Az úgynevezett ínségkövek évszázadokkal ezelőtt arra figyelmeztették az embereket, hogy terméskiesés, drágaság és éhínség közeleg. A múlt üzenete ma is riasztóan időszerű: a vízhiány ismét alapjaiban fenyegeti a mezőgazdaságot.
A Duna, az Elba és a Rajna vízállásának tartós csökkenése nemcsak a hajózást, az öntözést és a folyók élővilágát veszélyezteti, hanem olyan történelmi emlékeket is láthatóvá tesz, amelyeket normális körülmények között víz borít. Az ínségköveknek nevezett sziklákba elődeink súlyos aszályok évszámait és figyelmeztető üzeneteket véstek.
Némelyik felirat több száz éves: a köveken egyebek mellett 1616-ból, 1746-ból és 1842-ből származó bevésések is találhatók. Ezek nem egyszerűen az alacsony vízállást jelölték, hanem olyan időszakokat örökítettek meg, amikor a szárazság egész térségek megélhetését sodorta veszélybe.
A folyók apadása ugyanis rendszerint együtt járt a termőföldek kiszáradásával, a termés pusztulásával, a vízimalmok leállásával és az áruszállítás akadozásával. Ami a mederben láthatóvá vált, az a szántóföldeken és a piacokon hamarosan súlyos következményekkel járt.
Az Elba köve, amely sírásra int
Az egyik legismertebb ínségkő a csehországi Děčínnél, a német határ közelében található az Elba medrében. A szikla annak ellenére maradt fenn, hogy a folyamszabályozások során számos hasonló képződményt eltávolítottak, mert akadályozták a hajózást.
A kőbe vésett legismertebb német nyelvű mondat így szól:
„Wenn du mich siehst, dann weine”, vagyis: „Ha látsz engem, sírj!”
Az üzenet nem költői túlzás volt. Azokban az évszázadokban, amikor az emberek megélhetése közvetlenül függött a folyók vízhozamától és a termés sikerétől, egy ilyen szikla felbukkanása valóban nyomorúságos időszak közeledtét jelezte.
A helyiek 1904-ben, egy különösen súlyos szárazság idején ismét mélyebbre vésték a korábbi feliratot, hogy megőrizzék az utókor számára. A mondatot F. Mayer helyi fogadós és elbai halász nevéhez kötik.
A különböző évszámok együtt sajátos történelmi krónikát alkotnak: azt mutatják meg, mikor apadt annyira az Elba, hogy a vízhiány már nemcsak természeti jelenség, hanem gazdasági és társadalmi veszély volt.
A Dunának is megvan a maga baljós sziklája
Hasonló emlék Magyarországon is található. A budapesti Ínség-szikla a Gellért-hegy lábánál, a Szabadság híd budai hídfőjének közelében rejtőzik a Duna medrében.
A természetes márgaképződményt átlagos vízállásnál a folyó teljesen elborítja, és csak akkor válik láthatóvá, amikor a vízszint kritikusan alacsonyra süllyed. A budapesti vízmérce szerint a szikla csúcsa nagyjából 95–100 centiméteres vízállás alatt kezd előbukkanni.
Elnevezése pontosan tükrözi, hogyan értelmezték megjelenését a korábbi nemzedékek. Amikor láthatóvá vált, a gazdák már tudták: a szárazság a földeken is érezteti a hatását, a termés gyengébb lesz, a gabona megdrágulhat, a folyami szállítás pedig nehézségekbe ütközik.
A feljegyzések szerint az Ínség-szikla már a XIX. században is előkerült nagy aszályok idején, például 1841-ben, 1857-ben és 1863-ban.
Különösen emlékezetes volt 2018 ősze, amikor a Duna budapesti vízállása 33 centiméterre csökkent. A szikla ekkor szinte teljes egészében szárazra került, és a folyómeder olyan részei váltak bejárhatóvá, amelyeket máskor többméteres víz takar.
Ma sem csupán látványosság
Az ínségkövek felbukkanása napjainkban már nem feltétlenül jelent közvetlen éhínséget, de a jelenség következményei továbbra is súlyosak.
A tartós vízhiány csökkenti a talaj nedvességtartalmát, rontja a szántóföldi növények terméskilátásait, megnehezíti az öntözést, és veszélyezteti az állattartáshoz szükséges takarmány előállítását. Az alacsony folyami vízállás emellett a hajózást, az áruszállítást és az ipari vízfelhasználást is korlátozhatja.
Miközben a korszerű technológia és a nemzetközi kereskedelem mérsékli egy-egy rossz termés közvetlen hatásait, a mezőgazdaság alapvető kiszolgáltatottsága nem szűnt meg: víz nélkül a legfejlettebb termelési rendszer sem működik biztonságosan.
Az Elba és a Duna medréből előbukkanó kövek ezért többet jelentenek történelmi érdekességnél. Azt üzenik, hogy a szárazság nem újkeletű jelenség, de amikor egyre gyakrabban és egyre tartósabban jelentkezik, a vízmegtartás, az öntözés korszerűsítése és a termelési gyakorlat átalakítása már nem választási lehetőség, hanem elkerülhetetlen feladat.
Forrás: Index.hu
Indexkép: Wikipedia
