Az utóbbi évek aszályos időszakai világossá tették, hogy nem hagyatkozhatunk többé arra, hogy mindig rendelkezésünkre áll majd víz a kertjeinkben. A legtöbben még mindig úgy gondolják, hogy elegendő a csapadék vagy a kerti kút biztosította vízmennyiség. Azonban az idei súlyos szárazság ismét rávilágított: ideje másként gondolkodnunk. Már egy átlagos házikertben is tudatos vízgazdálkodásra van szükség, ha hosszú távon fenntartható és egészséges környezetet szeretnénk kialakítani.

A háztető is értékes vízforrás lehet

A vízmegtartás egyik legegyszerűbb eszköze a csapadékvíz gyűjtése. Az ereszek alá helyezett IBC-tartályok vagy hordók sokak kertjében megtalálhatók, de ezek csak az első lépést jelentik. A kertben lehulló csapadékot a lehető legnagyobb mértékben helyben kellene tartani. Ennek kulcsa, hogy a víz ne folyjon el, hanem ott szivárogjon be a talajba, ahol leesett. A jó talajszerkezet és a megfelelő növénytakaró ebben kiemelt szerepet játszik. A mulcsolás, a forgatás nélküli talajművelés, illetve a talaj vízmegtartó képességének növelése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz hosszabb ideig a kertben maradjon.

A jó talaj több, mint termőközeg – víztározó is

A konvencionális, forgatásos gazdálkodási mód egyre kevésbé tud alkalmazkodni az éghajlati szélsőségekhez. A regeneratív mezőgazdaság és a no-till módszer célja nem a maximális hozam, hanem az egészséges, élő talaj megőrzése. 

A talajélet gazdagsága, a kapillárisok és gombafonalak hálózata segíti a vizet megkötni és tárolni. Ezt a természetes hálózatot bontjuk meg a túlzott bolygatással. A mulcsolás nemcsak csökkenti a párolgást, hanem javítja a talaj szerkezetét is. Az élő növényzettel történő takarás – például évelők vagy takarónövények alkalmazásával – különösen hatékony, de még a szalmával vagy faaprítékkal történő fedés is sokat segíthet. A szerves anyagok jelenléte a talajban – például komposzt vagy trágya formájában – növeli annak vízmegtartó képességét.

víz

A vízmegtartás egyik legegyszerűbb eszköze a csapadékvíz gyűjtése – fotó: Shutterstock

A víz körforgásban tartása a legfontosabb cél

A kulcs a körforgásban rejlik. Az ökologikus rendszerek alapelve, hogy a vizet ne csak elvegyük a természetből, hanem vissza is juttassuk azt. Jelenleg nincsenek korlátozások a fúrt kutak használatára, de ez hosszabb távon fenntarthatatlan. A cél, hogy a házikert képes legyen önállóan ellátni magát vízzel, lehetőleg minél kevesebb külső forrásra támaszkodva. Ennek egyik eszköze lehet például a túlfolyók vizének visszavezetése a talajba, így nem vész el a fölösleges vízmennyiség sem. Emellett érdemes a kert növényzetét is tudatosan megválasztani: szárazságtűrő, de hasznot is hozó fajokat érdemes előnyben részesíteni.

Az esővízben hatalmas potenciál rejlik

Sokan nem is sejtik, hogy mekkora vízmennyiséget lehetne összegyűjteni egy egyszerű tetőfelületről. Egy 100 négyzetméteres tetőről évente akár 45-50 köbméter esővíz is összegyűjthető. Ez 50 darab IBC-tartálynak felel meg.

Az esővíz hasznosulása azonban nagymértékben függ a talajszerkezettől is. Ha a víz nem tud beszivárogni, akkor hiába gyűjtjük. A talaj minőségének javítása, a felszíni árnyékolás és a növények többszintű telepítése mind abban segítenek, hogy a víz ne távozzon, hanem táplálja a talajt és a növényeket.


Szikkasztás, esőkertek, élő növényborítás – gyakorlati megoldások

A víz megtartásának hatékony eszköze lehet az esőkert, amely egyben a biodiverzitást is fokozza. A többletvizek szikkasztására többféle megoldás létezik. A szikkasztógödrök, csatornák, kaviccsal töltött medrek segítenek visszajuttatni a fölösleges vizet a talajba. A túlfolyók vizét akár egy mesterséges tóba is vezethetjük, amely egyszerre szolgálhat vízgyűjtőként és vizes élőhelyként. A beültetett szikkasztógödrök – például esőkertek mintájára – tovább javíthatják a vízmegtartást és a talaj biodiverzitását. Szalai Marietta saját példáján keresztül is bemutatja, hogy egy ilyen rendszerben még a vízigényesebb bogyós gyümölcsök, például a málna is remekül megélhet.

Az Alföld kihívásai – és megoldásai

Az Alföldön élők számára a vízgazdálkodás még nagyobb kihívást jelent. A homokos talaj, a vízzáró rétegek hiánya miatt itt különösen nehéz hatékony vízmegtartást megvalósítani. A kulcs ebben az esetben is a szerves anyag mennyiségének növelése és a talajszerkezet javítása.

Emellett a csepegtető öntözés és a mulcs használata is elengedhetetlen. A faapríték, vastag ágak vagy farönkök talajba ásása alternatív megoldást kínál ott, ahol a komposztálás nem megoldható. 

Forrás: greendex.hu

Indexkép: shutterstock.com