Az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Unió egyik legnagyobb külgazdasági projektje, amelyet a növekedés, a versenyképesség és a geopolitikai súly megőrzésének ígéretével próbálnak elfogadtatni. A felszín alatt azonban egyre több repedés látszik. A környezetvédelem felpuhulása, az agrárium kiszolgáltatása és a kettős mérce intézményesítése. Miközben az EU zöld átállásról és fenntarthatóságról beszél, egy olyan megállapodást hozott tető alá, amely alapjaiban kérdőjelezi meg saját klímapolitikájának és élelmiszer-biztonsági elveinek hitelességét - erről írt dr. Somosi Zoltán.
A Klímapolitikai Intézet kutatója írásában kifejti: a Mercosur a dél-amerikai közös piaci blokk gyűjtőneve (tagjai: Argentína, Brazília, Bolívia, Paraguay és Uruguay). Ez 1991-ig tekint vissza, amikor az alapító országok aláírták az Asuncióni Szerződést, majd 1994-ben az Ouro Preto-i Protokoll hivatalos nemzetközi vámunióvá formálta a szervezetet. Az Európai Unió a 90-es években már megkezdte a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését a Mercosurral, a szabadkereskedelmi egyezmény első gondolata pedig 1998-ra vezethető vissza, ám ott mintegy 20 évre meg is akadt a folyamat. A tervezet 2016-ban került újra az asztalra, és 2019-re öltött formát, ekkor azonban még számos kérdőjel övezte, és mind dél-amerikai, mind európai oldalon kritizálták.
A Mercosur számára már így is az EU a legnagyobb kereskedelmi partnere. A szabadkereskedelmi egyezmény ezt könnyítené. A vámok 90%-át eltörölné, és a maradék termékekre is kedvezőbb elbírálást biztosítana.
Ez a Mercosur részéről főként mezőgazdasági termékeket (zöldségek, marhahús, gabona), míg az EU számára a gépjárműipar, a vegyipar vagy a (megújuló) energetikai szektor számára nyitna új kapukat. Az utóbbi években az EU nemzetközi kapcsolatai és pozíciója vesztett erejéből. Gyengültek a kapcsolatok Afrikában, megszakadtak Oroszországgal, Kínával szemben szankciós politikába fulladt, miközben az USA új vámháborúba kezdett.
Az Ursula von der Leyen vezette bizottság számára kulcskérdéssé vált, hogy fel tudjon mutatni sikert a nemzetközi színtéren, és ne csökkenjen tovább az EU megkopott befolyása. Különösen annak fényében, hogy Oroszország és főként Kína egyre nagyobb teret nyer a dél-amerikai kontinensen, Európának is lépnie kellett.
illusztráció – Fotó: Shutterstock
Ez azonban az európai gazdák kárára mehet, akiket a tömeges, olcsó import nehéz helyzetbe hozhat. Az uniós garanciák szerint a fokozatos bevezetés, a kvóták, illetve a véd záradék a piaci turbulenciára elégséges védelem a gazdáknak, azonban ezzel az iparági szereplők nem értenek egyet. Nem véletlen, hogy hetek, hónapok óta tartanak a gazdák tüntetései Európa-szerte a megállapodás ellen. Másrészről a Mercosur-megállapodás súlyos környezetkárosító hatásokkal járhat, ami a klímaváltozás elleni küzdelem idején kérdéseket vet fel az EU környezetvédelmi retorikájának hitelességével kapcsolatban.
A Mercosur veszélye a környezetre
A Mercosur-megállapodást számos kritika övezi környezetvédelmi szempontból. Az esőerdők (Amazonas) és szavannák (Cerrado, Pampák) területe évtizedek óta folyamatosan csökken a mezőgazdasági területek növekedése miatt. Brazíliában évente több ezer négyzetkilométerrel csökken az esőerdők nagysága: 2022-ben mintegy 10 000, míg 2023-ban körülbelül 5 000 km²-rel lett kisebb ez a terület. Ez nem csupán az esőerdők szén-dioxid-megkötő képességét csökkenti, hanem a több ezer fajnak otthont adó biodiverzitást is veszélyezteti. Évtizedek óta bevett gyakorlat az erdők felégetése, majd mezőgazdasági művelésbe vonása, mivel a fakivágás közvetlen formája tiltott a dél-amerikai országokban. Argentínában egy ideje vita folyik arról, hogy a felégett erdőterületek többéves türelmi idő helyett gyorsabban megváltoztatható státuszúak legyenek, és újra bevonhatók legyenek a mezőgazdasági termelésbe, ezzel is teret nyitva az agresszív mezőgazdasági expanziónak a Mercosur kapujában. A Mercosur-megállapodás tartalmaz környezetvédelmi fejezeteket, azonban ezek végrehajtása és betartatása nagyrészt önkéntes és országspecifikus.
