Ahogy a mezőgazdasági munkák lendületet vesznek tavasszal és kora nyáron, nagy figyelmet kellene fordítanunk a magas fűben megbúvó őzgidákra. A kaszálás időszaka épp egybeesik azzal az időszakkal, amikor az őzek ellenek, és a gidák néhány hetes korukban még szinte mozdulatlanul lapulnak a fűben, ösztönösen bújva a veszély elől.
Ez a természetes védekezés azonban a modern mezőgazdasági gépek korában végzetes lehet. A kaszálógépek nemcsak megsértik, de gyakran el is pusztítják az ártatlan, észrevehetetlenül lapuló állatokat.
De miért nem menekülnek el?
Az őzgidák életük első napjaiban szinte teljesen szagtalanok, mozgásuk korlátozott, ezért az anyjuk a sűrű fűben vagy bokros területeken rejti el őket, miközben ő táplálék után jár. A kis gidák pedig nem szaladnak el a közeledő zajra – ez ösztönös túlélési stratégia –, viszont pont emiatt rendkívül sérülékenyek a mezőgazdasági munkagépekkel szemben.
Mit tehetnek a gazdák?
A gazdálkodók és földhasználók kulcsszerepet játszanak az őzgidák védelmében. Az alábbi gyakorlati tanácsok segíthetnek megelőzni a baleseteket:
- Előzetes bejárás és szemrevételezés – különösen a reggeli órákban érdemes átnézni a területet.
- Vadriasztó eszközök kihelyezése – például fényvisszaverő szalagok, műanyag zacskók, zajkeltő tárgyak. A gépeken vadriasztó lánc használata.
- Drónos előkutatás – hőkamera segítségével drónnal felderíthetők a fűben rejtőző állatok.
- Kaszálás módja – középről induljunk kifelé, így a vadnak van esélye elmenekülni.
- Kapcsolattartás a vadászokkal – a helyi vadásztársaságok segíthetnek az előzetes terepbejárásban, vagy akár a drónos keresésben is.
Vadászok és gazdák együtt a természet védelméért
Számos hazai vadásztársaság működtet már önkéntes őzgida-mentő szolgálatot, amelynek tagja, általában a vadőr, a kaszálások előtt hőkamerás drónnal fésüli át a mezőket. Az ilyenkor megtalált gidákat rövid időre biztonságos helyre viszik, majd visszaengedik, miután a terület kaszálása megtörtént.
Az viszont semmiképp nem szerencsés, ha puszta kézzel megfogjuk őket, mivel az emberi szag miatt a suta többé már nem fogadja vissza a gidát, amely így elpusztul. A szakemberek gumikesztyű használatával, a gida környezetében lévő növények, fűcsomók közé fogva óvatosan emelik fel a gidát, és helyezik bele egy fűvel bélelt és szellőzővel ellátott, zárható fedelű tárolóba. A tárolót a tábla szélére viszik, olyan részre, amit nem kaszálnak. A suta a gida hívóhangja alapján meg fogja találni a kicsinyét, azaz a táplálása megoldott lesz. Ezzel a módszerrel az őzgida biztonságos helyre kerül, majd a kaszálás végeztével elengedik.
Indexkép: iStock
