Komárom-Esztergom vármegye területén, egy kisebb léptékű, megközelítőleg 350 tőkés kistermelői és házikerti szőlőültetvényben azonosították az idei szezon első Scaphoideus titanus L1-es fejlettségi stádiumú lárváját. Az érintett földterület már korábbról is ismert volt a szakemberek előtt, mivel az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján ezen a helyszínen viszonylag stabilan és kiszámíthatóan lehetett rábukkanni mind a kártevő lárváira, mind pedig a kifejlett imágókra.

Az amerikai szőlőkabóca fiatal lárvát egy Rizlingszilváni szőlőfajta sarjhajtásán sikerült kimutatni.

A felfedezést dr. Molnár András növényvédelmi zoológus szakember tette meg a rendszeres monitoring tevékenység részét képező, alapos levélvizsgálati procedúra alkalmával, és a Magyar Növényorvos számolt be róla a közösségi médiában.

A tét óriási: A szőlő aranyszínű sárgasága és a hordozó kabóca

Mint már ismert, a lárvák megjelenése azért hordoz hatalmas kockázatot, mert az amerikai szőlőkabóca a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma elsődleges közvetítője. Ez a zárlati kórokozó a háncsrészben élősködik, és az ültetvényekben az egyik legkomolyabb növényegészségügyi fenyegetést jelenti, mivel a tőkék fokozatos leromlását, majd teljes pusztulását idézi elő. A baktériumszerű betegség önmagában nem képes terjedni – sem metszéssel, sem a gyökérzeten át –, átviteléhez feltétlenül szükséges a rovarvektor jelenléte.

A kabóca a fertőzött növény nedveit szívogatva veszi fel a kórokozót, majd egy lappangási időszak után élete végéig fertőzőképes marad.

A betegség komoly veszélyt jelent a hazai borvidékekre, hiszen az utóbbi időszakban már minden vármegyében felbukkant.


A fertőzés korai felismerését nehezíti, hogy a tünetek sokszor csak a következő évben válnak láthatóvá, így a látszólag egészséges tőkék is fertőzési forrásként működhetnek. A kártevő ráadásul lokálisan, rövid távolságokon belül mozog, így a betegség kezdetben gócokban terjed. Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke fejlődik, a tojások a fás részek kérge alatt telelnek át.

A lárvák kelése elhúzódó folyamat, amely május közepén veszi kezdetét.

A levelek fonákán táplálkozó lárvák közül a harmadik stádiumúak (L3) már képesek a fertőzés átadására, a nyár elejére kifejlődő szárnyas imágók pedig már nagyobb távolságokra is eljuttatják a kórokozót. A nőstények nyár végétől őszig több tucat tojást raknak le, ami megfelelő védekezés hiányában a populáció gyors növekedését eredményezi.



A járványgócok fennmaradásáért elsősorban a kezeletlen, elhanyagolt területek, a kivadult szőlők és az alanyeredetű sarjak a felelősek, de a környező gazdanövények (például a bálványfa vagy az erdei iszalag) eltávolítása is indokolt. Mivel a már megbetegedett tőkék gyógyítására nincs vegyi megoldás, a védekezés kizárólag a megelőzésre és a rovarok gyérítésére épülhet. Ez magában foglalja az ellenőrzött szaporítóanyag használatát, a beteg tőkék teljes, gyökerestől való megsemmisítését, valamint egy komplex, egész éves növényvédelmi stratégiát, amely a téli nyugalmi időszaktól kezdve a tenyészidőszakban végzett, lárvák elleni célzott permetezésekig terjed.

Forrás és kép: Magyar Növényorvos