Június 5-én, a környezetvédelmi világnapon érdemes feltenni a kérdést: mi forog kockán, ha tovább romlik a természeti környezet állapota? Az erdők, vizes élőhelyek, talajok és más ökoszisztémák olyan alapvető szolgáltatásokat nyújtanak, mint a tiszta ivóvíz, a termékeny talaj vagy a klíma szabályozása. Koncz Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológusa szerint a természet működésének megőrzése nemcsak természetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi érdek is.
Június 5. a környezetvédelmi világnap, amelynek idei szlogenje:
A természetből merítve. A klímáért. A jövőnkért.
Értőn olvasva ezt a jelmondatot, könnyű felismerni benne az üzenetet: az erdők, gyepek, vizes élőhelyek, talajok, árterek és városi zöldfelületek nem pusztán szép vagy védendő elemei a tájnak. Ha jól működtetjük, illetve hagyjuk működni az ökológiai rendszereket, azok tiszta ivóvizet, jó levegőt, termékeny talajt, beporzást, hűtőhatást, vízmegtartást és számos más létfontosságú szolgáltatást biztosítanak számunkra.
Ugyanakkor mára világossá vált, hogy az ökoszisztémák károsítása saját fennmaradásunkat is veszélyezteti. E felismerés nyomán az ENSZ 2005-ben indította el a Millennium Ökoszisztéma Értékelés programot (MAES 2005), amely világszerte ráirányította a figyelmet az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Ez azoknak a természeti folyamatoknak és erőforrásoknak az összessége, amelyek hozzájárulnak szükségleteink fenntartásához. Aggasztó tény, hogy a vizsgálatok szerint az emberiség a természetközeli ökoszisztémák mintegy 60%-át jelentősen károsítja.
De pontosan mit szolgáltatnak nekünk az ökoszisztémák? Hogyan lehet ezt vizsgálni, hogyan lehet az ezzel kapcsolatos tudást beépíteni a fejlesztéspolitika eszköztárába? Éppen ilyen kérdésekkel foglalkozik az élővilág és élettelen környezeti elemek kapcsolatrendszerét vizsgáló tudomány, az ökológia egyik alkalmazott ága: a tudatos természethasználat kutatása.
Eszik vagy isszák az ökoszisztéma-szolgáltatásokat?
A természet számtalan, olykor meglepő módon segíti az életünket, tanulságos sorra venni ennek legfontosabb módjait, hogy átérezzük, milyen veszteségeket kockáztatunk.
Ellátó szolgáltatások
Az ökoszisztémák biztosítják az emberiség számára az élelmiszert, a faanyagot, az ivóvizet és számos nyersanyagot. A modern mezőgazdaság azonban egyre nagyobb energia-, műtrágya és vegyszerigénnyel működik, miközben az élelmiszerek tápanyagtartalma és ízélménye drasztikusan csökken.
Magyarországon közel négymillió hektárt borít szántóföld, miközben egyre kevesebb szaporodó-, búvó- és áttelelőhely marad a vadméhek számára, amelyek kulcsszerepet töltenek be a beporzást igénylő kultúrnövények termésképzésében. Emellett a nagy léptékű ipari és logisztikai beépítések egyre több területet vesznek el az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól.
Szabályozó szolgáltatások
Az erdők, gyepek és vizes élőhelyek nemcsak élőhelyek: szabályozzák az éghajlatot, tisztítják a levegőt és mérséklik a hőhullámokat is. Ezt a természet ingyen és bérmentve elvégzi számunkra, ha hagyjuk. Az erdők, gyepek és szántók eltérő mértékben járulnak hozzá az üvegházhatású gázok forgalmához, így a klímastabilitáshoz is. A klímaváltozás következtében az erdők akár nettó szén-dioxid-kibocsátóvá is válhatnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ipar, az energiaellátás, a háztartások és a közlekedés kibocsátásait nem az erdők feladata semlegesíteni. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével felszabadított, geológiai raktárakból származó gigantikus mennyiségű szén-dioxidot nem lehet egyszerűen rövid ciklusú erdőkkel „eltüntetni”.
