Szenzációs fogásról számolt be a horvát sajtó: egy kihaltnak vélt sima tokot (Acipenser nudiventris) fogtak ki a Dráva horvátországi szakaszán. A Duna-medencében hivatalosan helyileg kihaltnak nyilvánított halfaj egy példányát a Križnica-sziget közelében, Golo Brdo térségében akasztotta horogra Dario Balog horgász.
A 176 centiméter hosszú, 35 kilogrammos tokhal hatalmas küzdelem árán került ki a vízből – Balog beszámolója szerint csaknem 40 percig tartott, míg sikerült kifárasztani. A hal többször kiugrott a vízből, és folyamatosan küzdött a szabadulásért. A példányt végül épségben visszaengedték a folyóba.
Véletlen fogás – nagy felfedezés
A horgász elmondta, eredetileg ragadozó halat akart fogni, és feeder bottal, 35-ös damillal, valamint egy 2-es méretű horoggal próbálkozott apró csalihallal. Körülbelül húsz perc várakozás után a bot meghajlott, a zsinór villámgyorsan kezdett lepörögni – ekkor kezdődött a küzdelem, amelynek végén a horgász Mihael nevű barátja és egy halőr, Duro Tot segítségével sikeresen partra terelte a különleges halat.
A sima tokot a Duna-medencében rendkívül ritkán észlelik. A legutóbbi, dokumentált előfordulása ebből a térségből 2009-ből származik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2021-es felülvizsgálata szerint a faj a Duna vízgyűjtőjén funkcionálisan kihaltnak, illetve helyileg kipusztultnak tekinthető.
Fotó: Facebook
Magyarországi előfordulásai is egyre ritkábbak
A sima tok eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger part menti vizeiből származik, ívásra pedig a torkolatokból felfelé vándorol a folyókba. Magyarországon ugyan állandónak tekinthető, de már korábban is a ritka tokfajok közé tartozott. A 20. század második felétől mindössze néhány példányt észleltek a Duna, Dráva, Mura és Tisza egyes szakaszain.
A Drávában fogott példány tehát igazi ritkaságnak számít, és a felfedezés komoly érdeklődést váltott ki a természetvédők körében.
Óvatos optimizmus a természetvédők részéről
Beate Striebel, a WWF tokhalprogramjának vezetője szerint ez az eset biztató, de egy példány megjelenése önmagában nem jelenti azt, hogy életképes populációról beszélhetünk. Ugyanakkor azt mutatja, hogy a Dráva még rendelkezik olyan természetes élőhelyekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak a tokfélék túlélésére.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Dunából a Drávába irányuló természetes vándorlást akadályozza a Vaskapu vízierőmű. Ez az akadály hozzájárult a tokfélék eltűnéséhez a Duna felső és a Dráva középső szakaszairól. A zágrábi egyetem zoológusa, Marčić professzor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a most kifogott példány esetleg tenyésztett példány lehetett, amely valamilyen módon a folyóba került.
Természetvédelmi programok: új esély a tokféléknek
A Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum – amelyet az UNESCO első, öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumként ismert el – kiemelt jelentőséggel bír az olyan vándorló halfajok, mint a tokhalak megőrzésében. A területet gyakran emlegetik „Európa Amazonasaként” – 700 kilométer hosszan húzódó zöld folyosójával kivételes ökológiai értéket képvisel.
Az EU által támogatott LIFE RESTORE for Mura-Drava-Danube projekt keretében a WWF és 16 partner szervezet dolgozik a folyók természetes élőhelyeinek helyreállításán. A projekt célja a homok- és kavicspadok, valamint mellékágak visszaállítása, amelyek létfontosságú élőhelyek a tokfélék számára. A program keretében 190 kilométer folyószakasz revitalizációja van tervben.
A tokhalak megőrzéséért több ország összefogott: közös monitoringrendszerek, visszatelepítési programok, és átfogó tokhalvédelmi stratégiák valósulnak meg annak érdekében, hogy ezek az ősi, különleges halak ne csak a múlt részei legyenek, hanem a jövő élővilágának is részesei maradhassanak.
Forrás: pecaverzum.hu
Indexkép: Shutterstock
