Az idei év sem hozott könnyebbséget a hazai halászoknak: a rendkívüli szárazság miatt ismét csökken a haltermelés, miközben a hal ára és a fogyasztás is visszaesett. A vízhiány és az elmaradt fejlesztések súlyosan érintik az ágazatot, amelynek kulcsszerepe lehetne a kormányzat által preferált vízmegtartásban – ha lenne elég pénz és támogatás. Igaz, a napokban jelentették be, hogy a kormány a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Plusz (MAHOP Plusz) keretében 2027-ig több mint 20 milliárd forint forrást biztosít a szektor számára.


Csökken a termelés, csökken a jövedelem

Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója a sajtóban úgy nyilatkozott, hogy bár tavaly kedvező évet zártak, 10 százalékos termelésnövekedéssel, az idei aszályos időszak ismét visszavetette a termelést. Ugyanakkor – szerinte – még nagyobb probléma, hogy az új generációk nem hajlandók felvenni a harcot a nehézségekkel.


A növénytermesztők háromszor annyi támogatást kapnak, miközben a halászat ökológiai szolgáltatásait, például a vízimadarak élelmezését, senki nem kompenzálja.

Az élő ponty ára tavaly 1500 forint volt kilónként, idén csupán 1200 forint körül mozog, és a karácsonyi időszak – amely a pontyeladások 60 százalékát teszi ki – sem mutat biztató jeleket. Emellett a halfogyasztás és a horgászok száma is csökkenő tendenciát mutat.


halaszat

Fotó: Pixabay


Beruházások nélkül nincs előrelépés

A jövő kilátásait tovább rontja, hogy az elmúlt hat évben mindössze 17 hektár új halastavat hoztak létre és 120 hektár rekonstrukciójára került sor állami támogatással. A halastavak haszonkulcsa mindössze 4-5 százalék, így nem meglepő, hogy a beruházási kedv gyenge.

Az ágazatot a talajvízszint csökkenése is sújtja, amely szinte az egész ország területén tapasztalható. A felszíni vízkészletek nem töltődnek újra, mivel a klasszikus téli csapadék egyre ritkább, helyette gyors lefolyású, nyári záporok érkeznek, amelyek nem szivárognak le elég mélyre a talajba.



A tavak is szomjaznak

A halastavak párolgása is növekedett: míg korábban 1,2–1,5 centiméter volt a napi párolgási mérték nyáron, ma már akár 2–2,5 centimétert is elér az extrém hőségben. A Dunántúlon különösen nagy a gond, mivel sok halastó nem tudott teljesen feltöltődni,

dén tavasszal mindössze 70–80 százalékos volt a feltöltöttségi szint.

Pedig Magyarország halastavai – 26 ezer hektárnyi területükkel – akár 300 millió köbméter vizet is képesek lennének tárolni, miközben az összes hazai víztározó csak 178 millió köbméterre képes. Ez a kapacitás azonban csak akkor lenne kihasználható, ha a tavakat 30-40 évente megkotornák – utoljára 1970 körül volt ilyen beavatkozás.



A halastavak szerepe a klímavédelemben

Lévai szerint a halastavak klímaszolgáltatást is nyújtanak. A víz 20–25 százaléka beszivárog az altalajba, ezzel növeli a talajvízszintet, télen pedig megtarthatnák a csapadékot, amikor nincs szükség öntözővízre. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne az infrastruktúra fejlesztése, például a gátak megerősítése.

A halastavak nemcsak a haltermelésben verhetetlenek – egy hektárnyi tóban 600–800 kilogramm hal is élhet, szemben a Balaton 30–50 kilogrammos hektáronkénti hozamával –, hanem az ökoszisztémában betöltött szerepük is óriási. A halastavak állatvilága – a lárváktól a madarakig – sokszorosan meghaladja a teljes magyar mezőgazdasági terület élővilágát.



Meg kell tartani a vizet

Az Aranyponty tórendszerének 10 millió köbméteres kapacitása van, és ha ez teljesen fel van töltve, akkor a környékbeli kutak vízszintje akár egy métert is emelkedik. Ma azonban ott tartanak, hogy még a 60–70 százalékos szintet sem érik el. Lévai szerint a megváltozott vízgazdálkodási szemlélet része kellene legyen az is, hogy ősszel ne engedjük le a halastavakban megmaradt 150 millió köbméternyi vizet, hanem azt visszatartsuk. Ehhez állami ösztönzők és a gátak megerősítése szükséges.

Forrás: Világgazdaság

Indexkép: illusztráció/Pixabay