Egy friss brazil-ausztrál kutatás aggasztó felfedezést tett: mikroműanyagok jelenlétét mutatták ki Brazília legszigorúbban védett tengeri területein. Ezek azok a régiók, ahova sem turista, sem halász nem teheti be a lábát – és mégis, a szennyezés már ide is betört.
A tanulmányt a São Paulói Szövetségi Egyetem (UNIFESP) és ausztrál kutatók végezték közösen. Tíz olyan védett helyszínt vizsgáltak, ahol teljes tilalom van minden emberi tevékenységre. Ennek ellenére kagylók és osztrigák szöveteiben mikroszkopikus műanyagdarabokat találtak – olyan anyagokat, mint a festékekből származó alkid polimerek, papírhulladékból eredő cellulóz vagy PET-palackok nyomai.
A részecskék nagy része 1 mm-nél is kisebb volt, és fekete, fehér vagy átlátszó színekben bukkant fel. Kémiai elemzés során a minták 59,4%-át sikerült azonosítani, míg a többi szennyező elem kiléte továbbra is rejtély maradt.
Különösen megdöbbentő, hogy az Atol das Rocas területén – amely gyakorlatilag érintetlen, teljesen elzárt a világtól – is kimutatható volt a mikroműanyag. Ez rámutat arra, hogy az óceáni áramlatok, a szél és a globális légköri mozgások képesek hatalmas távolságokra is elszállítani a szennyező anyagokat.
Az Alcatraz-szigetcsoport volt a legszennyezettebb a vizsgált helyszínek közül, míg az Atol das Rocas a legkevésbé. Összességében a kimutatott szintek alacsonyabbak voltak a globális tengeri átlaghoz képest, és jóval kedvezőbbek, mint a brazil part menti, nem védett szakaszoké. Ennek ellenére a kutatók szerint nincs ok a nyugalomra.
A mikroműanyagok határok nélküli jelenléte azt üzeni: a műanyagok okozta szennyezés valóban globális krízis. Ha még a legjobban védett ökoszisztémák sincsenek biztonságban, sürgős cselekvésre van szükség nemcsak helyi, hanem globális szinten is.
Forrás: earth.com
Indexkép: Pixabay
