Az éghajlattan és a meteorológia tudományával foglalkozó kutatók számára egy újabb szélsőséges év adott alapot a lehetséges klímatrendek, meteorológiai előrejelzések felállítására 2024-ben. Míg az évi középhőmérséklet az elmúlt 30 évben jelentősen emelkedett, addig a csapadék változása nem mutatható ki egyértelműen, annak térbeli-időbeli változékonysága miatt. A Klímapolitikai Intézet (www.klimapolitikaiintezet.hu) elemzéséből kiderül, hogy a tavaszi és nyári hónapokban a száraz napok száma jelentősen nőtt, azaz kevesebbszer, de egy-egy alkalommal több eső hullott.
A vegetációs időszakban hazánkban gyakoribbá váltak a szélsőséges, extrém időjárási körülmények, ami részben a csapadék egyenlőtlen eloszlásában, részben pedig az aszályos időszakok drasztikusságában nyilvánult meg. A környezeti károk számbavétele során ne feledkezzünk meg a kora tavaszi fagyok és a napégés jelentőségéről sem, melyek a szőlő-gyümölcsültetvényekben, ha nem is minden évben, de gyakran fellépnek. A változó környezeti feltételek a szőlő termőterületének alakulására is hatással lehetnek. Magyarország szőlőtermő területeinek csökkenése az elmúlt évtizedek alatt szinte folyamatosan megfigyelhető, melynek elsődleges okai között a klímaváltozás szerepel. Könnyen belátható, hogy a felsorolt körülmények alapvető szemléletváltást, alkalmazkodást igényelnek a jövőben, annak érdekében, hogy továbbra is megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű áruval lássuk el a hazai és külföldi piacokat egyaránt. A jó árualap előállításához elengedhetetlen a sikeres növényvédelem, amelynek megvalósulását közvetlenül és közvetve is befolyásolja az időjárás.
A téli időszak növényvédelmi jelentősége
Ismert, hogy a károsítók adott évi fertőzési/kártételi nyomásának alakulásában jelentős szerepe van a téli időjárásnak, mely meghatározza azok telelési esélyeit. Megfigyelések szerint, a sorozatosan előforduló enyhe telek miatt a kártevők és kórokozók számának jelentős nagyságrendű csökkenésére nem számíthatunk. Nézzük példának először a fő kártevők helyzetét.
A szőlőmolyok közül hazánkban két faj, a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) előfordulására, kártételére van esély. Ehhez kapcsolódóan részletes, hazai megfigyelések láttak napvilágot a két faj dominanciaviszonyának alakulásáról, melynek alapja az évjáratok időjárása volt. A mintegy 74 évet felölelő vizsgálatsorozatból kiderült, hogy míg a tarka szőlőmoly magasabb hőmérsékleten, száraz környezetben találja meg a számára megfelelő életfeltételeket, addig a nyerges szőlőmoly inkább a hűvösebb, száraz időjárású területeken érzi jól magát. E megfigyelés eredményeként ha visszatekintünk az országos adatsorokra, napjainkban is igazolódni látszik, hogy a tarka szőlőmoly kártételi jelentősége nagyobb az ültetvényekben a nyerges szőlőmolyhoz képest.
Mindkét faj telelése báb alakban történik, elsősorban a kéregrepedésekben, vagy teljesen védetten a kéreg alatt fehér gubóban, mely a nyerges szőlőmolynál rágcsálék-, ürülékdarabokkal is keveredik, növelve ezzel a telelő bábok védelmét. A tarka szőlőmoly áttelelése esetén érdekesség, hogy az áttelelő bábok mindhárom nemzedékből származhatnak (nem csak a harmadikból). Tehát a kártevővel nagy arányban fertőzött ültetvényekben mindhárom nemzedék elleni, előrejelzésre alapozott védekezéssel járulhatunk hozzá hatékonyan a következő évi kártételi nyomás csökkentéséhez. Az utóbbi évek tapasztalatai között tartjuk számon azt is, hogy – valószínűsíthetően a felmelegedésnek (téli-tavaszi) köszönhetően – a tarka szőlőmoly rajzása előbb indul (akár már április 10-től), mint a korábbi évtizedekben szokott, akkor, amikor a szőlő épp csak fakad, fürtkezdemények még nem láthatóak. Tekintve, hogy a lepkék elsősorban a bimbós virágzatokra, fürtökre helyezik tojásaikat (kisebb részt a levelekre, hajtásokra is tehetik), a közvetlen kártételi jelentőségük ekkor kérdésessé válik.