Egyes tanulmányok szerint pedig a gazdasági érdekek miatt a Mercosur-országokban felgyorsulhat az esőerdők és szavannák pusztulása. Az élőhelyek elvesztése nemcsak a biodiverzitást és az állatvilágot fenyegeti, hanem az őslakos közösségeket is, amelyek kitelepítése és életterük zsugorodása szintén évtizedes tendencia, és súlyos emberi jogi kérdéseket vet fel.
Az Unió lényegében offshoringot hajt végre a Mercosur-megállapodással. Az Unióban a kibocsátás elleni küzdelem következtében a mezőgazdaság is célkeresztbe került, például karbonadók révén. A mezőgazdasági termelés kitelepítése az Unióból azonban csupán papíron csökkenti a kibocsátásunkat. Dél-Amerikában a mezőgazdasági termelés számos termék esetében kibocsátásintenzívebb, így a Mercosur-megállapodás következtében a globális nettó kibocsátás növekedhet. Az utóbbi időben a kritikus ágazatok – mint az alumínium-, acél- és ritkaföldfém-feldolgozás – hazatelepítése kulcskérdéssé vált mind az EU-ban, mind az USA-ban, mégis a mezőgazdaság lenne a következő kritikus ágazat, amelyet hasonló kockázatoknak teszünk ki.
Magyarország álláspontja
Magyarország a Mercosur-megállapodással szemben a kezdetektől fogva kritikus álláspontot képvisel, mind kormányzati, mind agrárszakmai oldalról.
A kormányzat mellett a szakmai szervezetek, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ is határozottan elutasítja a Mercosur-megállapodást, amely súlyos károkat okozna a magyar és európai mezőgazdaságnak.
Véleményük szerint elfogadhatatlan, hogy miközben az uniós gazdákra egyre szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági előírások vonatkoznak, az EU olyan import előtt nyitná meg piacait, amely jóval enyhébb szabályok mellett, olcsóbban és gyakran az európai normákkal ellentétes módon kerül előállításra. A kettős mérce tönkretenné az uniós agrárszektort, veszélybe sodorná az élelmiszer-önrendelkezést és az európai fogyasztók biztonságát, ezért a megállapodás jelenlegi formájában nem fogadható el.
A magyar civil szféra is tiltakozik a Mercosur ellen. „A Magyar Biokultúra Szövetség, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére 57 magyar civil és agrár szervezet nyílt levélben fordult a kormányhoz és az európai parlamenti képviselőkhöz, azt kérve, hogy mondjanak nemet az EU-Mercosur kereskedelmi egyezményre.”
Közleményükben az olcsó, gyenge minőségű termékek dömpingjén és az élelmiszer-biztonságon túl kiemelik, hogy az egyezmény 34%-kal növelheti az üvegházhatású gázok kibocsátását és az Európában tiltott növényvédő szerek újra bejuthatnának a kontinensre egészségügyi veszélyeket okozva.
A döntés
A szerző így fogalmaz: a Mercosur-megállapodás nem pusztán egy kereskedelmi egyezmény, hanem lakmuszpapír. Megmutatja, mit érnek az Európai Unió deklarált értékei, amikor gazdasági és geopolitikai érdekek kerülnek a mérleg másik serpenyőjébe.
Rövid távon politikai sikernek és diplomáciai áttörésnek tűnhet, hosszú távon azonban súlyos következményekkel járhat az európai mezőgazdaság versenyképességére, az élelmiszer-önrendelkezésre és a globális környezetvédelemre nézve.
A kibocsátás „kiszervezése”, az esőerdők pusztulásának hallgatólagos elfogadása és a kettős élelmiszer-biztonsági mérce nem fenntartható megoldás, hanem felelősséghárítás. A döntés ezért túlmutatott egy egyszerű szavazáson: arról szólt, hogy az EU képes-e következetesen képviselni saját gazdáit, fogyasztóit és a bolygó jövőjét – vagy feláldozza mindezt egy vitatható gazdasági alku oltárán.
Indexkép: Shutterstock
