Egészséges talaj, egészséges növény – a szerves trágya újraéledése

Az intenzív mezőgazdasági rendszerekre jellemző az ásványi műtrágyák fokozott (vagy túlzott) használata, amelynek következménye a talaj leromlása, a vizek és a talajok elszennyeződése. A fenntartható talajgazdálkodás helyes termesztési és tápanyagellátási módszerek mellett a talaj minőségi értékelését, javítását és hosszú távú fenntartását jelenti.

A nitrogén a növényi növekedéshez szükséges egyik legfontosabb tápelem, ennek hiánya hozamkorlátozó hatású. A légkör legnagyobb részét az inert nitrogéngáz teszi ki.

A talajban élő szimbionta baktériumok képesek szerves formává alakítani, átadni a velük szimbiózisban élő növénynek. A szerves trágyákon kívül sokáig csak a biológiai nitrogénmegkötés volt használható (pl. norfolki négyes vetésforgó), majd megjelentek a műtrágyák, melynek hatására megnövekedett a mezőgazdasági termelés hozama.

Ma már tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés, ezen belül is a nitrogéntartalmú műtrágyák kijuttatása hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a vizek nitrátszennyezéséhez, valamint a talajok degradációjához. Éppen ezért a nitrogén-körforgás javítása kritikus szerepet játszik a fenntarthatóságban, ezzel együtt a talaj tápanyagtartalmának fenntartásában. Nem mehetünk el amellett, hogy a sikeres növénytermesztés alapja a jó nitrogénellátottság, de a nitrogén hatékony pótlása nem csak az ökológiai gazdálkodásban nehézkes.

Honnan származnak a szerves trágyák?

A specializálódott üzemek – állattartó telepek (beleértve a vágóhidakat is), élelmiszeripari üzemek – hulladéka számos szerves anyagot, tápanyagot tartalmaz, amelyeket különböző formákban hasznosíthatnak, akár takarmányként vagy trágyázószerként, de még fűtőanyagként is. Az egyre korlátozottabban elérhető források miatt növekszik a körforgásos gazdálkodás jelentősége, melynek eredményeképpen olyan trágyázószerek is megjelennek a piacon, melyek korábban nem voltak ismertek.

Változnak az állattartási rendszerek is, új, gyorsabb növekedésű fajták jelennek meg az intenzív takarmányozási rendszerben. A gyakran alom nélkül vagy alternatív almon tartott állatok trágyájának beltartalma nem hasonlítható össze az 50-80 évvel ezelőtt tartott állatok trágyájának beltartalmával. A vágóhídi termékekből (toll-, pata-, szaruliszt, hidrolizált fehérjék), az élelmiszeripari melléktermékekből (törköly, napraforgóhéj) készülő termékek is viszonylag újak a piacon.

Az ökológiai zöldségtermesztés lehetőségei

Az ökológiai kertészet napjainkban egyre fontosabbá válik, mivel a tudatos fogyasztók mellett a szakpolitika is felismerte a fenntartható mezőgazdaság előnyeit. A trágyahasznosulás és nitrogén-körforgás javítása kulcsfontosságú, hiszen a fenntartható kertészet alapja a talaj szerkezetének, élővilágának és tápanyagtartalmának megőrzése, illetve növelése a hosszú távon is megfelelő szintű terméshozam elérése érdekében.

Az ökológiai kertészeti módszerek közé tartozik a komposztálás, a szerves trágyák alkalmazása és a zöldtrágyázás, amelyek révén a növények számára könnyen hasznosítható tápanyagok jutnak a talajba. Ez nemcsak a talaj tápanyagtartalmát növeli, hanem hozzájárul a biológiai sokféleség fenntartásához és a környezetbarát mezőgazdasághoz is.