A fitofág atkák felszaporodása technológiától és évjárattól függően helyenként probléma lehet. Áttelelésük hazai viszonyok között nagyrészt biztosított, mivel az általánosan elterjedt fajok közül a szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) a föld feletti növényrészek kéregrepedéseiben, az alatt, esetleg a rügyekben, a szőlő gubacsatka (Colomerus vitis) a rügyekben telel. A rügyekben történő telelés sikeréhez nagyban hozzájárul a szőlő rügyének morfológiai tulajdonsága. Ennek köszönhetően ugyanis a szőlő rügypikkelyeinek belső oldaláról és a belső rügyrészekből eredő védő szőrzet, a rügygyapot megfelelő védelmet nyújt az ott megbúvó atkák számára. Jelentős mértékű atkapopuláció-csökkenés a szőlő föld feletti növényrészeinek fagyásakor következhet be, amely a hazai szőlőfajták esetében tartósan -15 °C alatti hőmérsékletet igényelne. A 2013-ban hazánkban megjelent karanténbetegség, a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Flavescence dorée) vektora, az amerikai szőlőkabóca (Schaphoideus titanus) szintén az ültetvényben, a tőke 2 éves részein, fás részeken, a kéregrepedésekben telel. Az áttelelő tojások életképességére vonatkozóan nagyon kevés hazai, számszerűsített vizsgálat áll rendelkezésre.
Amerikai szőlőkabóca imágója – Fotó: Agroinform.hu
Azt azonban láthatjuk, hogy a vektor megfelelő életfeltételekre talált hazánkban, melyet széleskörű elterjedése bizonyít. A téli hideg károsító hatásában e kártevő esetében sem reménykedhetünk, sőt egyes kutatások éppen a hideg téli időjárás ellentétes szabályozó hatásáról számoltak be. A vizsgálatok szerint ugyanis a téli diapauza feloldódásához nincs szükség hideghatásra. Ugyanakkor a hideg teleken, vagy az alacsony fekvésű ültetvényekben áttelelt tojásokból a lárvák kelése jóval korábban következik be (~május közepétől vagy korábban), mint az enyhe teleket követően. Ez a fajta hidegigénye a vektornak az észak-amerikai eredetével magyarázható. A lárvakelés idejének eltolódását részleges Zala vármegyei adatsoraink is alátámasztják egyes években, de a hosszú távú következtetésekhez további részletes vizsgálatok szükségesek (1. táblázat). Érdekes megfigyelés az is, hogy a téli időszak hőmérséklet-ingadozásaira érzékenyen reagál a faj, különösképp a nőstények, míg kifejezetten enyhe teleket követően a hímek aránya jelentősen csökken a teljes populációból.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség vegetációs időszakbeli fertőzési nyomását szintén nem csökkentik a hazai téli időjárási viszonyok. A fitoplazma a téli időszakra ugyanis lehúzódik a védelmet nyújtó gyökerekbe, ahonnan majd a nedvkeringéssel kerül a föld feletti részekbe. A kórokozó mennyiségének téli csökkenése akkor következhetne be, ha a szőlő gyökerei elfagynának (~-5 °C és -10 °C közötti talajhőmérséklet a gyökérzónában), mégpedig oly mértékben, hogy az egyáltalán nem hajtana ki.
Forrás: Agroinform.hu
A szőlő lisztharmat hazai áttelelése elsősorban ivaros alakban, a tőketörzsre lemosódott kazmotéciumokkal történik. A tavaszi első fertőzések kialakításában az ősszel megfelelően beérett és sikeresen áttelelt termőtestek vesznek részt. Ha a termőtestek a tőketörzsre, a kéregrepedésekbe jutnak, és nem a fertőzött lombozattal maradnak az ültetvényben (annak talaján), akkor az áttelelésük nagy arányban biztosított. A talajra hullott lombozat lebomlásával a termőtestek is károsodhatnak, a talajon a számuk gyérülhet, de ez a csökkenés inkább a lebontó szervezeteknek, mintsem a téli időjárásnak köszönhető. A peronoszpóra áttelelése oospóra alakban történik a lehullott levelekben.
Számos vizsgálat igazolja, hogy a kórokozó hazai körülmények közötti telelése nem kétséges, ugyanis a vegetációs időszak fertőzési viszonyainak limitáló tényezője elsősorban a tavaszi időjárás. Ez alapján elmondható, hogy amennyiben csapadékos, enyhe telet csapadékos április, május követ, akkor a járvány kialakulására nagy esély van! Az áttelelő spórák (oospórák) érési folyamata a hőmérséklettől, de mindenekelőtt a csapadéktól függ. Minél nedvesebb a márciusi és áprilisi időszak, annál előbb érnek be az áttelelő spórák, okozva ezzel a korai (virágzás előtti) fertőzést.
Szőlő lisztharmat kazmotéciumok a lisztharmatos levélen – Fotó: Agroinform.hu
Az időjárás hatása a vegetációs időszak fertőzési viszonyaira
A szélsőséges időjárást meghatározó klimatikus tényezők egy-egy évjáratban jelentősen megnehezíthetik a növényvédelmet. A rendszeres növényvédelmi előrejelzés szerepe felértékelődik, hiszen az extrém hűvös, száraz vagy éppen csapadékos időszakok nemcsak a károsítók kártételi/fertőzési viszonyait mozdíthatják el a várttól, de befolyásolhatják a növényvédelmi kezelések hatékonyságát is.