Az erdők, gyepek a természetes körforgás részei: lélegeznek, oxigént termelnek, és alapvetően annyi szenet bocsátanak ki, mint amennyit megkötnek. Ez a szénkörforgás alapja. A körforgásos gazdaságnak még sokat kell tanulnia a valóban fenntartható, természetes zöld rendszerektől.
Támogató szolgáltatások
Az ökoszisztémák kevésbé látványos, de alapvető működései közé tartozik a talajképződés, a fotoszintézis és a tápanyagkörforgás. A hazai mezőgazdasági területek jelentős részén súlyos talajdegradáció figyelhető meg: csökken a talaj szervesanyag-tartalma, romlik a vízmegtartó képessége.
Az intenzív művelés csökkenti a talaj biológiai aktivitását, miközben a szántóföldek az év jelentős részében fedetlenül maradnak, ami tovább fokozza a kiszáradást és az eróziót. A folyamatok vizsgálatára különösen érdekes indikátor például a mezofauna – a talajban élő 0,1-2 mm-es élőlények – sokfélesége, a mikrobiális közösségek összetétele vagy a talaj glomalin-tartalmának (fehérje) elemzése. Egy maroknyi egészséges talajban több élőlény található, mint ahány ember él a Földön.
A takarónövények csökkentik a talaj- és nedvességvesztést, miközben javítják a talaj szervesanyag- és nitrogéntartalmát. A talajkímélő művelési módok — például a direktvetés és az alacsony bolygatás — segítik a talajélet megőrzését és javítják a vízmegtartó képességet.
Kulturális szolgáltatások
Az ökoszisztémák alapvetően befolyásolják életminőségünket: ide tartozik a természetjárás, a tájképi élmény, a rekreáció vagy akár a hagyományos gyümölcstájfajták kulturális értéke is. Ezek nemcsak közösségi és identitásformáló szerepet töltenek be, hanem hozzájárulnak az egészséges életmódhoz és a mentális egészség megőrzéséhez is.
Erdő mellett vagy szmogban, zajban szeretnél élni?
Napjaink kutatásai egyre inkább az ökoszisztémák állapota és a humán egészség közötti kapcsolatok feltárására irányulnak. Kiemelt figyelmet kapnak a városi zöldterületek, amelyek hűtőhatásukkal, légszennyezés-csökkentő képességükkel és vízmegtartó szerepükkel jelentősen javíthatják a városi életminőséget. Ezért nemzetközi ajánlások szerint a városi területek legalább 30%-át érdemes zöldfelületekkel borítani.
Tájgazdálkodás
A klímaváltozás egyik legsúlyosabb hazai következménye a táj kiszáradása. Különösen érintett a Homokhátság és a Tisza-völgy térsége.
A 20. századi vízgazdálkodás fő célja a gyors vízelvezetés volt. Ma viszont egyre világosabb: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kellene a tájban. Nem az ipari vízfelhasználás (akkugyárak), hanem a termőföldek és az ökoszisztémák vízellátásának biztosítása teremti meg az élelmiszerbiztonság és a klímaalkalmazkodás alapját. Ugyanakkor fontos, hogy az öntözés önmagában nem fenntartható megoldás, mivel a tömörödött talajba a víz nem szivárog be, sőt a légköri aszály miatt a víz jelentős része előbb elpárolog, minthogy a talajba jutna. A nem megfelelő tájhasználat – például mélyfekvésű területek intenzív szántóföldi művelése – fokozza a vízkivezetést és a talajdegradációt.
