Hihetetlen, de igaz: a kommunizmus éveiben citromot, narancsot, sőt még teát is akartak termeszteni a Balaton partján. Az ötvenes évek elején kezdődő kísérletek mögött a Szovjetunióból átvett ideológiai mezőgazdasági elképzelések álltak, és a végrehajtásban olyan „szakemberek” is részt vettek, akik valójában semmiféle agrárvégzettséggel nem rendelkeztek.

Az első ötéves terv keretében 1949-től indultak meg a citrusfélék termesztését célzó kísérletek. A célterületet gyorsan kijelölték: a Balaton északi partján lévő, szélvédett, páradús régiókban – Keszthelyen, Tihanyban, Akaliban és később Badacsonyban – két kataszter holdnyi területen telepítettek citrom-, mandarin- és narancsoltványokat.



Szovjet ötlet, magyar kudarc

A koncepció a Szovjetunióból származott, egészen pontosan Trofim Liszenko nevű, végzettséggel nem rendelkező agrármérnök elmélete alapján – aki a biológiai és agrártudományok megcsúfolásával írta be magát a történelembe. A magyar megvalósítást Porpáczy Aladár, a Fertődi Kísérleti Gazdaság kutatója irányította.

A termesztéshez hideghez szoktatási módszert és úgynevezett „árokba ültetést” is alkalmaztak, hogy védjék a fákat a fagyoktól. Ez azonban mit sem ért: az első fagyos télen szinte az összes oltvány elpusztult. A kudarc ellenére nem adták fel, sőt fokozottabb telepítésekbe kezdtek, miközben a szőlőtermő területek rovására próbálták megvalósítani a déligyümölcs-termesztés vízióját.

A valóság és a propaganda ellentmondása

A sikertelenséget a hatóságok sokáig nem ismerték be. 1952-ben még a szovjet delegáció számára is „bemutató szüretet” szerveztek Fertődön, természetesen megrendezett formában. 1953-ban már az is felmerült, hogy ha a citrom megterem, akkor teát is lehetne termeszteni a Balaton környékén – a teatermelés végül szerencsére sosem indult el.



1954-ben a keszthelyi kísérleti telepen különféle melegárkokban próbálták párásítani a levegőt. A citromültetvények között eperrel, sóskával, ibolyával „gyepesítették” a területet, és búzapelyvával takart nádfonatokkal védték a növényeket. Csak néhány kis üvegablak biztosított fényt a cserjéknek. A projekt tehát óriási energiát és pénzt emésztett fel, mindenféle látható eredmény nélkül.

Eltűnt, mintha sosem lett volna

Bár az első kudarcok után még évekig próbálták fenntartani a siker látszatát, 1955 után már híre-hamva sem maradt a balatoni déligyümölcs-termesztésnek. A projekt csendben eltűnt, és soha nem is ismerték be hivatalosan a kudarcot. Csak a szőlőtermelők emlékezetében maradt meg a történet, akiknek értékes földjeit időlegesen citromfák foglalták el – teljesen eredménytelenül.



Ez az epizód ma már csak különös fejezetként szerepel a hazai mezőgazdaság történetében – egy példa arra, mi történhet, ha az ideológia felülírja a szakmaiságot.

Forrás: sonline.hu

Indexkép: Shutterstock