Nézzük elsőként az amerikai szőlőkabóca példáját. A kártevő ellen a jelenlegi kidolgozott védekezési stratégia fő elemei közé tartozik az áttelelő tojások gyérítését szolgáló lemosó permetezés, a legalább L3-as stádiumú lárvák elleni beavatkozás és a csapdafogások alapján a további szükségszerű védekezések elvégzése. Ismert, hogy a vektor L3-L4-es lárvastádiumára válik a fitoplazma fertőzőképessé, tehát a betegség terjesztése innentől megvalósulhat. Ez az időszak évjáratonként kisebb eltéréssel ~június közepe-június második felére esik, amikor is a hőmérséklet emelkedése sok esetben már megfigyelhető. A lárvák fejlődése, valamint időszakos és napi aktivitása hőmérsékletfüggő. Olasz kutatások alapján a lárvák és az imágók többsége (78-93%-a) az esti, éjszakai, hajnali órákban a legaktívabb, 18.00-8.00 óráig. A vektor számára kedvező, ha a napi minimum(éjszakai)-hőmérséklet 22,0 °C, ekkor találták a legtöbb egyedet. Napközben azt tapasztalták, hogy a legmelegebb órákban volt a legalacsonyabb a kabócák száma. Ezek az információk azért is fontosak számunkra, mert a kabócák elleni védekezés precízebb időzítését segíthetik. Vagyis a megfigyelések alapján bármely készítménnyel védekezünk (de a gyorsan lebomló, kontakt piretroidok esetében különösen igaz!), a permetezést célszerű inkább az esti, esetleg a hajnali órákra tervezni.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma tünete kék szőlő fajtán – Fotó: Agroinform.hu
A gyakori csapadékos időszakok, a mellé társuló magas páratartalommal a nedvességigényes peronoszpóra és feketerothadás fellépésének kifejezetten kedveznek. A betegségek az esős időszakokban több fertőzési ciklussal jelentkeznek, gyakran intenzív sporulálással és a 25 °C körüli hőmérsékleteken, lerövidült inkubációs idővel (4-5 nap). Ilyen körülmények között nem ritka e betegségek járványszerű fellépése, lombon és/vagy fürtön. Amennyiben az esős napokat száraz, meleg időszakok váltják fel (általában júliusban, augusztusban esélyes), a fertőzött szövetben a gombafonalak növekedése, fejlődése gátolt lesz, és csökkenhet a spórák képződése is. Ez tartósan 30-35 oC hőmérsékleten, alacsony, 30-47% relatív páratartalom mellett következhet be, amikor is a spórák már csak 3-7 napig élnek.
A gombafonalak a levélszövet védelmében azonban nem minden esetben pusztulnak el teljesen, ezért amikor újra kedvezővé válnak a sporuláláshoz a környezeti feltételek, a betegség újra erőre kaphat! Habár a szőlő lisztharmat környezeti igényei jelentősen eltérnek a peronoszpóráétól, a hőségnapok hasonló gátló hatást fejthetnek ki e betegségre is. Évről évre visszatérő jelenség a lisztharmat korai (virágzás előtt) fürttüneteinek tömeges megjelenése, azzal egyidejűleg vagy azt követően a lomb kisebb arányú fertőződése, károsodása. Ez természetesen következhet az állománykezelések jó hatékonyságából a lombozaton, de hozzájárulhat a helyzethez a nyári hónapok időjárása is. A tartósan 30-32 °C fölé emelkedő értékek ugyanis lassítják a gombafonalak növekedését, az alacsony páratartalom fennállásakor pedig csökken az ivartalan spórák (konídiumok) csírázásának az esélye.
.jpg "szőlő")
Szőlő peronoszpóra mozaikos foltjai a levélen – Fotó: Agroinform.hu
A magas UV-B sugárzás a tőke napnak közvetlenül kitett részein szintén csökkenti a fertőzési nyomást, hatására a lisztharmat telepek elpusztulnak. Szintén a melegebb évjáratokban kialakuló jelenség, hogy az alapvetően a felületen (levél színén) megjelenő kórokozó nagyobb arányban jelenik meg a levél fonáki részén. A levél árnyékában tömegesen képződnek kazmotéciumok, biztosítva ezzel a gomba túlélését az egyébként kedvezőtlen körülmények között is. A szüret környéki időszak újabb lehetőség a lisztharmat számára, hogy erőre kapjon a mérséklődő meleg, valamint az állománykezelések hiánya miatt. Ezért ha hosszú, meleg az ősz, a lombozat fertőződése és a termőtestek képződése még számottevő lehet!
Feketerothadás áttelelő termőtestjei a szőlő bogyón – Fotó: Agroinform.hu
Látható tehát, hogy a klímapolitikai törekvések ellenére a klímaváltozás nemcsak globálisan, hanem hazánkban is komoly kihívással és alkalmazkodási kényszerrel sújtja a termelőket. A jövőben a folyamatosan változó és súlyosbodó növényvédelmi problémák megoldását komplex szemlélettel segíthetjük, melyben a technológia rugalmassága mellett a növényvédelmi előrejelzésnek is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk.
Dr. Tüh Annamária
növényvédelmi előrejelző, mikológus
Ez a cikk a Fát gyümölcséről Agroinform TechMag-ban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni, az előző számokat itt olvashatod el:
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