A Tisza-völgyben zajló kutatások olyan vízvisszatartó megoldásokat vizsgálnak, amelyek egyszerre csökkenthetik az árvízi és aszálykárokat. Az ÖSZ-ZI projektben hidrológiai, talajtani, ökológiai, közgazdasági és társadalmi elemzések segítségével mérjük fel a táj reális víztározási kapacitását.
Az árterek, vizes élőhelyek és belvizes területek helyreállítása lehetővé teszi a víztöbblet helyben tartását és későbbi hasznosítását. A Tisza mentén alkalmazandó, integrált vízvisszatartási megoldások (mélyárterek, háttértározók, csatornarendszerek) jó lehetőséget nyújtanának arra, hogyan egyszerre csökkenjen az árvízi és az aszálykár.
A nyári aszály alatt az akác sem érzi már jól magát – Forrás: Koncz Péter
Ágazatok közti kooperáció
A fenntartható tájgazdálkodás csak széleskörű ágazati együttműködéssel valósítható meg. Az erdő-, mező-, gyep- és vadgazdálkodás, valamint a vízügy, a természetvédelem, a turizmus és a településfejlesztés összehangolása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a különböző szempontok és adatok valódi, gyakorlatban használható döntéstámogató rendszerekké váljanak.
Ma ezek az ágazatok sokszor egymást akadályozzák, pedig a hosszú távú siker kulcsa a koordináció és a fokozatos szakpolitikai integráció. Közös cél a vízmegtartásra épülő, regeneratív, klímaadaptív és tudásalapú tájgazdálkodási szemlélet.
Ami ökológiailag működőképes, az hosszú távon gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható. A helyi közösségekre és szakágazati együttműködésre, konszenzusra épülő tájgazdálkodás nemcsak élhetőbb környezetet, hanem hosszú távon stabil gazdaságot teremt. Ha a természet jól működik, mi is működünk.
A hazai ökoszisztéma-szolgáltatások nyomában
Magyarországon 2016 és 2022 között zajlott a Nemzeti Ökoszisztéma-szolgáltatás Térképezés és Értékelés Projekt (NÖSZTÉP), amely elsőként készített országos léptékű felmérést a hazai ökoszisztémák állapotáról és szolgáltatásáról. Elkészült az ország ökoszisztéma-alaptérképe 20×20 méter felbontásban.
Ennek folytatásaként jelenleg gőzerővel zajlik a Megújuló adatokra támaszkodó, ökoszisztéma-szolgáltatás alapú zöldinfrastruktúra-fejlesztések stratégiai tervezésének megalapozása, (ÖSZ-ZI) című nagyszabású országos projekt (KEHOP_PLUSZ-3.2.2-24-2024-00002).
A cél, hogy az ökoszisztémák, az ökoszisztéma-szolgáltatások és a zöldinfrastruktúra megőrzésének szempontjai beépüljenek a szakágazati, területrendezési és területfejlesztési döntéshozatali eszközrendszerekbe.
Forrás: masfelfok.hu
Az elemzések éppen félidőnél tartanak
A zalai tündérkertektől a nagykörűi hullámtérig zajlanak az interjúk az érintettekkel. Közben folyamatosak az adategyeztetések és adatkérések többek között az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, a Magyar Államkincstárral és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal, és folyik a térinformatikai adatfeldolgozás is.
De talán ennél is fontosabb, hogy a projekt valódi együttműködési térré vált: már több mint száz megbeszélésen és szakmai egyeztetésen vagyunk túl, ahol pl. egy asztalhoz ül hidrológiai mérnök, ökológus, területfejlesztő és térinformatikus.
A közös munka során nemcsak az adatok és elemzések kapcsolódnak össze, hanem a különböző szakterületek tudása és szemlélete is – éppen ettől válik a projekt élővé és előremutatóvá.
Forrás, indexkép: masfelfok.hu
Szerző: Koncz Péter, ökológus, projektmenedzser a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban, az ÖSZ-ZI projektben az Ökoszisztéma-szolgáltatások Munkacsoport vezetője
