A városi talaj az egyik legkevésbé feltárt, mégis kulcsfontosságú „élő szövet” a városok alatt – mégis sokszor láthatatlanul károsodik, amíg végül komoly problémákat okoz az emberek és a növények számára. A legfrissebb kutatások szerint a só, a műanyag és az egyre gyakoribb extrém hőstressz együttesen súlyosan roncsolja ezt a finom ökoszisztémát, még mielőtt bárki észrevenné a romlást ténylegesen a felszínen.

A talaj egészségét elsősorban az adja, hogy mennyire képes „lélegezni”, azaz oxigént és vizet átengedni, továbbá mennyire élő mikrobiális közösségeket tartalmaz, amelyek lebontják a szerves anyagokat, és tápanyagokat szolgáltatnak a növényeknek. Amikor ezek a mikroorganizmusok és a talajszerkezet épsége sérül, a talaj funkciói gyorsan romlanak. A Freie Universität Berlin egyik kísérlete szerint például amikor városi talajmintákat különböző stresszorok kombinációjával kezeltek, a mikroorganizmusok aktivitása és a talajszerkezet stabilitása erősen csökkent – és ez még akkor is igaz volt, amikor egyes tényezők egyedül nem tűntek annyira károsnak.

A só (leggyakrabban az utak téli sózása miatt) felszaporodik a városi talajban, és megváltoztatja a talaj vízháztartását: a nagy sótartalom „kiszívja” a vizet a mikrobiális és gyökérsejtekből, ami lassítja az anyagcseréjüket, és gyengíti a talajszerkezetet. Ennek következtében a talaj kevésbé képes befogadni az esővizet, ami fokozott felszíni lefolyáshoz és városi áradásokhoz vezethet.

A műanyagrészecskék szintén jelen vannak a városi talajban – főként a forgalomból származó apró kopási darabokként vagy por formájában. Ezek a mikroműanyag-részecskék bár önmagukban nem mindig tűnnek közvetlenül mérgezőnek, komplex hatásuk van a talaj mikrobiális közösségére és a fizikai szerkezetre, különösen akkor, ha más stresszorokkal együtt vannak jelen.

Az extrém hőhatások pedig tovább rontják a talaj egészségét azáltal, hogy felgyorsítják a víz elpárolgását, így a talaj gyorsabban kiszárad, kevesebb víz marad az életfolyamatok fenntartására, és koncentrálódnak a szennyező anyagok. A kutatás arra mutat rá, hogy a kombinált stresszorok hatása sokkal rosszabb, mint bármelyik tényező külön-külön – vagyis a városi talaj lassú pusztulása sokszor csak akkor látszik, amikor már késő.

park

A só, a műanyag és az extrém hőstressz együttesen súlyosan roncsolja a talajt – Fotó: Shutterstock

Ez a rejtett romlás azért különösen veszélyes, mert a városi talaj kulcsfontosságú szerepet játszik az esővíz elnyelésében, a növények táplálásában, a városi hő mérséklésében és a szénmegkötésben – szerepek, amelyek nélkül a városi környezet élhetetlenné válhat.

Összességében tehát világossá válik, hogy a városi talaj egészségének megőrzése nemcsak „zöldkérdés”, hanem a városi életminőség, az árvizek elleni védelem és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is létfontosságú – és e problémát csak átfogó, több szempontú megközelítéssel lehet kezelni.

Forrás: earth.com