Napjainkban még aktuálisabb a szerves trágyák előnyben részesítése a műtrágyákkal szemben. A “Termőföldtől az asztalig stratégia” (EP, 2020. 5. 20.) célul tűzte ki az ökológiai gazdálkodás fejlesztését úgy, hogy 2030-ig legalább 20%-kal csökkenteni kell a műtrágyák használatát, valamint az EU ökológiai művelésű mezőgazdasági területeinek 25%-ra való bővítését. A jelen gazdasági helyzet (műtrágyahiány, energia- és műtrágyaárak emelkedése) miatt is megfelelő alternatívát tud nyújtani a szerves trágyák alkalmazása.

A szerves trágyák nem csak a növényeknek adnak táplálékot, hanem hozzájárulnak a talaj jobb szerkezetéhez, és támogatják a hasznos talajmikroorganizmusok tevékenységét. Az egészséges termőtalaj újrahasznosítja a tápanyagokat, megtartja a vizet, tárolja a szenet.

A nitrogén fontossága a növények számára

A nitrogén a növények növekedéséhez, a fehérjék előállításához elengedhetetlenül szükséges. A növények a nitrogént főként a gyökereiken keresztül képesek felvenni nitrát- (NO3–) és ammónium-ionok (NH4+) formájában. Az ammónia a szerves anyagok bomlása, a mineralizáció során keletkezik. A növények számára felvehető ásványi nitrogénformák a szervesanyagok NH2-csoportjának mikrobiális lehasításával, majd szerves aminok ammóniává (NH4+) és nitráttá (NO3–) alakításával jönnek létre.

Az ammóniát a talajban élő baktériumok nitrifikáció útján nitráttá alakítják át, ami a növények számára kedvezőbb felvehető formája a nitrogénnek. A nitrogén mineralizációját befolyásoló tényezők: talajtípus, talajhőmérséklet, talajnedvesség, a talaj és a szerves trágya szemcsemérete, a szerves trágya kijuttatásától kezdve eltelt idő, a szerves trágya típusa (C/N arány), a kultúrnövények faja, fajtája.

Az egyszerűen elérhető műtrágyák térnyerésével az 1970-es évektől fokozatosan visszaszorult a szerves trágyák alkalmazása. Ennek számos, többek között gazdasági oka volt, azonban következményei, a környezeti mellékhatások és a mezőgazdaság sérülékenysége nem elhanyagolható. A talajok természetes termékenysége meghatározó az alkalmazott szerves és ásványi eredetű trágyák optimális érvényesülésében. A termesztett növények igényeihez igazodó, adott környezeti feltételeknek megfelelő tápanyag-gazdálkodás a jó mezőgazdasági gyakorlat eleme.

A fenntartható mezőgazdasági fejlődés során alkalmazható szerves trágyák közül az istállótrágya bír a legnagyobb jelentőséggel, egyúttal ennek lehet a legnagyobb környezetterhelő hatása is. Tápanyag-szolgáltató képessége jó, de szakszerű tárolása és kijuttatása nagy odafigyelést igényel. A különböző eredetű, trágyaként alkalmazható anyagok használata és a szerves anyag újrahasznosítása tehát alapvető a fenntartható mezőgazdaságban, azonban nagy kihívást jelent a tápanyag-utánpótlás oldaláról.

Az állati eredetű szerves trágyák általában hasznosabbak, a növények számára felvehető tápanyagaik nagyobb mennyiségben és könnyebben válnak elérhetővé a növényi eredetű szerves trágyákhoz képest, mivel a növényi összetett szerves molekulákat az állatok már részben megemésztették. Az állati eredetű szerves trágya minőségét befolyásolja, hogy milyen állatfajtól, fajtától származik, az állatokat milyen takarmányozási és tartási rendszerben tartották, a trágyát a későbbiekben hogyan dolgozták fel és hogyan kezelték.

Az állati eredetű szerves trágya szén-nitrogén aránya alacsonyabb, mint a növényi eredetű szervestrágyáé, vagyis az állati trágyák nitrogénben dúsabbak. A kezeletlen szervestrágyához képest a kereskedelmi forgalomban elérhető standardizált termék (pl. a pelletált baromfitrágya) általában egyenletesebb és könnyebben hozzáférhető szerves nitrogént biztosít.

