A debreceni szakember – ahogy mindenki ismeri, „Deri”–, a sportfotózás világából érkezett a hortobágyi pusztába – de ma már a Hortobágyhoz tartozik. A profi fotóriporter munkái között ott vannak a nemzetközi sportesemények – köztük négy olimpia –, de a legnagyobb megbecsülést nem egy világszövetségtől, hanem a hortobágyi pásztoroktól kapta: a „Hortobágy Fotósa” díjat, pásztorbottal, gulyásbottal együtt, a behajtási ünnepen, még 2020-ban.
A pásztorélet, amihez barátság vezetett
Derencsényi húsz évvel ezelőtt, újságíróként kezdett kijárni a Hortobágyra. A pásztorok, gulyások, csikósok világa akkor még élő hagyomány volt, mára viszont sokak szerint az elmúláshoz közelít.
„Úgy tűnik, villanypásztorok veszik át az emberek helyét” – mondja szomorúan. Mégis, sőt, talán ezért is: minden évben ott van a behajtásnál, kint van az állatokkal, az emberekkel, és fényképez. Nem a szenzációt, nem a klisét, hanem az élet valódi arcát.
Egy jó képért bármit... Derencsényi István igazi világa a sport. Vagy a Hortobágy? Forrás: Facebook/Derencsényi István
„A pásztorok tiszta lelkű emberek – amit a szívükön, az a szájukon. Ők nem játszanak szerepeket” – fogalmaz. Ezt a tisztaságot és őszinteséget próbálja megörökíteni képein. Ez a hozzáállás tette őt elfogadottá és közkedveltté ebben a zárt közösségben.
Gyönyörű pillanatkép a pusztáról Fotó: Derencsényi István
Egy világ, amely eltűnhet
A Hortobágy sem a régi már. Kevesebb az állat, kisebbek a csordák, a gulyák. A fiatalok egyre ritkábban választják ezt a hivatást, az agráriskolákból továbbtanulásra viszi őket az út, nem a pusztára. A pásztorság megfogyatkozott, a hagyományt néhány idős ember tartja életben.
„Ma már sokkal kevesebben vannak azok, akik nap mint nap állatokkal dolgoznak. És ha kimegyek a pusztára, látom: a csikósok, gulyások, pásztorok többsége idős ember, a fiatalok ritkán maradnak meg hosszú távon. Mert ez bizony, olyan életforma, ami lemondással jár.”
Nemigen láttunk még olyan képet, ami ennél jobban megmutatná a Hortobágyot a maga szépségében Fotó: Derencsényi István
Képek, amik túlmutatnak a látványon
Deri képei nem pusztán dokumentációk. Ő nem csupán megmutatja, hanem el is meséli a Hortobágy történetét. A gémeskút állása, egy gulyás mozdulata, a pásztorok szava – ezek mind információk, üzenetek, amelyek egy tűnő világot rögzítenek. A pásztorélet jelképeiből Deri narratívát épít: egyfajta képi néprajzot.
Miközben napilaposként gyakran kellett baleseteket, tragédiákat fotóznia, a Hortobágy jelentette számára a menedéket. „Ott vagyok igazán önmagam. Nem a munkám miatt kell képeket gyártanom, hanem mert akarom.”
„A pásztorok tiszta lelkű emberek – amit a szívükön, az a szájukon. Ők nem játszanak szerepeket” Fotó: Derencsényi István
Derencsényi nem idegenkedik az új technológiáktól sem: drónnal is fotóz, így készítette el például a híres „Tetris Challenge” képet, amely egy különleges pásztorbemutató kreatív feldolgozása volt. Mégis, ő nem a technikát állítja középpontba, hanem a történetet. „Ha nincs olyan pillanat, amire kattintanék, akkor csak beszélgetek a pásztorokkal. Akkor is jól érzem magam.”
Meddig tart ez a világ?
Bár ő maga biztos benne, hogy a Hortobágy mindig létezni fog – talán más formában –, látja a változást. Az élőhely-rekonstrukciós projektek, az egyre szűkülő legeltetési lehetőségek, a természetvédelem és a pásztorság időnként ellentmondásos viszonya mind-mind formálják a tájat.
„Most sok területet elárasztanak, ezeken nem lehet legeltetni.
A pásztoroknak együtt kellene működniük a természetvédelemmel, de ez érthető módon nem mindig sikerül zökkenőmentesen.
A híressé vált „Tetris Challenge” kép, amely egy különleges pásztorbemutató kreatív feldolgozása Fotó: Derencsényi István
Ennek ellenére Deri biztos benne: ő ott lesz, amíg csak tud. Nem a díjak, nem a nyilvánosság miatt – hanem mert ez az ő világa lett. És ennek a világnak minden képe egy-egy mozaikdarab, amely egy tűnőfélben lévő kultúra emlékezete.
Indexkép: Derencsényi István
