Barabás Attila, a Győri Likőrgyár Zrt. vezérigazgatója az Agroinformnak adott interjúban kendőzetlenül beszélt a pálinkapiaci helyzetről, a fiatalok elfordulásáról, az export nehézségeiről és arról, hogy mit kellene tenni, ha nem akarjuk elveszíteni a pálinkát, mint hungarikumot.

A jéghegy csúcsa – a zárjegyes pálinka a piac csupán 5 százaléka

– Amikor én pálinkáról beszélek, akkor mindig és kizárólag a zárjegyes, kereskedelmi forgalomban lévő, adózott termékre gondolok – szögezte le Barabás Attila már az interjú elején. – Ez a szegmens ma a teljes gyümölcspárlat-piac mindössze 5 százalékát jelenti. A fennmaradó 95 százalék magánfőzés, bérfőzés és zugfőzés keretében készül – ellenőrzés nélkül, adómentesen. Egy ilyen helyzet Európában egyedülálló: az eredetvédett, nemzeti ital, a pálinka legnagyobb riválisa maga a szabályok megkerülésével előállított házi párlat. Ez a paradoxon nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is, hiszen a legtöbb magyar, amikor pálinkát mond, valójában házi párlatra gondol – és ez alapjaiban torzítja a piacot.

Az időjárás helyett a közgazdasági környezet a legnagyobb ellenség

A vezérigazgató szerint bár az időjárási szélsőségek és a klímaváltozás kétségtelenül kihívást jelentenek a gyümölcstermesztőknek, a kereskedelmi főzdék számára a gazdasági és jogi környezet a súlyosabb akadály.

– A legális főzdék csak számlára tudnak gyümölcsöt vásárolni, miközben a magán- és bérfőzők számla nélkül viszik el a termést. Ez torz piacot hoz létre, felveri az árakat, és kiszorítja a zárjegyes gyártókat – mondta Barabás.

A nagy főzdék sorban állnak a gyümölcsért, miközben a termelők érthető módon annak adják, aki többet fizet és nem kér papírt. Az eredmény: a hivatalos pálinkagyártók drágábban, bonyolult adminisztráció mellett dolgoznak, és még így sem tudnak versenyezni az adómentes szürkezónával.

A gyümölcsfajták változnak – a termelők alkalmazkodnak

A klímaváltozás hatásai kézzel foghatóak. Az utóbbi években több ikonikus magyar gyümölcsfajta és gyümölcsfaj eltűnt vagy visszaszorult.

– A málna gyakorlatilag megszűnt, a besztercei szilva is kihalóban van. Ezeket új, ellenállóbb fajtákkal, vagy technológiai alternatívákkal próbáljuk pótolni – magyarázta. – A főzdék új italokat is fejlesztenek: levendulás, paprikás, mézes és különféle gabonapárlatok, ginek kerültek forgalomba, amelyek már nem minősülnek pálinkának, de segítik a túlélést.

Dr. Barabás Attila

Barabás Attila – Fotó: Győri Likőrgyár

A fiatal generáció hátat fordított a pálinkának

A vezérigazgató szerint a legnagyobb kihívás nem technológiai, hanem fogyasztói.

– A fiatal korosztály elfordult a pálinkától. Ma nem trendi. A pálinka az idősebb generáció italává vált – fogalmazott. – Új sztori kell a fiatalok számára és közösségi médiakommunikáció. Ugyanis az italválasztásuk drámaian eltér: az alacsony alkoholtartalmú, édes, színes, ízesített italokat és koktélokat keresik, miközben a „rohamivás” kultúrája is terjed. A prémium kategóriát keresők pedig inkább nemzetközi márkákhoz nyúlnak: ginhez, whiskyhez, rumhoz vagy likőrhöz. A pálinkafőzdék közül sokan már nem is tudnának fennmaradni, ha nem gyártanának gint, rumot, whiskyt és likőröket – tette hozzá.

A pálinka exportja: óriási potenciál, de nulla szervezettség

A magyar pálinka exportja alig éri el a 3 százalékot. A kivitt mennyiség döntő többsége a határon túli magyarlakta területekre – Szlovákiába, Romániába – valamint Londonba kerül, ahol jelentős magyar közösség él.

– A külföldi vásárló számára a pálinka túl sokarcú. Mi, magyarok természetesnek tartjuk, hogy százféle gyümölcsből, különféle eljárásokkal készülhet, de egy német vagy angol vásárlónak ez átláthatatlan – mondta Barabás.

Az export másik akadálya a magas alapanyagköltség.

– Egy kilogramm barack ára tízszerese egy kilogramm gabonáénak. A világpiaci italok – whisky, rum, brandy – olcsó alapanyagra épülnek. Nálunk az előállítási költség 75 százalékát az alapanyag viszi el, így a marketingre és profitra alig marad keret – mutatott rá a szakember.


A pálinka jövője: program nélkül nincs megújulás

A vezérigazgató szerint a pálinkaipar 2018–2019-ben élte aranykorát, azóta az értékesítés több mint felére esett vissza. A legális pálinka gyártása szűkül, miközben a magán- és bérfőzés aránya növekszik.

Ahhoz, hogy a pálinkának legyen jövője, koncepció kell. Ma nincs jövőkép, nincs iparági stratégia, nincs közös fellépés. A pálinka küzd az exportpiacon, küzd a hazai piacon, miközben senki nem fogja össze az ágazatot

– hangsúlyozta.

A megoldás szerinte az összefogás és az intézményesített piacépítés lenne:

– Ha lenne egy közös koncepció, egy vezértermék, amelyet egységesen kommunikálunk, a pálinka akár újra exportképes hungarikummá válhatna. De amíg minden főzde a saját útját járja, addig a külföld számára ez a piac láthatatlan marad – jelentette ki a szakember.

Össze kéne fogni – a pálinka nemcsak ital, nemzeti ügy

Barabás Attila szerint a pálinka nem csupán egy ital, hanem nemzetgazdasági és kulturális érték is, amely a magyar gyümölcstermesztéshez, a vidéki gazdasághoz és a gasztronómiához egyaránt kapcsolódik.

– A magyar gyümölcspárlat-fogyasztási kultúra elég erős ahhoz, hogy kihúzza a pálinkát a bajból – de ehhez rendszerszintű változásra, adózási reformra és közös fellépésre van szükség. A magánfőzés adómentessége ellehetetleníti a tisztességesen működő főzdéket. Ha ezen nem változtatunk, a pálinkaipar jövője el fog olvadni – figyelmeztetett.


Összegzés: egy hungarikum a túlélésért küzd

A magyar pálinka ma paradox helyzetben van: a nemzeti büszkeség szimbóluma, melynek piacát a házi főzés uralja. A legális gyártók adóval, adminisztrációval és exportkorlátokkal küzdenek, miközben a fiatal generáció már nem tekint rá „trendi” italra.

A vezérigazgató szerint azonban még nem késő:

A pálinkában benne van a potenciál. De ha nem fogunk össze, ha nem alkotunk jövőképet, a pálinka szép lassan a múlt részévé válik.

Indexkép: Pixabay