2025 tavaszán a megszokottnál jóval alacsonyabb vízszintek jellemezték a hazai nagy folyókat. A csapadékhiányos tél és a rekord alacsony hókészlet miatt a Duna és a Tisza vízgyűjtőin márciusban szokatlanul alacsony kisvizeket mértek – ilyen mértékű vízszintcsökkenés a tavaszi hónapokban szinte példátlan.

Az idei év első hónapjai során az éghajlatunkra jellemző tavaszi árhullámok teljesen elmaradtak. A Duna és a Tisza felső vízgyűjtőin tapasztalt csapadékhiány és az alacsony hókészlet miatt márciusban extrém kisvizeket regisztráltak. A Duna Budapestnél 87 centiméterre, míg a Tisza Szolnoknál -257 centiméterre apadt vissza – ezek az értékek a medrek mindössze 6, illetve 3 százalékos telítettségét jelentették.

Csapadékhiányos tél

A tél folyamán mind a Duna nagymarosi, mind a Tisza szegedi vízgyűjtőjén jelentős csapadékhiány volt jellemző. A Duna vízgyűjtőjén az átlagos téli csapadéknak mindössze 60%-a, a Tiszánál pedig csupán 52%-a hullott le. Ez az elmúlt évek legalacsonyabb téli csapadékösszegét eredményezte.

A havazás is elmaradt: a felhalmozódott hó mennyisége mindenütt a sokéves minimum körül, gyakran az alatt alakult. Az így kialakult, rendkívül gyenge hóvízkészlet nem volt képes tavaszi árhullámokat generálni, ami tovább csökkentette a folyók vízszintjét.

Márciusi mélypontok

Március elejére a vízszintek drámaian lecsökkentek. A Dunán Budapestnél 2025. március 12-én mindössze 87 cm-es vízállást mértek, ami a meder 6%-os telítettségét jelentette. A Tiszán Szolnoknál -257 cm volt a vízállás március 13-án, ami csak 3%-os mederteltséget jelentett.

Az alacsony vízhozam nem csak Magyarországon jelentkezett. Európa jelentős részén – a mediterrán térségek kivételével – tavaszra negatív vízhozam-anomália alakult ki, jelezve, hogy az éghajlatváltozás hatásai egyre kiterjedtebben érintik a kontinens vízkészleteit is.
Forrás: OVF

Indexkép: Shutterstock