Jelentős pénzügyi terhet ró az olaszországi Pó-delta mezőgazdaságára a növekvő vízhiány és a tengerből visszaszivárgó só. Az idei évben közel 800 ezer eurót fordítottak csupán arra, hogy ideiglenes intézkedésekkel kezelni tudják az egyre kritikusabb helyzetet. A hosszú távú megoldásokhoz azonban százmilliós nagyságrendű eurós beruházásokra lenne szükség – írja a Il Gazzettino.

Egyre nehezebb és költségesebb az öntözővíz biztosítása

A Pó-delta küzdelme a sós víz betörésével nem új keletű, de a helyzet az elmúlt évtizedekben sokat romlott. Míg az 1950–60-as években a sós víz behatolása 3–5 kilométer volt a parttól, napjainkra ez már eléri a 30 kilométert is. A háttérben főként az éghajlatváltozás, a folyó vízhozamának csökkenése, valamint a vízkivételek megnövekedése áll, amit tovább súlyosbít a nagy tavak és víztározók vízének turisztikai, illetve energetikai célú felhasználása.

A szakmai jelentés szerint a jelenlegi állapot már a mezőgazdaságot, az ivóvízellátást, a környezetet és az ipart is erősen érinti. Júniusban például a Pó folyó vízhozama Pontelagoscuro településnél 280 köbméterre csökkent másodpercenként – ez jóval a só elleni védelmi rendszerekre tervezett 450 köbméter alatti érték. Emiatt az öntözéshez használt víz 60%-át meg kellett vonni a termelőktől: a 27 köbméteres leadható vízmennyiség helyett csupán 10,5 köbméterhez jutottak hozzá, vagyis kevesebb mint a feléhez.

A mezőgazdasági öntözés fenntartásához így csak rendkívüli intézkedésekkel lehetett biztosítani a vizet, például vészhelyzeti szivattyúkkal és rotációs vízszolgáltatással. Ezek költsége a Consorzio di Bonifica (lecsapoló és vízgazdálkodási szervezet) beszámolója szerint már most mintegy 770 ezer eurót, azaz kb. 300 millió forintot tett ki. Ebbe több tétel tartozik: három sós víz elleni védőgát működtetése az Adige-en, a Po di Gnoccán és a Po di Tollén 250 ezer euró, a vészhelyzeti szivattyúk folyamatos működtetése 300 ezer euró, míg a csatornák tisztítása és az eszközök áthelyezése további 120 ezer eurót vitt el. Emellett 100 ezer euróból újjá kellett építeni a Goro-öntözőrendszert az Ariano-szigeten a tavaszi rongálások és kábellopások után.

Hosszú távú megoldásokra van szükség

A jelentés kiemeli, hogy ezek az ideiglenes intézkedések nem oldják meg a helyzetet, és tartós, nagyobb beruházásokra van szükség. Kiemelt helyen szerepel három, már előkészített projekt a Porto Tolle-i öntözőrendszer korszerűsítésére, ezek összértéke 18,45 millió euró. Ehhez adódik hozzá egy stratégiai jelentőségű, 90 millió eurós sós víz elleni gát a Po di Pila torkolatánál, egy 10 millió eurós, kisebb vízi hálózatátalakítás, valamint egy újabb, az Adige torkolatához tervezett 42 millió eurós só elleni védőmű is, amelynek projektje jelenleg még regionális jóváhagyásra vár.

A szakértői dokumentum hangsúlyozza:

A Pó vízhozama immár 300 köbméter alatt van, a sós víz pedig 20 kilométernyire mélységben érvényesül a folyón. A kockázat valós: a vízkivételek teljes felfüggesztése óriási károkat okozna a mezőgazdasági termelésben.”

Az összegzés szerint a Pó-delta már rendszerszintű válsággal küzd. A tűzoltó beavatkozások pedig kevésnek bizonyulnak olyankor, amikor a probléma állandósul. Hazánkban is elkerülhetetlenné vált egy újkori folyószabályozás, melynek eredménye a vízszint megemelése lenne.

Forrásunk volt: Il Gazzettino

Ez a cikk is érdekes lehet: Éjszaka öntöznek a gazdák, mégsem biztos, hogy megmenthető a termés.

Indexkép: Shutterstock.