A nitrogén elsőrendű tápelem, hiszen nélkülözhetetlen a fotoszintézishez, valamint befolyásolja a termésmennyiséget és annak minőségét is, de a vegetatív növekedésben is fontos szerepet játszik. Az elégtelen tápanyagmennyiség akadályozhatja a növények növekedését, de a túlzott használat a tápanyagok, elsősorban a nitrogén kimosódásához vezethet. A műtrágyákból és az állati trágyákból eredő nitrátszennyezés csökkentése érdekében a területegységenként felhasználható nitrogén mennyiségét, ideértve a műtrágyázást és az állati eredetű szerves trágya-kijuttatást, valamint a tartott állatok egyedsűrűségét a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv alapján az EU nagy részén korlátozzák, 170 kg/ha/év maximális nitrogénmennyiséget meghatározva a nitrátérzékeny területeken.

Tápanyag-utánpótlási stratégia

Az ökológiai zöldségtermesztés olyan fenntartható és ökológiailag megfelelő tápanyag-utánpótlási stratégiákat igényel, amelyek nemcsak a növények növekedéséhez szükséges elemeket biztosítják, hanem hosszú távon fenntartják vagy javítják a talaj egészségét is, például komposzt, szerves trágya, zöldtrágya és

takarónövények beépítésével. A komposzt és a szerves trágya nemcsak tápanyagokat ad hozzá, hanem javítja a talaj fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait is, növelve a szervesanyag-tartalmat, a víztartóképességet és segítve a tápanyag-körforgást.

Miért fontosak a pelletek?

A pelletált formában előállított szerves trágyák egységes szerkezete és állománya lehetővé teszi a precíz adagolást, javítja a kezelhetőséget, csökkenti a szállítási és raktározási költségeket, mérsékelve ezzel a logisztikai veszteségeket és a kockázatot, amelyet a hagyományos, nagy mennyiségben előforduló nyers trágyák esetében tapasztalhatunk.

A pelletek egyenletes tápanyagellátást biztosítanak, ami elősegíti a növények hatékony tápanyagfelvételét és a talaj hosszú távú termékenységének megőrzését, így a növények kiegyensúlyozott növekedését. Alkalmazásuk elősegíti a mezőgazdasági melléktermékek újrahasznosítását, valamint helyettesítheti a műtrágyák használatát, ezáltal mérsékli a talaj- és vízszennyezés kockázatát. A pellet formába alakított állati trágyák emellett alacsonyabb szag- és patogénszintet mutatnak.

A szerves trágya-pelletek sokoldalúan felhasználhatók: alkalmazhatók a szántóföldi növénytermesztésben, kertészetekben, üvegházakban és fóliasátrakban, valamint alkalmasak gyepek, pázsitok, dísznövények, parkok és városi zöldterületek tápanyagellátására is. Használatuk egyszerű, kijuttatásuk történhet kézzel vagy géppel. Jól adagolhatók, így vetés vagy ültetés előtt, illetve a növényállomány kezelésének részeként is könnyen beilleszthetők a termesztéstechnológiába.

A pelletálási technológia során a nyers állati trágyák először szárításra kerülnek, majd a granulálás, végül a pelletálás révén stabil, homogén termékké alakulnak. Az állati szerves trágyák pelletálása olyan technológiát jelent, amely során a nyers, jellemzően nedves és változó minőségű szervesanyagból először előkészítési lépéseket – például előkeverést, aprítást és nedvességtartalom-szabályozást – követően homogén tápanyagtartalmú pellet formájában készül el a végtermék. Ezen folyamat során az anyag mechanikai tulajdonságainak optimalizálása, különösen a nedvességtartalom beállítása és a szemcseméret szabályozása kiemelt fontosságú, mivel ezek határozzák meg a pellet végső szilárdságát, tárolhatóságát és kezelhetőségét (1. kép).

