállatunk, már a honfoglalás idején is jelen volt, mint igavonó jószág. Nagy testű, akár 800 kilogrammot is elérő állat, mégis békés, jól kezelhető, és szoros kötődést képes kialakítani az emberrel.

Szelíd óriások a természetben

A gazda egyedül is képes terelni a bivalyokat, akik már messziről felismerik, és örömmel követik. A gulya nagy részét tehenek alkotják, kiegészülve borjakkal és növendékekkel.

A szelídítés kiemelt szempont a gazdaságban, mivel a gondozást döntően egy ember végzi. A kezelhetetlen vagy agresszív állatokkal nincs lehetőség dolgozni, így kizárólag azok maradhatnak, akik elfogadják az ember közelségét.

Az állatoknak saját személyiségük van, van, amelyik engedi, hogy a hátára üljenek, más inkább a távolságot szereti. Mindennap pontos napirend szerint zajlik a munka, március végétől kezdve legeltetéssel, forgó rendszerben, több hektáros területen. A farmon bio minősítésű takarmányt termesztenek, amelyet legeltetéssel és szálastakarmányként hasznosítanak, a szántóföldeket pedig növénytakarással kezelik, szántás nélkül.

bivaly

A házi bivaly tartása nemcsak gazdasági döntés, hanem egyfajta szemléletváltás is – fotó: pexels.com

Természetbarát állattartás bivalyerővel

A házi bivaly tökéletesen illeszkedik a regeneratív legeltetési rendszerekbe. Szereti a nedves, lápos területeket, jól érzi magát ott is, ahol a talaj gyenge, a növényzet szegényes. Még ilyen körülmények között is képes borjút nevelni, és kiválóan hasznosítja a takarmányt.

Dagonyázási szokásai révén a vízmegtartásban is fontos szerepet tölt be. Ott, ahol megjelenik, javul a vízviszony, újra megjelennek a vizes élőhelyek és azok lakói, például vízimadarak. A bivaly jelenléte tehát nemcsak az állattartás szempontjából hasznos, hanem ökológiai szempontból is értékes.

Minimális igény, maximális hatás

A bivaly nem igényli a hozamfokozó takarmányokat, nem kedveli az abrakot, inkább a természetes, gyomos, sásos növényzetet részesíti előnyben. Ezekből is képes felnevelni borját, így a tartásához nincs szükség műtrágyára, vegyszerekre vagy tápokra. Jól viseli a nyári hőséget, ha van lehetősége dagonyázni, a téli hideget azonban kevésbé – emiatt a hidegebb hónapokra zárt karámokra van szükség.

A húsban rejlik az igazi lehetőség

A bivaly teje bár rendkívül zsíros és tápláló, a szabad tartás nem teszi lehetővé a gazdaságos tejtermelést. A napi néhány liter hozam nem fedezné a feldolgozás költségeit. Ezért a hús jelenti a fő értékesítési irányt. A bikák kerülnek eladásra, az idősebb teheneket pedig megbecsülik, és tovább tartják őket a gazdaságban.

Az így nevelt állatok húsa kiváló minőségű: porhanyós, ízletes, és hosszú ideig eltartható. A természetes, stresszmentes körülményeknek köszönhetően sokak számára vonzó alternatíva az ipari húsokkal szemben. A termékeket közvetlenül a fogyasztók vásárolják meg, gyakran nagy távolságból érkezve, hogy biztosan jó forrásból származó húst fogyasszanak.

Egy másfajta állattartás lehetséges

A házi bivaly tartása nemcsak gazdasági döntés, hanem egyfajta szemléletváltás is. A gazda, aki maga is elsősorban növényi alapú táplálkozást követ, úgy véli: ha már fogyasztunk állati eredetű terméket, az legyen felelősségteljes, etikus forrásból származó. A bivalytartás ebbe a szemléletbe tökéletesen illik.

Ez az állat nemcsak szelíd és ragaszkodó, hanem képes hozzájárulni a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez is. A hagyományos állattartás alapelvei újraértelmezhetők: ha visszatérünk a békésebb, legeltető módszerekhez, nemcsak az állatok, hanem a természet és az ember is jobban jár. Ebben lehet kivételes társunk a házi bivaly.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: pexels.com