Az elmúlt évek egyre szárazabb időjárása radikálisan átalakította a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi-pusztáinak élővilágát. A korábban vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok, köztük a bakcsó is, kénytelenek voltak megváltoztatni szokásaikat. A vizek eltűnésével az egykori, népes gémtelepek megszűntek a térségben, a gémfélék pedig fokozatosan a Maros mentére húzódtak vissza, ahol az ártéri tavak, nádas kubikgödrök és folyóparti erdők még biztosítanak számukra megfelelő élőhelyet.

A bakcsó – ez a dolmányos varjú méretű, szürke testű, fekete hátú és fejű gémféle, amelyet hosszú tollbóbita díszít – alapvetően éjszakai életmódot folytat. Zsákmányát többnyire szürkületkor keresi, és jellemzően sekély vizekben vagy vízbe dőlt fákon ólálkodva vadászik halakra, kétéltűekre és vízi rovarokra.



Most azonban meglepő változás állt be a faj viselkedésében: a Csanádi-puszták egyre szárazabb gyepein pockokra vadásznak. A változás oka az, hogy a mezei pocok állománya jelentősen megnövekedett a térségben, és ez a bőséges táplálékforrás sok ragadozót vonz – köztük a bakcsót is. A fiókanevelés időszaka alatt különösen fontos, hogy a szülőmadarak elegendő táplálékot biztosítsanak a fiókáknak, így a bakcsók nappal is gyakrabban vadásznak.

A gyepen üldögélő, pockokra leső bakcsó látványa első pillantásra idegennek tűnhet, ám valójában az alkalmazkodás lenyűgöző példáját láthatjuk. A természet egyensúlya folyamatosan változik, és az élőlények – ha túl akarnak élni – kénytelenek ehhez igazodni. A bakcsó pedig kiválóan példázza, hogy még a specializált vízi madarak is képesek új stratégiát kialakítani a megváltozott környezeti viszonyokhoz.



A Körös-Maros Nemzeti Park szakemberei szerint a folyamat ugyan aggasztó jele az élőhelyek drasztikus átalakulásának, ugyanakkor fontos pozitívumként értékelhető a faj alkalmazkodóképessége, amely kulcsfontosságú lehet a túlélés szempontjából a klímaváltozás egyre erőteljesebb hatásai közepette.

Forrás: delmagyar.hu

Indexkép: Shutterstock