1. kép Pelletek: baromfitrágya-pellet, marhatrágya-pellet, gyapjúpellet, többkomponensű pellet – fotó: Pászti-Milibák Flóra, 2024

Pelletek tárháza

A kereskedelmi forgalomban kapható különböző eredetű szerves trágya-pelletek (1. táblázat) – emésztőrendszeri eredetű (pl.: baromfitrágya, ló-, juh-,szarvasmarhatrágya) és nem emésztőrendszeri eredetűek (pl.: gyapjú, lucerna, vér-, toll-, pata-, szarvliszt) lehetnek, melyekben különböző formában van tárolva a nitrogén. Hazánkban a kiskertekben közkedvelt szerves trágya-pelletek a baromfitrágyából előállított termékek, hiszen ezek a legkönnyebben beszerezhető, viszonylag magas tápanyagtartalommal rendelkező készítmények.

A sokak által ismert és alkalmazott szarvasmarhatrágya-pellet közepes tápanyagtartalommal bír, ezért biztonságosabban alkalmazható az érzékenyebb kultúrnövények esetében, hiszen lassabban táródik fel a pellet tápanyagtartalma. A gyapjúpellet 1-2 éve került itthon forgalomba, igen magas nitrogéntartalommal (~10%) rendelkezik.

A többi pellettel ellentétben hosszú hatástartamú (több hónap), szálas szerkezete miatt jó vízmegtartó képességgel rendelkezik, vízből a saját tömegének 2-3-szorosát képes felvenni. A többkomponensű pelletek különféle állati eredetű szerves anyagokat és növényi maradványokat tartalmaznak, kiegészíthetőek baktériumokkal és aminosavakkal is. Jellemzően ezeknek a készítményeknek is magas a nitrogéntartalma, a szerves anyagok különböző lebomlási sebessége miatt hosszú távú és egyenletes tápanyagleadásra képesek (3-4 hónapig is eltart).

Forrás: ÖMKi

A pelletek feltáródását befolyásolhatja a talaj fizikai félesége is (2. táblázat). A gyorsan kiszáradó, vizet átengedő talajok esetében érdemes olyan pelleteket használni, melyek jobban megkötik a vizet (pl.: gyapjúpelletet), azonban kötöttebb, levegőtlenebb talajon, ahol a vízmegtartással nincs gond, érdemes a talaj mikrobiális aktivitását fokozni (pl.: baromfitrágya-pellettel).

Forrás: ÖMKi

Ahogy a mondás is tartja, az éremnek két oldala van, így a pelleteknek is vannak hátrányai a nyers szerves trágyákkal szemben (3. táblázat). Olyan gazdaságokban, ahol képződik vagy könnyen beszerezhető nyers szerves trágya, ott a pelletek alkalmazása indokolatlan, hiszen a talajjavításra az érett állati trágyák a legalkalmasabbak (főképp a szarvasmarha trágyája).

A pelletálás energiaigényes folyamat, így csak abban az esetben gazdaságos az alkalmazásuk, amikor előnyünk származik a könnyű szállíthatóságból, tárolhatóságból, kijuttathatóságból. A nyers szerves trágya növeli a talaj mikrobiális diverzitását, hiszen eleve nagyon sokféle mikroorganizmust tartalmaz, míg a sterilnek tekinthető szerves trágya-pellet csak a mikrobiális aktivitást serkenti.

 Forrás: ÖMKi

A nyers szerves trágya a hagyományos, de nehezebben kezelhető forma, amely nagyobb környezeti és higiéniai kockázattal jár, ugyanakkor hosszabb távon javítja a talajéletet. A pelletált szerves trágya modern, praktikus alternatíva, amely biztonságosabb, könnyebben kezelhető és pontosabban adagolható, ugyanakkor az ára magasabb.

Összességében elmondható, hogy az állati szerves trágyák pelletálása innovatív megoldásnak számít az ökológiai zöldségtermesztésben, mivel egyaránt biztosítja a tápanyagok stabil, lassan felszabaduló formában történő utánpótlását, valamint javítja a termék kezelésének és szállításának gazdasági és környezeti hatékonyságát. Hosszú tenyészidejű kultúrnövények esetében érdemes a rövid (baromfitrágya-pellet) és a hosszú (gyapjúpellet) feltáródású termékeket együtt kijuttatni.

Forrás: ÖMKi
Indexkép: pixabay.com