A nyári időszakot egyre inkább meghatározza az aszály és a hosszan tartó hőség, amelyre a jövőben is számítani kell. A klímamodellek egyértelműen jelzik, hogy Magyarországon, különösen a Dunától keletre eső régiókban súlyosabb hatásokkal kell szembenézni, mint a Dunántúlon.

A hagyományos talajművelési gyakorlatok következményeként a talajok túl sok vizet párologtatnak el, és még akkor sem képesek elegendő vizet befogadni, amikor az rendelkezésre áll. Ezért sürgető feladat az élelmiszertermelési rendszerek átalakítása és az új környezeti kihívásokhoz – köztük a szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyokhoz – való alkalmazkodás.

Az ökológiai gazdálkodás jobban ellenáll a szélsőséges időjárási körülményeknek, mint a hagyományos mezőgazdasági rendszerek

Ennek oka többek között az élénkebb talajélet és a szervesanyag-gazdálkodás, amelyek elősegítik a talaj jobb vízbefogadó és -megtartó képességét. Ugyanakkor tartós csapadékhiány esetén még ezek az előnyök is kevésnek bizonyulhatnak. Ilyen időszakokban elsődleges cél a talaj vízmegtartásának javítása és a víztakarékos öntözés alkalmazása.

Az ökológiai gazdálkodás során kerülni kell a műtrágyák használatát, ehelyett szervesanyag-alapú nitrogénpótlással növelhető a talaj szervesanyag-tartalma és támogathatók a talajbiológiai folyamatok. Fontos figyelni arra is, hogy a talaj biológiailag aktív rétege minél vastagabb legyen, hiszen ebből veszik fel a növények a vizet és a tápanyagokat.

Ezt elősegíti a földigiliszták védelme, a mélyrehatoló gyökerű növények alkalmazása, valamint a talaj komposzttal, mulccsal történő takarása. Kerülni kell a csupasz talajfelszínt, mert az gyorsan felmelegszik, sok vizet veszít, és heves esőzések után vízzáró kérget képezhet, ami megakadályozza a víz beszivárgását és kedvezőtlen a talaj élővilága számára is.

talaj

Facélia – fotó: Pixabay

Vízmegőrzés

A vízmegőrzés alapja a lehullott csapadék megtartása, például a tetőről lefolyó esővíz gyűjtésével és tárolásával. Lejtős területeken vízvisszatartó árkokkal lehet optimalizálni a felszínformát. Az esőztető öntözés helyett célszerű csepegtető öntözést alkalmazni, és bizonyos növényeknél mikroszórófejes rendszerekkel kiegészíteni a párásítást, kelesztést, frissítést, fagyvédelmet vagy színesítést.

Ahol lehetséges, gondoskodni kell a talajtakarásról – legyen szó komposztról, növényi maradványokról (például szalmáról, fűkaszálékról), vagy akár fóliáról és agroszövetről. A vastagabb takaróréteg hatékonyabban védi a talajt a felmelegedés és a túlzott párolgás ellen. Használhatunk takarónövényeket vagy meghagyhatjuk a természetes növényzetet is.

A tapasztalt gazdálkodók ma már különféle talajkondicionáló készítményeket is alkalmaznak a talajnedvesség megőrzése érdekében, amelyek a higroszkópikus tulajdonságaik miatt a nedvességet a talajban tartják. A palántázás vagy cserépbe ültetés előtt alkalmazható készítmények szintén segítik a talaj levegőzését, nedvességmegtartó képességét, és javítja a növények tápanyagfelvételét, miközben támogatja a talajban élő mikroorganizmusokat. Ez a termék természetes, lebomló anyagból készül.

A városi környezetben is egyre gyakoribb látvány a fák tövére helyezett öntözőzsák, amelynek oldalzsebébe akár 75 liter víz is tölthető. A zsák lassan engedi ki a vizet, amely közvetlenül a fa gyökérzónájához jut. A „faöntöző zsák” keresőszavak segítségével bárki megismerkedhet az elérhető termékekkel vagy házilag elkészíthető változatokkal.

A házikertekben a kiürült ágyások és ágyásközök bevethetők talajjavító vagy takarónövényekkel

Ezek a növények külön-külön vagy keverékben is kaphatók. Gyorsan kelnek, mélyre hatoló gyökérzetükkel tápanyagokat hoznak fel a mélyebb talajrétegekből, és növényi maradványaikkal gazdagítják a felső talajrétegeket. Gyökérzetük javítja a víz beszivárgását is. A keverékek összetétele változó, függ a vetésidőtől, a talajtípustól és a tenyészidőtől.

Érdemes, ha nitrogéngyűjtő pillangósokat (például szöszös bükkönyt, borsót, lóbabot, szegletes ledneket, alexandriai vagy perzsa herét), keresztes virágú fajokat (mint a mustár, olajretek vagy talajjavító retek), valamint gyors növekedésű fajtákat (pl. tavaszi vagy homoki zab, rozs, facélia, négermag) is tartalmaznak.

A biológiai nitrogénmegkötés elősegítése pillangósokkal és a biomassza helyben hagyásával az egyik legegyszerűbb módja a talaj termékenységének javításának.

Forrás: ÖMKi

Indexkép: pixabay.com