Itthon is rendszeresek a tűzesetek
Már nemcsak a dél-európai államokban, hanem hazánkban is rendszeresség váltak a tűzesetek. A híradások szerint augusztus 15-én is többféle égett a száraz növényzet az országban. Például Sátoraljaújhelyen 15 hektár száraz fű égett, öt hétvégi ház teljesen, egy hatodik pedig részben leégett. Egerbaktán körülbelül öt hektáron gyulladt meg az aljnövényzet, a lángok több lakóingatlant és melléképületet is elértek. Kaposváron a Cseresznye utcában nagy kiterjedésű füves terület lángolt, és két hétvégi házat is rongált a tűz. Szegeden a Vértói út és a vasút környékén égő gaz miatt volt szükség nagyszabású tűzoltói beavatkozásra, ami a vasúti közlekedést is megnehezítette.
Az ország nagy része súlyosan aszályos állapotban van. A talaj felső rétegében a növények számára hasznosítható víztartalom jellemzően a 20 százalékot sem éri el. Nincs az országnak egyetlen pontja sem, amelyik most a spontán tüzektől biztonságban érezhetné magát.
Talajnedvesség a felső 20 centiméteres rétegben – Forrás: met.hu
Megelőző jelleggel sem lehet tárcsázni
A hírek tükrében az állattartó gazdaságok most már nemcsak a takarmányhiány miatt aggódnak. A tűzesetek miatt többen is jelezték már az illetékes nemzeti parknak, hogy megelőző védelmi céllal pásztát tárcsáznának a száraz legelő és védendő telep közé. Csakhogy ezek jellemzően Natura 2000-es területek, ahol a természetvédelmi előírások tiltják a tárcsázást és a talajbolygatást, még tűzvédelmi sávot sem szabad szántással vagy tárcsázással kialakítani ezeken a területeken. Kivéve, ha a nemzeti park ezt engedélyezi. A tapasztalat azonban az, hogy amíg nincs közvetlen veszély, tiltja. Az ok: ezeken az érzékeny állandó gyepeken óvni kell az őshonos növény- és állatfajokat, megakadályozni a talajeróziót és a gyomosodást.
Mi egyre jobban tartunk tőle, hogy ebből sokkal nagyobb baj lesz, mint amit egy 3 méteres sáv kitárcsázása okozhat a gyepekben...
- mondja egy Hajdú-Bihar megyei gazdaság vezetője.
Érdemes a tüzek szempontjából párhuzamba állítani az erdőket a gyepekkel. A franciaországi súlyos eset után az erdőt úgy kívánják helyreállítani a hatóságok, hogy sokkal mozaikosabb, a tűz terjedését gátló állományszerkezetet hozzanak létre. (Lásd: Erdőtűz után: az állomány térbeli elrendezése fontosabb, mint a fafaj.) Ha egy erdő esetében megvalósíthatóak a pászták, akkor talán nem ördögtől való gondolat, hogy a nagy gyepterületek esetében is kialakíthatóak legyenek olyan sávok, amelyek védelmet jelentenek az itt gazdálkodó állattartók számára.
Egy megbolygatott gyep kezelése azonban ugyanúgy folyamatos fenntartási munkát igényelne, mint egy erdei pásztáé. A parlagon erőre kapó invazív növényfajok (lásd parlagfű) a legelő állatok számára rossz ízűek vagy ártalmasak lehetnek, ezért folyamatosan kaszálni kellene a pásztát. Egy ilyen egész éves ápoló munka csak abban az esetben érné meg, ha a tűzveszély is folyamatosan fennállna. Ez nincs így.
Közvetlen veszély esetén arányos legyen a beavatkozás
Közvetlen veszély esetén természetesen a vagyonvédelem az első, és senki nem fogja felróni a gazdálkodónak, ha az érkező tűz előtt feltárcsázza a gyepet. Ilyenkor a Polgári Törvénykönyv szerinti végszükség áll fenn, és a tárcsázás a tűz közvetlen közelében, kizárólag a telep mentéséhez szükséges minimális szélességben és hosszban megvalósítható már azelőtt, hogy a tűzoltók megérkeznének. Később azonban tudni kell bizonyítani, hogy a beavatkozás arányos volt a fenyegető veszéllyel, csak ekkor mentesülünk a jogkövetkezmények alól.
Indexkép: Shutterstock.
